About Me

Szabó Veronika az Irodalmi Rádió szerzője.

Nyírteleken, egy nyolcgyermekes nagycsalád harmadik leányaként születtem. Az általános iskolát szülőfalumban, a középiskolát és egyéb szakmai képzéseket Nyíregyházán, a főiskolát Egerben végeztem, munkahelyeim jelenlegi lakóhelyemen, Nyíregyházán voltak. Saját családot nem sikerült alapítanom. Rövid ideig tartó házasságomból született kislányunkat még újszülött korában elveszítettük. Irodalmi érdeklődésem kisiskolás koromban kezdődött el mesék olvasásával, hallgatásával, majd egyre több regény és vers megismerésével. Nagy hatást gyakoroltak rám a Petőfi Rádió régi irodalmi műsorai, rádiójátékai, mesejátékai, színházi közvetítései, a mai napig szívesen emlékezem rájuk. Gyermekként és ifjúként színjátszó csoportokban tevékenykedtem, gyakran vettem részt vers- és prózamondó, valamint szaktárgyi – leginkább magyar nyelv és irodalmi – versenyeken. 12 éves koromban kezdtem el verseket írni egészen 18 éves koromig. Sajnos egy kamaszkori helytelen döntésem miatt azok már nincsenek meg. Hosszú ideig szabadidő hiányában nem nagyon foglalkoztam írással, csak néha vetettem papírra gondolataimat, átélt vagy mástól hallott, illetve kitalált történeteimet egy-egy novellában, amelyeket sokáig a fiókom mélyén őriztem. Az utóbbi években neveztem be néhány pályázatra írásaimmal, többségük napilapban, folyóiratban, antológiában és meséskönyvben jelent meg, dobogós helyezéseket is értem el velük. 2017-ben készítettem el mindkét szülőm ágán Családkönyv címmel őseim, rokonaim adatokkal, fotókkal, dokumentumokkal illusztrált történetét, eddig ez volt a legnagyobb munkám. Környezetemben mesemondóként is ismernek, meghívásra több rendezvényen sikerrel szerepeltem, felnőtteknek valamint gyerekeknek szóló népmesékkel. A tavalyi esztendőben egy országos versenyen vers- és prózamondó kategóriában „Kiemelt arany” minősítést kaptam. Mostanában egy novelláskötet és egy életrajzi regény megírását tervezem. Örömömre szolgál, hogy az Irodalmi Rádió alkotó közösségének tagja lehetek, s megismerkedhetek tagtársaim munkáival is.

Posted by
Posted in

Boldog új évet!

  Békében élj másokkal, s magaddal! Okosan járd utad, sohasem haraggal! Legyen szíved mindig örömökkel telve, Dolgozz és gyarapodj, de ne görnyedj bele! Otthonodban folyton a jólét lakozzon, Gond és bú fejedben egyet se lapozzon!   Új élmények érjenek, csakis kellemesek, Játssz és pihenj akkor, mikor szükségesek!   Énekelj és táncolj, hogyha az kell neked, […]

Posted by
Posted in

Elmentél

Nem vágytál el még a Földről, Nem álmodtál szürke ködről, Nem hitted, hogy véget ér, s Nem folyik majd benned vér. Nem hívtad, de eljött érted, Ne vigyen el!- kérve-kérted. Nem hallgatott szavadra, Nem engedett szabadba. Nem maradtál, marasztaltunk. Hogy küzdöttél, tapasztaltuk. Menned kellett, fel! –a fénybe! Angyalszárnyon a kék égbe Megérkeztél épségben, Nyugodj csendes […]

Posted by
Posted in

Elindult a télapó

Holle anyó a dunyháját szorgalmasan rázza, Hópihéket hullat le a varázslatos tájra. Hófehér látványt küld az egész nagyvilágra, Dombokra, hegyekre, s magasodó fákra. A télapó dús szakállát gonddal fésülgeti, Szép legyen, ha meglátja őt Matyi, Lili, Peti. Pizsamáját félreteszi, piros ruhát vesz fel, Elindul a messzeségbe, amint jön a reggel. A manócskák a csizmáját kifényesítették, […]

Posted by
Posted in

Álmainkban

Álmaidban velem voltál, Egy percig sem gondolkodtál, Vetett ágyba hozzám bújtál, Ölelgettél, megcsókoltál.   Álmaimban veled voltam, Egy percig sem gondolkodtam, Ölelésed elfogadtam, Csókjaimat neked adtam.     Nyíregyháza, 2019.09.30.

Posted by
Posted in

Hogy vagy Anya?

Nélküled már nem olyan az evilági tanya, Eltávoztál régen. Hogy vagy drága Anya? Végtelen utadon mely csillagra szálltál? Az angyalkák között örömre találtál? Ha lenézel hozzánk, jól látsz minket fentről? Gyengéd ölelésed leküldöd a mennyből? Felhők között alszol? Kényelmes az ágyad? A régi otthonhoz vajon megszűnt vágyad? Találkoztál hamar égi rokonokkal? Illettétek egymást üdvözítő csókkal? […]

Posted by
Posted in

A Hold udvarában

Éjszakánként ragyogó csillagokat lestem, Közéjük vágyódott lelkem és a testem. Egy végtelen létrán a Göncölre tértem, Leggyorsabb szekerén közeledbe értem. A Hold udvarában láttalak meg téged, Mikor hozzám küldted útmutató fényed. Széles folyó partján érkezésem vártad, Átölelésemre karjaid kitártad. Holdbéli csónakba mindketten beszálltunk, S örömök szigetén egymásra találtunk.

Posted by
Posted in

Vagyok…

Vagyok…   Simogató, kedves szellő, Zöldellő, madaras erdő, Alkonyban vöröslő felhő, Bánatot letörlő kendő,   Óda, szerelmesen zengő. Világot megváltó erő, Erekből óceánt nyerő, Reményt adó friss levegő, Oldalborda szerethető, Napsugarat Földre vető, Iránytábla terelhető, Kerek réten virág, termő Alvóknak  szép álmot üzenő.          

Posted by
Posted in

Mondvacsinált fogorvos

Andrásnak tovább ajándékozás útján jutott birtokába az a foghúzó szerszám, amit sógora kapott egy német katonától. Úgy döntött – ha már ilyen szerencsés, – kezdeni fog vele valamit. Vizet forralt, s a tőle telhető módon lefertőtlenítette a nem mindennapi eszközt. Előbb csak a szomszédoknak, majd a barátainak dicsekedett el vele, aztán híre terjedt szerte a […]

Posted by
Posted in

A bolhás macska utazása

Nyár van. Az áldott nap sugarai ontják a meleget a jólelkű Márta asszony szegény életére. A kis ház szomorúan reménykedve áll a porta udvarán, arra várva, hogy a benne lakó család egyszer talán boldogan, éhségtől, fázástól mentesülve éli majd életét. Az udvart erődként veszi körül a kórókerítés. Belül itt-ott egy kis fű, egyéb növény nem […]