About Me

Szabó Mária az Irodalmi Rádió szerzője.

„Az vagyok, akinek látni akarsz engem” (Dan Millmann)

Nyakas Istvánné vagyok, 1973-ban születtem, két felnőtt korú gyermekem van, boldog házasságban élek Erdőkertesen Budapesttől 27 kilométerre. Meséket és verseket írok, kisebb-nagyobb sikerrel. Írásaim megjelentek helyi és regionális újságokban, antológiában, mesekönyv formában valamint interneten is. Rajongok Ady Endre költészetéért. Három néven írok: Nyakasné Suszter Mária, N. Suszter Mária és Szabó Mária. Álmom egy önálló kötet megjelentetése saját művekkel. Az írás számomra egy másik élet egy másik dimenzióban, Isten ajándéka. Ha kaptuk, éljünk vele!

Posted by
Posted in

Üvegszív

Az álmok ezüst taván kérges tenyérben ring egy üvegszív Havas téli éjszakán a vér benne fagyni készült, meleg takarót kért A Remény gondolattal betakarta, rokkáján szőtt száz mesét A tenyér álomba ringatta, felsóhajt az üvegszív   Megtagadták, átkozták, tépázták hideg és forró szelek Bakók, árnyak, ostoba, keshedt vérebek Verte jeges eső, ostorozta hóvihar Így hányódott […]

Posted by
Posted in

Az én Anyám

  Büszke asszony az én Anyám! Hajába a dér őszülni jár Gyémánt csillog a szemében Arca vidám a komor télben   Büszke asszony az én Anyám! Két karja szorosan font kosár Méhéből négy magot hajtatott Aratott örömöt és bánatot   Büszke asszony az én Anyám! Lelke illatos liliom virága Könnye, szíve gyöngysora Álma tavaszi rét […]

Posted by
Posted in

Álom

Poroszkálok a vádak útján, s a Holdat bámulom Behunyom szemem,  álmok szárnyán utazom Sűrű, regényes erdőben megbújik a Jövő Kénszagú pengével csapkod utána a Múlt A Jelen fényes tőrrel rohan elé, a Pillanat csahol   Az Idő  fegyverszünetet, kapitulációt akar Gyűlnek a felhők, készül a haragos zivatar Villámok cikáznak, Szél ostorozza a fákat Néhány Perccel […]

Posted by
Posted in

Lélek egy tükörből

Nem szolgálhatok két Urat Tudom, választanom kell , Lépteim  gyötörnek Az úton mennem kell   Nem vádolok másokat, Hogy ki voltam egykor Nem szórok átkokat Elég volt a harcból   A sorsom magam írtam Bűnös vérrel, sós könnyel S ha az Isten szeret Engem így fogad el   Nem vagyok sem tanító Sem tudományok doktora […]

Posted by
Posted in

Ajándék

Pirkadat kopog az ablakon Az álom karja lágyan körül fon Betakar a csend, S a kávéfőző forrón  dorombol Ébresztget a fekete dzsin Álszent csókokkal cirógat A Tegnap búcsút int S egy kopott kabátot hagy A meztelen holnapnak

Posted by
Posted in

Tavasz

Kaptat a Lassan fut a kicsi ló Ág rügye pattan, fütyül a rigó Nyílik a pittypang, zümmög  a légy Táncol a felhő, mosolyog az ég   Hova fut a Gyorsan a kocsi kerék? Zizzen a nádas, csörren az ér Reccsen a fűszál, ugrik a nyúl Tóban a kis hal úszni tanul   Dúdol a szellő, […]

Posted by
Posted in

Vak menyasszony

Izzón parázsló forró testek Kihűlni vágyó holt lelkek Istent káromló bigottok Sátán oltárán áldozók!   Vámpírok átkos keshedtjei E forrongó kürtő közepén Fogcsikorgató hideg közöny Önimádó vak remény!   Koporsóra vágysz? Mert menekülsz! Bömbölsz akár egy csecsszopó gyermek Becstelen vagy és érdektelen Vonagló bábként éled az életed   Fogadd el, mert ide születtél! Edd meg! […]

Posted by
Posted in

Góg és gőg tanmese

Egyszer volt, hol nem volt, hegyeken innen dombokon túl, élt két épület, Üle és Füle. Mindketten büszkén tekintettek az utca frontjára, meg is volt rá minden okuk, hiszen kertjükben csodálatos virágok virultak. De nem éltek ám magányosan, bennük éltek szolgáik, akik ápolgatták és csinosítgatták őket. Teltek múltak az évek az Üle és Füle együtt öregedtek. […]

Posted by
Posted in

Sziluett gondolatok

  Nem kell a líra, sem a szép szavak Példa helyett vélemény, Oktatás helyett kioktatás Ma már nem kell a fűzött gondolat A lételem a virtuális áradat A versek ma nem poémák Az írók ma nem poéták   Nem kell a szép szó, a bölcs gondolat Fekáliában fulladozó világ Bűzlik az élet, s már nincs […]

Posted by
Posted in

Ébredés

    A hajnal álmos köntösét kéjesen bontogató, Mohón ölelő kávészemek ébresztgető lágy csókjai egyre követelődzőn szakítanak ki az éj mámorából S hagyom, hogy álmom kacagva vágtasson hátra hagyva a tegnap mosolyát, Védtelenné téve a ma könnyeivel, hogy meztelen maradjak egy újabb őrült napon