About Me

Szabó Veronika az Irodalmi Rádió szerzője.

Nyírteleken, egy nyolcgyermekes nagycsalád harmadik leányaként születtem. Az általános iskolát szülőfalumban, a középiskolát és egyéb szakmai képzéseket Nyíregyházán, a főiskolát Egerben végeztem, munkahelyeim jelenlegi lakóhelyemen, Nyíregyházán voltak. Saját családot nem sikerült alapítanom. Rövid ideig tartó házasságomból született kislányunkat még újszülött korában elveszítettük. Irodalmi érdeklődésem kisiskolás koromban kezdődött el mesék olvasásával, hallgatásával, majd egyre több regény és vers megismerésével. Nagy hatást gyakoroltak rám a Petőfi Rádió régi irodalmi műsorai, rádiójátékai, mesejátékai, színházi közvetítései, a mai napig szívesen emlékezem rájuk. Gyermekként és ifjúként színjátszó csoportokban tevékenykedtem, gyakran vettem részt vers- és prózamondó, valamint szaktárgyi – leginkább magyar nyelv és irodalmi – versenyeken. 12 éves koromban kezdtem el verseket írni egészen 18 éves koromig. Sajnos egy kamaszkori helytelen döntésem miatt azok már nincsenek meg. Hosszú ideig szabadidő hiányában nem nagyon foglalkoztam írással, csak néha vetettem papírra gondolataimat, átélt vagy mástól hallott, illetve kitalált történeteimet egy-egy novellában, amelyeket sokáig a fiókom mélyén őriztem. Az utóbbi években neveztem be néhány pályázatra írásaimmal, többségük napilapban, folyóiratban, antológiában és meséskönyvben jelent meg, dobogós helyezéseket is értem el velük. 2017-ben készítettem el mindkét szülőm ágán Családkönyv címmel őseim, rokonaim adatokkal, fotókkal, dokumentumokkal illusztrált történetét, eddig ez volt a legnagyobb munkám. Környezetemben mesemondóként is ismernek, meghívásra több rendezvényen sikerrel szerepeltem, felnőtteknek valamint gyerekeknek szóló népmesékkel. A tavalyi esztendőben egy országos versenyen vers- és prózamondó kategóriában „Kiemelt arany” minősítést kaptam. Mostanában egy novelláskötet és egy életrajzi regény megírását tervezem. Örömömre szolgál, hogy az Irodalmi Rádió alkotó közösségének tagja lehetek, s megismerkedhetek tagtársaim munkáival is.

Posted by
Posted in

Voda, vodka

Jalta szépséges szállodájában töltöm társaimmal tartalmas napjaimat. Krím-félszigeti vendéglátóinkra nem lehet panaszunk. Roskadásig terített asztalunkon minden finomság megtalálható. Eszünk-iszunk annyit, amennyi belénk fér. Nappal kirándulunk, nevezetességekben gyönyörködünk. Történelmi múltjuk bemutatásán ámulunk, ottani kollégáinkkal eszmecserét folytatunk. Este szépen felöltözünk. Mi csajok kisminkeljük magunkat, úgy megyünk le gyomrot tölteni. Lábaink élőzene hatására vidám táncot ropnak. Jevgenyij, Valentina […]

Posted by
Posted in

A szalonna

    A két cimbora korán indult útnak, hogy még a harmatos hajnal hasadásában elkezdhessék az aratómunkák rájuk eső részét. A szépen sárgálló gabonaféle felső végén szerényen hajladozott a dús kalász. Élesre fent kaszáikkal egymás mellett sorakozva suhintottak oda a termő életnek a betakarítást végző férfiak, akik mögött a marokszedő gyerekek, nők, fiatalok szorgoskodtak. A kötők […]

Posted by
Posted in

Minek mégy te olyan helyre?

Az ismerkedés egy enyhe, napsütéses novemberi napon kezdődött. Péter egy cipőjavító műhelyben állva pillantotta meg először az íróasztalnál ülő, mosolygós Zsuzsikát, akinek arcán hosszú percekig maradt ott csodálatot ábrázoló tekintete. A lány közömbösen vette el tőle a lábbeli orvoslásáért járó pénzt, s adta oda főnökének, az üzletvezető Imre bácsinak. A szemlélő az ajtóból bizakodóan nézett […]

Posted by
Posted in

Piaci négykézlábas

Piacon vagyok. Nézegetem a precízen elrendezett, szemnek kellemes árut. Vizsgálódom. Mindenfélét megfogdosok. Zacskóba helyezem a jó húsban lévő zöldpaprikát, a piros arccal mosolygó paradicsomot, a barnába öltözött kerekded hagymát, s máris számban és orromban érzem a belőlük készítendő lecsó pompás aromáját.  Az árus mérlegel, megmondja, mennyit kér. Fizetnék. Bukszám széles tenyeremből kiesik, sebesen zuhan a […]

Posted by
Posted in

Sok(k) a szóból

Szabó Veronika  Mindenki a helyén ül. A házigazda megnyitja a kétnapos rendezvényt. Elhangzik az ünnepséghez illő vers, felvételről egy dal, majd átveszik a szót az előadók. A történész érdekesen világít rá, amire akar. A figyelmet fenntartja. Tetszik a népnek. Az országgyűlési képviselő bő lére ereszti a kampánybeszéddé alakuló, s ellenzéket szapuló mondandóját. Ez már sok, […]

Posted by
Posted in

A sapkás

A férfi tetőtől talpig alaposan felöltözve álldogál a járda szélén, a Galéria Üzletház előtt. Háttal az autók zajának, négyszatyornyi holmiját őrzi. Két kezét kényelmesre tárva, tenyerét háta mögé helyezve a fémkorlátba kapaszkodik.  Az odébb magasodó városi hőmérő 32 Celsius fokot mutat, a meleget árasztó levegő arcát csak egy kis szellő legyinti meg néha. Miközben a […]

Posted by
Posted in

Vigyünk haza sárgarépát!

  A fiúk egy-egy, tíz fillérért kapható, kiürült kockacukros vászonzsákocskával a kezükben eredtek útnak. Már a minapi sétálgatásuk közben azon törték a fejüket, hogy miként szerezhetnének örömet szüleiknek, akiknek sokszor okozott gondot családjuk ételekkel való jólétben tartása. A pár hete még hétágra sütő Nap melegét az ősz húrjai váltották fel. A büszkén integető akác és […]

Posted by
Posted in

A két kolomp

  Derűt árasztó reggelen, harmatos fű tetején vitte lábuk a munkába indulókat. Mindannyiuknak jól esett a harapni való levegő. Egyre-másra nyíltak a többségében nádfedeles porták kiskapui, hogy fejés után az asszonyok útjukra engedhessék legelészni vágyó teheneiket. Maguk, vagy nagyobbacska gyermekeik az útkereszteződésig kísérték tarkabőrű jószágaikat, ott csatlakoztatták azokat a pásztor által őrzött csordához. A csapat […]

Posted by
Posted in

Kövér asszony monológja

Állok a tükör előtt. Melyik ruhát vegyem fel? Ha deréktájon nézem magam, mindenből kidudorodik az iszonyúan vastag hájam, ami őszintén mutatja meg sokszázalékos zsírtartalmamat. Ha testem felső részére tekintek, hatalmas melleimet látom, amik szinte kiszúrják a feltűnően rám bámuló férfiak meredező szemét. Ha meg egészben nézem a testemet, úgy nézek ki, mint egy göcsörtös fatörzs. […]

Posted by
Posted in

Macska az éjféli misén

Hasogató hidegre ébredtünk, mégis örömmel töltött el a tudat, hogy estére elkezdődik a szeretet ünnepe. Jól felöltöztünk, befűtöttünk a szobában a cserépkályhába, meg a konyhában a spórba, s már nem is fáztunk. Kezünket, arcunkat hideg vízzel frissítettük, mert nem volt még melegítve, vezetékes víz akkor csak az álmainkban szerepelt. A fát, a szenet, a gyújtósnak […]