About Me

szekelymatelaszloSzékely-Máté László 1969-ben született Győrött. Általános és középiskoláit a városban végezte. Először kitanulta a villanyszerelő szakmát, majd munka mellett kitűnőre érettségizett. Korán kezdett verseket írni, már általános iskolában kedvtelésének érezte az irodalmat. Sokat olvasott. Egyfajta fordulópontot jelentett életében, amikor tizenhárom éves korában irodalom tanárának megmutatta első kisregényét, amely egy bűnbanda kalandos felszámolásáról szólt. Tanára biztatta, hogy folytassa az írást, ez későbbi életére nézve meghatározó élmény lett.

Másik korai szenvedélye a fényképezés volt, nagybátyja megtanította csínjára-bínjára. Tizenévesként maga hívta elő otthon a fotóit a nyolcvanas években. Mégsem művészi pályára tért, hanem a rendőrségi munka, ezen belül a bűnügyi szakterület felé kacsintgatott. Tudatosan készült a Rendőrtiszti Főiskolára, ahová könnyen felvételt nyert, de előtte másfél év katonai szolgálat várt rá egy légvédelmi rakétaezrednél. A rendszerváltást katonaként élte át, több érdekes élménnyel gazdagodott. Versei ekkor már érettebbek voltak, tükrözték az életmódját.

A Rendőrtiszti Főiskola évei alatt kevesebbet írt, többet tanult, valamint „fegyverszoba felelős” tevékenységéért belügyminiszteri dicséretet kapott. Miután megszerezte a diplomát, Győrben helyezkedett el bűnügyi technikusként. Verseiről ekkor is csak néhányan tudtak, visszahúzódó természete miatt nem akarta nyilvánosságra hozni őket. 1996-ban megnősült, ugyanakkor Gödöllőre költözött. Budapesten folytatta helyszínelői tevékenységét. Feleségét még a főiskolán ismerte meg, házasságukból nem született gyermek. 2002-ben elváltak, ezen időszakban elgondolkodtató lírájú versei láttak napvilágot.

Miután visszatért Győrbe, egy ideig még Budapesten, a Rendőrségen dolgozott, majd a magánszektorban kereste boldogulását. Aktuális munkáiról nem szívesen beszél, magánéletének részleteit sem árulja el. Az utóbbi években több, irodalmat kedvelő és művelő emberrel ismerkedett meg. Minden bizonnyal egy somogyi írónő hatására vált nyitottabbá, publikálni kezdte verseit, amelyek blogjaiban, és különböző közösségi tereken jelentek meg. Rövidebb prózákat is írt, de rendszertelenül, és jóval kisebb mennyiségben. 2015 nyarán megnyert egy irodalmi pályázatot három versével, amely megerősítette abban, hogy a nyilvánosságot vállalnia kell. Ugyanebben az évben jelent meg „Helyszíneken” című novelláskötete. Ez életrajzi ihletésű, és valós eseményeken alapul. Első verseskötete a ”Morzsák tánca” címet kapta. A cím a kötet utolsó versének utolsó sorának az utolsó két szava. A szerzőre jellemző, hogy filozofikus, társadalom- és valláskritikai hangot üt meg, de nem hiányzik az érzékeny szerelmi és romantikus vonal sem költészetéből. Részt vett a József Attila Vers-Dal Fesztiválon, több versét megzenésítették. Fotói jelentek meg illusztrációként irodalmi antológiában, valamint készített egy úgynevezett „hangosvers” gyűjteményt vakok és gyengénlátók számára, amelyben száznál több versét olvassa fel.

2016-ban jelent meg „Láthatatlan tükörképek” című kötete, mely már újabb költeményeit tartalmazza, míg a „Morzsák tánca” egyfajta összefoglaló volt életművéből. Utóbbi magába foglalja néhány korai versét. Rendszeresen részt vesz irodalmi pályázatokon, 2016-ban egy novellájával, valamit romantikus témájú verseivel nyert egy-egy fődíjat. Legújabb verseskötetének címe „Árnyéktaposás”. 2017-ben többek között a „Fedél Nélkül” folyóiratban jelentek meg versei. A szerző elkötelezett híve a szabad felhasználásnak, műveit bárkinek rendelkezésre bocsátja.

Posted by
Posted in

Dohány

  Savanyún pulzál a jólét határa Sóhajjá lényegült hétköznapok Lánctalan rabságnak mennyi az ára Őszülő éveid ingyen adod Nem a szél sodort el kavargó szemétbe Éhező, toprongyos végzet seper Lázadó vágyad volt, amiért megérte Legyint a város, ez kit érdekel Alattad piheg egy hűséges Éva Sárba hullt borostyán néz vissza rád Kiürült Édened emléke él […]

Posted by
Posted in

Dac

  Dac   Nézd, én csak játszom a szavakkal, a mondatokkal van aki félreérti, van, aki nem nem leszek sem kevesebb, sem több, mint egy dal amely előtted hangzik majd el, Istenem Nézd, a lényegem itt hever most is a porban hazudtam, de nem neked, miért kellene még ezután legyek-e hitszegő, aki kóbor élőhalottan lélek […]

Posted by
Posted in

Látomás

  – Látomás –   Prófétáink végszavára megmozdul a nagyvilág. Urunk végre-valahára nem áldozza fel fiát. Szétkent bogár szélvédődön. Földbe taposott narancs. Rothadt ételünk a börtön, szemétre hányt ősparancs. Amikor a tett felébred, haszontalan lesz a szó. Nem mond senki misét érted, felbillen a hintaló, sár temeti be a berket, megremeg az életfa, sziklába fúrt […]

Posted by
Posted in

Abandonia

  Abandonia   Lerombolt kis házak helyén épült börtön Vonagló vágyak a döngölt nyirkos földön Testidegen félőrült játékszabály Lefolyhatatlan, kopott zománckádak Csempékre kent barna nyers utálat Ne pofázz soha, csak üríts, zabálj Gyermekruhákba botló belső játszótér Félig elásott halott, de talán még él Füstös falú megroggyant kisváros Levedlett arcok málló mankóhegyek alatt Horpadt kutya rágcsál […]

Posted by
Posted in

Beteljesületlenségben

Lennék takaród a hideg szobában Lennék hajadban tavaszi virág Mennék utánad, amíg visz a lábam Földbe taposnám múltad bánatát Raknám a gondjaid hármas koporsóba Szánnám könnyeid síró énekét Bánnám, ha életed boldogtalan volna Tudnám, a szép szó milyen sokat ért De fájdalom vagyok, mi ébredéskor kínoz Hideg izzadságod fagyos éjszakán Én vagyok a bántó, megfejtetlen […]

Posted by
Posted in

Itt leszek

Nincs rettegés, nincsen álom, csak mi vagyunk ketten. Te meg én. Te, mint életem, s furcsa halálom a megnyugvás fehérlő tengerén. Nincs bátorság, nincsenek vágyak, ahol a béke hosszan megpihen. Érzem hullámzó vízágyad, hadd feküdjek le melléd, igen. Nincsenek hősök, nincsen temető, senki nem áldozhatja fel magát. Méhedben lakik a változó jövő. Érzed-e, amit magzatod […]

Posted by
Posted in

Rólad szól

Hangod majd feléled Dalolni volna jó Felszállhat az ének Egy szárnyas hintaló Ha életed a játék Csalnod nem szabad Semmi nem ajándék A szépség elszalad Lyukas cipőd talpát Az idő rágja szét Tündérek betartják A múlt ígéretét Évek jönnek-mennek Egy dal csak rólad szól A hang még nem pihen meg Visszhang válaszol A láthatáron állva […]

Posted by
Posted in

Nárciszok

Vashideg korlátra támaszkodó reggel. Csikorgón érkező helyközi vád. Napos délután, hazug szeptember. A jók mennek el. Az áldott család. Köhögve váró megállócsikkek. Merészen bődülő vén buszmotor. Pislogó értelmed tétován billeg, valami érkezik, félresodor. Meddig szégyenül velünk a jelen? Kabalánk miféle értékvagyon? Csöpögve vérzik a történelem, összeroskad egy másnapon. Átjárja testünk a város szaga. Zsebünkben morzsák […]

Posted by
Posted in

Szerelmünk nyoma

Kipirult és gyöngyös aranyhomlokodra Fátyolcsuklyát borít lassú esti fény Ölelésed hosszú, forró nyaram volt ma Mint az izzó gömb egy világ tetején Erdő szélén rejtett bársonyfüves ágyban Megtaláltam bűvös pézsmaillatod Szemedben a kéklő mennyországot láttam Suttogásod lágyan torkonragadott Távolabb a néma Földszellem nevében Két lábon figyeltek szürke vadnyulak Tarka pillangó szállt bal válladra éppen Fájó […]

Posted by
Posted in

Lépcsőn

Leültek a lépcsőre, újságpapír zizegett alattuk. Valahol fülsértően csikorgott egy villamos. Az előttük elterülő aluljáróban folyamatosan áramlott a tömeg. A szakállas falnak támasztotta hátát, becsukta a szemét. Sóhajtott egyet. – Nem az jelentette a bajt, hogy nem voltak ötleteim. Sőt, talán túl sok újítást vezettem be. Meggyőződésem, hogy szükség volt rájuk, hiszen tovább akartunk lépni. […]