About Me

szekelymatelaszloSzékely-Máté László 1969-ben született Győrött. Általános és középiskoláit a városban végezte. Először kitanulta a villanyszerelő szakmát, majd munka mellett kitűnőre érettségizett. Korán kezdett verseket írni, már általános iskolában kedvtelésének érezte az irodalmat. Sokat olvasott. Egyfajta fordulópontot jelentett életében, amikor tizenhárom éves korában irodalom tanárának megmutatta első kisregényét, amely egy bűnbanda kalandos felszámolásáról szólt. Tanára biztatta, hogy folytassa az írást, ez későbbi életére nézve meghatározó élmény lett.

Másik korai szenvedélye a fényképezés volt, nagybátyja megtanította csínjára-bínjára. Tizenévesként maga hívta elő otthon a fotóit a nyolcvanas években. Mégsem művészi pályára tért, hanem a rendőrségi munka, ezen belül a bűnügyi szakterület felé kacsintgatott. Tudatosan készült a Rendőrtiszti Főiskolára, ahová könnyen felvételt nyert, de előtte másfél év katonai szolgálat várt rá egy légvédelmi rakétaezrednél. A rendszerváltást katonaként élte át, több érdekes élménnyel gazdagodott. Versei ekkor már érettebbek voltak, tükrözték az életmódját.

A Rendőrtiszti Főiskola évei alatt kevesebbet írt, többet tanult, valamint „fegyverszoba felelős” tevékenységéért belügyminiszteri dicséretet kapott. Miután megszerezte a diplomát, Győrben helyezkedett el bűnügyi technikusként. Verseiről ekkor is csak néhányan tudtak, visszahúzódó természete miatt nem akarta nyilvánosságra hozni őket. 1996-ban megnősült, ugyanakkor Gödöllőre költözött. Budapesten folytatta helyszínelői tevékenységét. Feleségét még a főiskolán ismerte meg, házasságukból nem született gyermek. 2002-ben elváltak, ezen időszakban elgondolkodtató lírájú versei láttak napvilágot.

Miután visszatért Győrbe, egy ideig még Budapesten, a Rendőrségen dolgozott, majd a magánszektorban kereste boldogulását. Aktuális munkáiról nem szívesen beszél, magánéletének részleteit sem árulja el. Az utóbbi években több, irodalmat kedvelő és művelő emberrel ismerkedett meg. Minden bizonnyal egy somogyi írónő hatására vált nyitottabbá, publikálni kezdte verseit, amelyek blogjaiban, és különböző közösségi tereken jelentek meg. Rövidebb prózákat is írt, de rendszertelenül, és jóval kisebb mennyiségben. 2015 nyarán megnyert egy irodalmi pályázatot három versével, amely megerősítette abban, hogy a nyilvánosságot vállalnia kell. Ugyanebben az évben jelent meg „Helyszíneken” című novelláskötete. Ez életrajzi ihletésű, és valós eseményeken alapul. Első verseskötete a ”Morzsák tánca” címet kapta. A cím a kötet utolsó versének utolsó sorának az utolsó két szava. A szerzőre jellemző, hogy filozofikus, társadalom- és valláskritikai hangot üt meg, de nem hiányzik az érzékeny szerelmi és romantikus vonal sem költészetéből. Részt vett a József Attila Vers-Dal Fesztiválon, több versét megzenésítették. Fotói jelentek meg illusztrációként irodalmi antológiában, valamint készített egy úgynevezett „hangosvers” gyűjteményt vakok és gyengénlátók számára, amelyben száznál több versét olvassa fel.

2016-ban jelent meg „Láthatatlan tükörképek” című kötete, mely már újabb költeményeit tartalmazza, míg a „Morzsák tánca” egyfajta összefoglaló volt életművéből. Utóbbi magába foglalja néhány korai versét. Rendszeresen részt vesz irodalmi pályázatokon, 2016-ban egy novellájával, valamit romantikus témájú verseivel nyert egy-egy fődíjat. Legújabb verseskötetének címe „Árnyéktaposás”. 2017-ben többek között a „Fedél Nélkül” folyóiratban jelentek meg versei. A szerző elkötelezett híve a szabad felhasználásnak, műveit bárkinek rendelkezésre bocsátja.

Posted by
Posted in

Holdajtó

Ólomszemmel holtfehéren Tántorog a fáradtság Megremegő jobb kezében Álomport hoz, hogy lássák Végighinti ősz hajamon Barázdát húz arcomra Földhözragadt rossz hatalom Ébren élni jobb volna Éjfél után félhomályban Visszhangzik egy folyosó Vajon meddig visz a lábam Nyílik-e még holdajtó Hálószobák vetett ágya Ezer gyűrött pizsama Szürkén színes másvilágba Vonz a hajnalom haza Megkopott az íróasztal […]

Posted by
Posted in

Háromezer

Halványuló tompa fényben Messze jár egy űrhajó Utasának megígértem Visszatér a Hintaló Szétterülő nedves fátyol Éjjelenként hívogat Elég volt a hazugságból Mutasd igaz arcodat Milliárdnyi csillogó nap Hosszan alvó űrszoba Valahol egy Újhazát kap Szívem, Csipkerózsika Ki tudja már, mitől félek Holnap én is indulok Gyors hajóim utolérnek Nem szippant be Űrtorok Rögmagányban lentről látom […]

Posted by
Posted in

Madárdal

holnapután végre-valahára megnyílik a száműzött világ fél vasfüggöny lett a vágy határa vakablakon nem nő jégvirág gúzsba kötött behálózott ösztön bilincsben az összekulcsolt kéz gyertyacsonkok vérző anyaföldön minden versed emléket idéz futnék én de mindkét lábam sánta harcterünkön kúszni még lehet gennyező seb helyett gyors halálba repítsen a szárnyas képzelet tegnapelőtt lehullott az alma mára […]

Posted by
Posted in

Árnyéktaposás

Utoljára csókolt meg a hajnal Elvesztettem szép, áldó kezét Búcsúzni jött, többé nem marasztal Harmatcseppek hullnak szerteszét Indulnom kell, közel már a vége Üveggolyóm távolba gurult Otthon leszek, ígérem, estére Átkozott a jelen, és a múlt Sebeimből szebb virágok nyílnak Lélegzetem egy dal lesz talán Lerajzoltak már, és le is írtak Főmérnökünk íróasztalán Holnap újra […]

Posted by
Posted in

Kölykök

Apró gézengúzok voltunk Utcákon és tereken Késő estig kóboroltunk Nem várt még a szerelem Pincék mélyén, vastetőkön Kerítésen, kert alatt Cserkésztünk a nyirkos földön Elhagyatott házakat Városunk volt játszóterünk Kacagtunk egy részegen Szél borzolta kócos fejünk Bennünk élt a végtelen

Posted by
Posted in

Gyűrt szavad

Hazugságokkal teli Mocskos falú börtön Bukásodat ünnepli Lábnyomunk a földön Sebbe száradt ragtapasz Letépi a bátor Őszbe fáradt új tavasz Elmúlik magától Huszonegyedik század Lapraszerelt ódák Térdre hullott alázat Összetört karórád Megbicsakló mondatod Újjáépült várrom Bölcsességed átragyog Hetedhét határon Szembeköpött törvények Összekuszált vágyak Megrázkódó földkéreg Szidhatja anyádat Piszkot söprő áradat Gazdaságos béke Térdig kopott lábadat […]

Posted by
Posted in

Hogy mi lényeges, kicsim?

Éhezőnek egy tál étel, egy jámbornak, amit hisz. Jó kalmárnak a bevétel, szomjazónak a friss víz. Vadászoknak pontos fegyver, zenészeknek fuvola, világunknak sok jó ember, s mindnek legyen otthona.

Posted by
Posted in

Furcsa reggel

  Nem bűnünk de nem is érdem Élvezet és líra volt Szenvedélyek tengerében Hánykolódott űrhajónk Messzesodró óceánon Régi nyarunk csókja ring Túlléptünk ezer szabályon Kék sirályunk fönt kering Ködharapó éjszakában Hanyatt fekvő Rózsapart Arcodat már alig láttam Sikoltásod felkavart Máglyaforma vágytüzével Csiklandozó őshomok Emlékezni mondd miért kell Visszhangozzák szurdokok Álmaiban szép az ember Bár az […]

Posted by
Posted in

Teátrum

Rossz színészünk végszavára megmozdul a statiszta. Mennyi lesz a játék ára? Kit tapsolhatunk vissza? Elkoptak a világ-deszkák, pislákol a reflektor. Öltöződ lesz börtöncellád, ráncosabb vagy, mint egykor. Valahol az árok mélyén hangol már a zenekar. Rávetülő halványkék fény hamis hangokat takar. Magasan a fejünk fölött csillárról lóg egy majom. Direktorunk elköltözött. Kié lesz a hatalom? […]

Posted by
Posted in

Visszatérsz

Támadó sötétség Kopott fegyvere Gyengéinket nézték Ki áll ellene Milyen szekértábor Magányos hazád Ki oszthat meg mától Árva kiscsalád Földre hullott tollad Száradó kenyér Szavakat rabolnak Neked többet ér Lelkedet eladtad Eszméd elavult Házaidban lappang Valahol a múlt Újraizzó utcán Üres mondatok Mi jöhet ezután Magad sem tudod Öklöd lesz az erőd Talán egész más […]