About Me

Szatmári Gizella Emese az Irodalmi Rádió szerzője.

Edelényben születtem, 1966-ban.
Az általános iskolában mindenféle dolgot csináltam, mint egy kis polihisztor diák, de a zene és az irodalom voltak a kedvenceim. Több prózamondó, szépkiejtési versenyt, valamint szavaló versenyeket is nyertem.
Középiskolámat a miskolci Zrínyi Ilona Gimnáziumban végeztem, angol tagozaton. (Első verseimet itt írtam, 16 éves koromban.) Itt is a versek szeretetéről voltam ismert és ahol lehetett, mindenhol szavaltam. Több verseny győztese lehettem, s közben beiratkoztam egy zeneiskolába magánének szakra, s próbáltam a kétféle iskolai követelménynek eleget tenni.
Érettségi után Szegeden a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán folytattam tanulmányaimat, közben férjhez mentem, s gyermekeim születettek. Próbáltam anya lenni, de dolgoztam is, s így sok időre a versírás abbamaradt.
Tanítottam általános iskolákban, majd fogyatékkal élő emberekkel foglalkoztam.
Elég sokáig voltam otthon a négy gyermekkel, s közben több szakmát és kitűnő teológiai és pasztoral pszichológusi diplomát szereztem.
Verseim először a Magyar Alkotók Internetes Társulása Közhasznú Egyesület Szavakba szőtt idő című antológiájában jelentek meg. Folyamatosan írok a facebook alkotói oldalamon, valamint a Poet.hu-n, de van egy blogom és egy honlapom is.
A MAIT idei Földről nézve pályázatán 2. helyezést értem el, Ezüst-toll díjat kaptam. Azóta már publikáltam a Glória keresztény magazinban, a Holnap magazinban, és a Halló Magyar évkönyvben is, valamint internetes portálokon több helyen is olvashatóak műveim.

facebook
weboldalam
poet

A versek az életem részét teszik ki. A mindennapjaimat. Csak jönnek a szavak és írnom kell, mert olyan szépek a betűk lánckapcsolódásai, hogy muszáj őket egymás mellé tenni.
Az írás kényszere hajt. Egy belső energia, amelynek ki kell törnie, ha meg akar nyugodni a lelkem.
A világ, amely bennem él, néha szomorú, néha vidám, olykor depressziós, olykor pedig biztató, előre néző, de mindenképpen emberi. Egy olyan világ, amely szeretné mások lelkét is megérinteni, és megmutatni az embereknek, hogy milyen szomorúság rejtőzik a szív mélyén, ugyanakkor rengeteg öröm is, mert attól, hogy vannak negatív és pozitív érzéseink, s ezeket felvállaljuk, attól vagyunk igazán emberek.

Posted by
Posted in

A világ szélén

Ültem a világ szélén, egy fa alatt, s felhők sodrában a Nap egy keskeny, apró rést nyitott. Mennydörgős út szaladt, s tágra nyitott, kíváncsi szemmel lestem a végigsöprő országút porát. Mily szép volt e látomás. Ábrándozás. Rohantak urak, fent az égen, rajtuk felöltő, szép ruha. Magasban büszkén, s oly vígan léptek, hetyke volt járásuk. Ám […]