About Me

szekelymatelaszloSzékely-Máté László 1969-ben született Győrött. Általános és középiskoláit  a városban végezte. Először megszerezte a villanyszerelő szakmát, majd munka mellett kitűnőre érettségizett. Korán kezdett verseket írni, már általános iskolában kedvtelésének érezte az irodalmat. Sokat olvasott. Egyfajta fordulópontot jelentett életében, amikor tizenhárom éves korában irodalom tanárának megmutatta első kisregényét, amely egy bűnbanda kalandos felszámolásáról szólt. Tanára biztatta, hogy folytassa az írást, ez későbbi életére nézve meghatározó élmény lett.

Másik korai szenvedélye a fényképezés volt, nagybátyja megtanította csínjára-bínjára. Tizenévesként maga hívta elő otthon a fotóit a nyolcvanas években. Mégsem művészi pályára tért, hanem a rendőrségi munka, ezen belül a bűnügyi szakterület felé kacsintgatott. Tudatosan készült a Rendőrtiszti Főiskolára, ahová könnyen felvételt nyert, de előtte másfél év katonai szolgálat várt rá egy légvédelmi rakétaezrednél. A rendszerváltást katonaként élte át, több érdekes élménnyel gazdagodott. Versei ekkor már érettebbek voltak, tükrözték az életmódját.

A Rendőrtiszti Főiskola évei alatt kevesebbet írt, többet tanult, valamint „fegyverszoba felelős” tevékenységéért belügyminiszteri dicséretet kapott. Miután megszerezte a diplomát, Győrben helyezkedett el bűnügyi technikusként. Verseiről ekkor is csak néhányan tudtak, visszahúzódó természete miatt nem akarta nyilvánosságra hozni őket. 1996-ban megnősült, egyben Gödöllőre költözött, és Budapesten folytatta helyszínelői tevékenységét. Feleségét még a főiskolán ismerte meg. Házasságukból nem született gyermek, 2002-ben elváltak. Ezen időszakban elgondolkodtató lírájú versek láttak napvilágot.

Miután visszatért Győrbe, egy ideig még Budapesten, a Rendőrségen dolgozott, majd a magánszektorban kereste boldogulását. Aktuális munkáiról nem szívesen beszél, magánéletének részleteit sem árulja el. Az utóbbi években több, irodalmat kedvelő és művelő emberrel ismerkedett meg. Minden bizonnyal egy somogyi írónő hatására vált nyitottabbá, publikálni kezdte verseit, amelyek blogjaiban, és különböző közösségi tereken jelentek meg. Rövidebb prózákat is írt, de rendszertelenül, és jóval kisebb mennyiségben.

2015 nyarán megnyert egy irodalmi pályázatot három versével, amely megerősítette abban, hogy a nyilvánosságot vállalnia kell. Ugyanebben az évben jelent meg „Helyszíneken” című novelláskötete. Ez életrajzi ihletésű, és valós eseményeken alapul. Első verseskötete a ”Morzsák tánca” címet kapta. A cím a kötet utolsó versének utolsó sorának az utolsó két szava. A szerzőre jellemző, hogy filozofikus, társadalom- és valláskritikai hangot üt meg, de nem hiányzik az érzékeny szerelmi és romantikus vonal sem költészetéből. Részt vett a József Attila Vers-Dal Fesztiválon, több versét megzenésítették. Fotói jelentek meg illusztrációként irodalmi antológiában, valamint készített egy úgynevezett „hangosvers” gyűjteményt vakok és gyengénlátók számára, amelyben száznál több saját versét olvassa fel.

2016-ban jelent meg „Láthatatlan tükörképek” című kötete, mely már újabb költeményeit tartalmazza, míg a „Morzsák tánca” egyfajta összefoglaló volt életművéből. Utóbbi magába foglalja néhány korai versét. Rendszeresen részt vesz irodalmi pályázatokon, 2016-ban egy novellájával, valamit romantikus témájú verseivel nyert egy-egy fődíjat. Jelenleg új verseskötetén, és különböző fotópályázatok anyagain dolgozik. Elkötelezett híve a „szabad felhasználásnak”, műveit bárkinek rendelkezésre bocsátja.

Posted by
Posted in

Negyven sor

Válladon a csend magánya. Arcodra írt látomás. Három majom hoz szabályt ma. Sárral teli árkot ás. Homlokodra égett bélyeg. Félreértett szentbeszéd. Korcsként könyvelt telivérek. Fiad kesztyűt dob eléd. Sziklába vájt furcsa otthon. Új második emelet. Muskátli az utcafronton. Elköltözni nem lehet. Bölcsességek falra írva. Látod belső udvarát? Ecetfáknak nagy a kínja. Talán jobb lesz odaát. […]

Posted by
Posted in

Hagyaték

Eltékozolt örökségek… Közhelyeken túl ki lát? Földhöz tapadt rögös lényeg megvédi saját fiát. Partokat ostromló ár vagy. Lehetsz kiszáradt meder. Valaki majd mindent rád hagy. Búcsú nélkül enged el. Esővízben ázó falak. Ennyi volt a látomás. Ezeréves romvár marad. Őrizgeti bárki más? Megünnepelt születések. Szárnyaink egy test fölött. Vastagszik a hámló kéreg, ősanyánk átöltözött. Lebegő […]

Posted by
Posted in

Télutó

Zölden fázó ősfenyő Árnya arcodon Éjhidegtől szenvedő Hófehér korom Dermedt lábú reggelek Álmos délután Gyűrött ágyban hempereg Dúdolgat talán Átizzadó hátadon Csókot érő szó Igazzá lett rágalom Épp helyénvaló Messzelátó gondolat Felolvasztott jég Tervezetlen arculat Izzó lázban ég Szétterülő illatod Rozsdaszínű folt Csukott szemű lázadó Vágyad elrabolt Zuhanyrózsa szenvedély Valós képzelet Lábon hordott könnyű kéj […]

Posted by
Posted in

Itt vagyok

Bőrcsizmában álldogál, csíkot húz a hosszú Tél. Letérdel egy zászlónál. Nem énekel, nem beszél. Fagyot vár a kis folyó, partján varjúhad legel. Fűtött szoba volna jó. Minden lesz, ha semmi kell. Teát szürcsölgető fák. Deres homlokú falak. Erdőt irt a nagyvilág, versenyez egy kék szalag. Zugok mélyén lapuló, álmot alvó forró nyár. Rég lezengett induló, […]

Posted by
Posted in

Kék márvány

Játszó kezed fürge billentyűkön Gyertyalángok mámordallama Lehunyt szemem marad végső bűnöm Rólad szól egy vándorballada Árnyékhangszer, óarany és ében Máig zeng kék márványcsarnokom Megégtem az ámulat tüzében Együtt szálltunk át a városon Párásodó tengerparton ázva Hangodat zöld víz ragadta el Holnap tán egy sirály kihalássza Álmomban bús angyal énekel

Posted by
Posted in

Egyedül

Nincsen tudás, nincsen ösztön. Végül semmid nem marad, csak egy ásítozó börtön falára rótt félszavad. Kell-e simogató eszméd, múltba öltözött jelen? Gabonánkból ocsú lesz még, megvádol az értelem. Bámulhat rád üres ágyad. Elkészült álválaszod. Ordíthatsz, mint más vadállat, nyugodj meg. Majd megszokod. Poros földön kúszunk végig, fölöttünk egy űrhajó. Vágyainkat ők sem értik. Ugye máshol […]

Posted by
Posted in

Fornax

Örökké zöld borókaág Széldermesztő december Tovatűnő fiatalság Megolvadó hóember Forróságban izzó öled Csillagtűz és gyertyakéj Kemencénkben tűzköröket Rajzolgat a szenvedély Elhamvadó nyírfasóhaj Átölelő oltalom Álomittas takaróval Megpihenek válladon

Posted by
Posted in

Randevú

Vadgesztenyés sétaútra képzelj boldogabb halált. Megcsókol egy zápor újra. Csöppje homlokon talált. Kabátok a sáros földön. Csak így szabad. Meztelen. Andalog az életösztön. Találkozunk Zöldhegyen.

Posted by
Posted in

Három madár

Égig ér a kukorica szára Tetején egy fáradt angyal ül Ő is elszáll talán nemsokára Vesztes hada előtte repül Gaz lepte be gyöngyvirágos kerted Vakondokként túrják démonok Ne hidd, hogy a váratlan sors vert meg Miattad egy világ háborog Éjjellátó gátlástalan banda Meggyalázta léted templomát Belőled a lényeget akarja Hová szaladsz ingoványon át Sárba túrták […]

Posted by
Posted in

Szócső

vágyakozó álszemérem moslékszaggal átitat csodálkozó bölcs szemében gyönyörűszép áhítat legyünk partok között hídláb legyünk hömpölygő folyó vagyonunkat rég elitták porban fekszünk így a jó kicsorbuló tompa zsebkés durván felszelt rozskenyér bizonyosságban a sejtés íme sorsod ennyit ér vakon szállva sűrű légben legyünk hibás ékezet nyakban lógó aranyérem ágyról csüngő jobb kezed leszünk mester és tanítvány […]