About Me

Szabó Veronika az Irodalmi Rádió szerzője.

Nyírteleken, egy nyolcgyermekes nagycsalád harmadik leányaként születtem. Az általános iskolát szülőfalumban, a középiskolát és egyéb szakmai képzéseket Nyíregyházán, a főiskolát Egerben végeztem, munkahelyeim jelenlegi lakóhelyemen, Nyíregyházán voltak. Saját családot nem sikerült alapítanom. Rövid ideig tartó házasságomból született kislányunkat még újszülött korában elveszítettük. Irodalmi érdeklődésem kisiskolás koromban kezdődött el mesék olvasásával, hallgatásával, majd egyre több regény és vers megismerésével. Nagy hatást gyakoroltak rám a Petőfi Rádió régi irodalmi műsorai, rádiójátékai, mesejátékai, színházi közvetítései, a mai napig szívesen emlékezem rájuk. Gyermekként és ifjúként színjátszó csoportokban tevékenykedtem, gyakran vettem részt vers- és prózamondó, valamint szaktárgyi – leginkább magyar nyelv és irodalmi – versenyeken. 12 éves koromban kezdtem el verseket írni egészen 18 éves koromig. Sajnos egy kamaszkori helytelen döntésem miatt azok már nincsenek meg. Hosszú ideig szabadidő hiányában nem nagyon foglalkoztam írással, csak néha vetettem papírra gondolataimat, átélt vagy mástól hallott, illetve kitalált történeteimet egy-egy novellában, amelyeket sokáig a fiókom mélyén őriztem. Az utóbbi években neveztem be néhány pályázatra írásaimmal, többségük napilapban, folyóiratban, antológiában és meséskönyvben jelent meg, dobogós helyezéseket is értem el velük. 2017-ben készítettem el mindkét szülőm ágán Családkönyv címmel őseim, rokonaim adatokkal, fotókkal, dokumentumokkal illusztrált történetét, eddig ez volt a legnagyobb munkám. Környezetemben mesemondóként is ismernek, meghívásra több rendezvényen sikerrel szerepeltem, felnőtteknek valamint gyerekeknek szóló népmesékkel. A tavalyi esztendőben egy országos versenyen vers- és prózamondó kategóriában „Kiemelt arany” minősítést kaptam. Mostanában egy novelláskötet és egy életrajzi regény megírását tervezem. Örömömre szolgál, hogy az Irodalmi Rádió alkotó közösségének tagja lehetek, s megismerkedhetek tagtársaim munkáival is.

Posted by
Posted in

Mondvacsinált fogorvos

Andrásnak tovább ajándékozás útján jutott birtokába az a foghúzó szerszám, amit sógora kapott egy német katonától. Úgy döntött – ha már ilyen szerencsés, – kezdeni fog vele valamit. Vizet forralt, s a tőle telhető módon lefertőtlenítette a nem mindennapi eszközt. Előbb csak a szomszédoknak, majd a barátainak dicsekedett el vele, aztán híre terjedt szerte a […]

Posted by
Posted in

A bolhás macska utazása

Nyár van. Az áldott nap sugarai ontják a meleget a jólelkű Márta asszony szegény életére. A kis ház szomorúan reménykedve áll a porta udvarán, arra várva, hogy a benne lakó család egyszer talán boldogan, éhségtől, fázástól mentesülve éli majd életét. Az udvart erődként veszi körül a kórókerítés. Belül itt-ott egy kis fű, egyéb növény nem […]

Posted by
Posted in

Hiányzol

Hiányzol, mint ételnek az ízesítő só, mint könyveknek a szépen leírt szó, mint fénylő csillagok a végtelen égnek, mint tarka virágok a zöldellő rétnek, annyira hiányzol.   Hiányzol, mint bánatra az örömhozó jó hír, mint  betegnek az erősítő gyógyír, mint Földnek a Nap, a létet éltető, mint a frissen szívott, finom  levegő, annyira hiányzol.   […]

Posted by
Posted in

Szelíd szerelembe…

Kék ég alatt szivárvány ragyog Látva, hogy én mily boldog vagyok, Szép színeit ajándékba adja, Mosolyomat viszonzásul kapja. Örömömben hozzászaladok, Két szélében megkapaszkodok, Íve alá csendben leülök, s Szelíd szerelembe szédülök.     Nyíregyháza, 2019.11.06.  

Posted by
Posted in

Szemembe szórja

  Zúgó viharában hangosan beszél, S szemembe szórja homokját a szél. Tenger szélén sodródik a hab, Felhők mögé elbújik a Nap. Sűrű eső testem áztatja, Bánatomat sírva láttatja.            

Posted by
Posted in

Úgyis kivárom!

A szerelmesek az árok szélén, boldogsággal telve, jövőjükről álmodozva ültek a lemenő Nap fénye alatt. Bözsike vígan fújva számlálgatta az elvirágzott pitypang hófehér maradványait, s kíváncsian várt az eredményre. „Szeret,…nem szeret…szeret, nem szeret….Szeret!” – kiáltotta ujjongva, amit amúgy is tudott. Eddig megélt 16 évével olyan volt, mint a zsenge harmat. Gyönyörű, vállára omló haja, bájosan […]

Posted by
Posted in

Voda, vodka

Jalta szépséges szállodájában töltöm társaimmal tartalmas napjaimat. Krím-félszigeti vendéglátóinkra nem lehet panaszunk. Roskadásig terített asztalunkon minden finomság megtalálható. Eszünk-iszunk annyit, amennyi belénk fér. Nappal kirándulunk, nevezetességekben gyönyörködünk. Történelmi múltjuk bemutatásán ámulunk, ottani kollégáinkkal eszmecserét folytatunk. Este szépen felöltözünk. Mi csajok kisminkeljük magunkat, úgy megyünk le gyomrot tölteni. Lábaink élőzene hatására vidám táncot ropnak. Jevgenyij, Valentina […]

Posted by
Posted in

A szalonna

Éretten hajtott fejet az aranysárga búzakalász. Élesre fent kaszáikkal egymás mellett sorakozva suhintottak oda a termő életnek a betakarítást végző férfiak, mögöttük szorgoskodtak a fiatal marokszedők, majd a kévekötők, akik keresztet raktak az elkészített csomókból. A legalsó kéve volt a bujtató, ami a kicsírázás elkerülése végett nem érhette a földet. 17 keresztbe rakott kéve tetejére […]

Posted by
Posted in

Minek mégy te olyan helyre?

Az ismerkedés egy enyhe, napsütéses novemberi napon kezdődött. Péter egy cipőjavító műhelyben állva pillantotta meg először az íróasztalnál ülő, mosolygós Zsuzsikát, akinek arcán hosszú percekig maradt ott csodálatot ábrázoló tekintete. A lány közömbösen vette el tőle a lábbeli orvoslásáért járó pénzt, s adta oda főnökének, az üzletvezető Imre bácsinak. A szemlélő az ajtóból bizakodóan nézett […]

Posted by
Posted in

Piaci négykézlábas

Piacon vagyok. Nézegetem a precízen elrendezett, szemnek kellemes árut. Vizsgálódom. Mindenfélét megfogdosok. Zacskóba helyezem a jó húsban lévő zöldpaprikát, a piros arccal mosolygó paradicsomot, a barnába öltözött kerekded hagymát, s máris számban és orromban érzem a belőlük készítendő lecsó pompás aromáját.  Az árus mérlegel, megmondja, mennyit kér. Fizetnék. Bukszám széles tenyeremből kiesik, sebesen zuhan a […]