About Me

Szatmári Gizella Emese az Irodalmi Rádió szerzője.

Edelényben születtem, 1966-ban.
Az általános iskolában mindenféle dolgot csináltam, mint egy kis polihisztor diák, de a zene és az irodalom voltak a kedvenceim. Több prózamondó, szépkiejtési versenyt, valamint szavaló versenyeket is nyertem.
Középiskolámat a miskolci Zrínyi Ilona Gimnáziumban végeztem, angol tagozaton. (Első verseimet itt írtam, 16 éves koromban.) Itt is a versek szeretetéről voltam ismert és ahol lehetett, mindenhol szavaltam. Több verseny győztese lehettem, s közben beiratkoztam egy zeneiskolába magánének szakra, s próbáltam a kétféle iskolai követelménynek eleget tenni.
Érettségi után Szegeden a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán folytattam tanulmányaimat, közben férjhez mentem, s gyermekeim születettek. Próbáltam anya lenni, de dolgoztam is, s így sok időre a versírás abbamaradt.
Tanítottam általános iskolákban, majd fogyatékkal élő emberekkel foglalkoztam.
Elég sokáig voltam otthon a négy gyermekkel, s közben több szakmát és kitűnő teológiai és pasztoral pszichológusi diplomát szereztem.
Verseim először a Magyar Alkotók Internetes Társulása Közhasznú Egyesület Szavakba szőtt idő című antológiájában jelentek meg. Folyamatosan írok a facebook alkotói oldalamon, valamint a Poet.hu-n, de van egy blogom és egy honlapom is.
A MAIT idei Földről nézve pályázatán 2. helyezést értem el, Ezüst-toll díjat kaptam. Azóta már publikáltam a Glória keresztény magazinban, a Holnap magazinban, és a Halló Magyar évkönyvben is, valamint internetes portálokon több helyen is olvashatóak műveim.

facebook
weboldalam
poet

A versek az életem részét teszik ki. A mindennapjaimat. Csak jönnek a szavak és írnom kell, mert olyan szépek a betűk lánckapcsolódásai, hogy muszáj őket egymás mellé tenni.
Az írás kényszere hajt. Egy belső energia, amelynek ki kell törnie, ha meg akar nyugodni a lelkem.
A világ, amely bennem él, néha szomorú, néha vidám, olykor depressziós, olykor pedig biztató, előre néző, de mindenképpen emberi. Egy olyan világ, amely szeretné mások lelkét is megérinteni, és megmutatni az embereknek, hogy milyen szomorúság rejtőzik a szív mélyén, ugyanakkor rengeteg öröm is, mert attól, hogy vannak negatív és pozitív érzéseink, s ezeket felvállaljuk, attól vagyunk igazán emberek.

Posted by
Posted in

A Nap könnyei

Fáradtan nézett ma is le a szikár, kiaszott Földre. Szemeit mélán legeltette, s bámult a hideg rögökre. Emberek odalent vadul éltek, kábán, bambán haldokoltak. Életükből hiányzott az öröm, kevesen voltak, kik mást nem okoltak. Naponta harc és fájdalmas küzdelem… A Nap látott minden rútságot. Érezte: szíve megtelt közönnyel, s elege lett ebből a világból. Kérte […]

Posted by
Posted in

Jázmin illatú fasorok között

  Jázmin illatú fasorok között parányi élet ballagott. Kezében kis falat kenyér volt, testében bátor szív dobogott. Ruháján izzadt foltot hagyott a trágyadombi gyereklét. Számtalan megszidás, acélos pofonok, sok hűhó semmiért. Tákolt kalyibákban zavaros az élet, s bennük számos veszély, álom helyett rettegni, sírni, nyüszítve szaladni mindenért. Jázminillatok között fúj a szél, terjed a légben […]

Posted by
Posted in

hajnali szerelem

hajnal szédelgésben arcod simogat mélyen kék szemedben fürdetem magam tajtékzó vizébe megadón merülök hűsítő hullámba belemenekülök kristály tükrében egy angyalt látok szemed sarkában ugrálnak a ráncok gyűrött fodraiba beleájulok az az angyal a szívedben én magam vagyok

Posted by
Posted in

Égben és mennyben

égben és mennyben fényben és térben veled vagyok mámoros éjben izzó szemmel parázsló szívvel pirosló ajkam mindig a tiéden elrepül érted gyenge kis lényem szerelmet adni a mennyben, az égen szívem szívedben testem testedben szomorú lelkem szomorú lelkedben elégek egyre téged keresve szerelmes szívben szerelemre lesve érzésekben égek tüzes kín a testem fájdalomhullámokon átvisz a […]

Posted by
Posted in

Gyémántkönnyek hullanak

  Gyémántkönnyek hullanak a Földre. Peregnek, potyognak hideg göröngyre. Hallgatom: koppannak, esnek az útra, szomorú könnyek a Földre hullva. Sírok, csak sírok, zokog a lelkem, nélküled szívem hova is tettem? Karodban lenni, átölelni téged, szerelmem izzón lelkedbe égett. Kifolyik, kipereg, múló az érzés. Tenyerem arcodon, simítva becézés. Számon a csókod, lángot szít a szívben, Ragyogó, […]

Posted by
Posted in

Semmi 2

Feldúlt reggeleknek némaságában várok egy megszokott, szerető szóra, mely fölrepítene magasba, égbe, s ajtót nyitna a valóra. Várom ébredésed mélyülő neszeit, hajnali zajoknak örömhangjait, s a pillanat széthullott darabjai között a szívedet, mely úgy érzem: ellökött. – Ó, Istenem! Ma áthallik lelked mindenen. Ha itt lennél gyermekem, pompás lenne a pillanat, s a szétgurult perceket […]

Posted by
Posted in

Hajnalhasadás

Páracseppek szaladnak a réten, bágyatag, mohos fák ontják könnyeik, zsugorodik a sötét a vidéken, hiába pergeti az ég gyöngyeit. Út mellett meredt karók a jegenyék, a táj nyirkos. Átlátszó takaró lebbenti fel, mint a tündérmesék a titokzatos rejteni valót. Futnak hideg vízkarikák ég felé, felhők mögött aranykorong nyújtózik, a homályból loholva bukkan elő vérvörösen a […]

Posted by
Posted in

Utazás

  Karót nyelt oszlopok a sorompók, s míg elhalad előttük a vonat, meghajolva megalázzák magukat. Romok között gyomként nő az élet, bakterház előtt mélyülő messzeség. Sietnek házak, utcák, szürke alkonyég. Vágyak izzanak forró vágtatásban. Szívem szekerén hordok holnapokat, zakatolnak bennem szerelmes szavak. A vasút csikorgó hangja kíséri vonatunk, ahogy elsuhan. Mellettem szaladnak fák, a világ, […]

Posted by
Posted in

Úgy szeretnék

Úgy szeretnék újra karodba simulni, Nyári esőcseppként testeden szétfolyni. Csurgó csillagfénye a szemed vizében, Édes csengettyű hang szíved közepében. Úgy szeretnék lenni harmat szempillàdon, Napsütésben, szélben, lelkedben egy álom. Szűzfehér és tiszta szerelmednek rabja, Patyolatruhàdra nevem legyen varrva. Úgy szeretnék lenni kristály tó vizében, Éltető érintés habjaid mélyében. Tested árkàn kezem legyen rabbilincsed, Szíveden a […]

Posted by
Posted in

Sír az ég

Úgy pereg az ég könnye, a zápor, mintha öntenék hatalmas dézsából, s úgy hallom a zúgását a szélnek, mintha lenne farkas üvöltése. Sírnak ma az égi angyalok, mert üresek az égi asztalok, nincsen már ember, aki elhiszi, hogy az Isten őt nagyon szereti. Zokog ma az ég, sír az Isten, senkinek nincs szíve, kit őrizzen, […]