About Me

Szohner Gabriella az Irodalmi Rádió szerzője.

1973-ban szakérettségiztem, majd az Albert Schweitzer Kórház dolgozója lettem, Hatvanban. 1974-ben felnőtt szakápolói képesítést szereztem. 1978-1991. között üzemi ápolónőként dolgoztam, a Lőrinci Erőműnél. 1991-2001. között az A.S. Kórházban kezdtem újra dolgozni, képesítést szereztem, 1996-ban gasztroenterológiai szakvizsgát tettem. 2000-2014. között a Szent Erzsébet Idősek Otthona főnővére lettem. 2004-ben felsőfokú szakképesítést szereztem, mint mentálhigiénés szakasszisztens. 2014-ben nyugdíjba vonultam. 2014-tól jelenleg is önkéntes beteglátogatói szolgálatot teljesítek a helyi kórházban.

Családi állapot: férjezett
Gyermekek: két gyermekem született, egyik lányom 1975-ben, a másik 1982-ben.
Férjemmel 2001-ben kötöttünk házasságot, ő is két gyermeket hozott közös életünkbe, a fiú 1976-ban, a leány 1977-ben született.
A négy gyermek azóta családot alapított, három unokánk született.

Hobbi: kézimunka, ezen belül a gobelin és a kötés, de szívesen hímezek is. Szeretem a kreatív dolgokat, magam is készítek lakásdíszeket az otthonunkba, és ajándékba az unokáknak. Örömest alakítgatom és szépítem a környezetem. Jól érzem magam a kertben, a virágok, a kerti bútorok között, boldogan kertészkedem. Vonzódom a zenéhez, az irodalomhoz, sokat olvasok. Nagy szerelem az utazás, belföldön, külföldön egyaránt.
Különleges képességeim: hit, empátia, segítőkészség, tűrőképesség, ösztönösség, kreativitás, rugalmasság, munkabírás, kíváncsiság, titoktartás.

Posted by
Posted in

Hosszan tűrő szerelem

Szohner Gabriella: Hosszan tűrő szerelem   Maricának aprócska gyermeki életéből nem hiányzott semmi. Volt anyukája, voltak nagyszülei, nagynénjei. Tatuka és Mamuka gyönyörű meséi, játékai, óvó szeretetük első unokájuk felé megszépítették a kicsi leány életét. Anyjával délutánig az oviban volt, a többiek pedig kitöltötték a napok maradék részét. Amikor este mind együtt voltak, ő odabújt Mamuka […]

Posted by
Posted in

Igazi és Majdnemolyan

Szohner Gabriella: Igazi és Majdnemolyan Placcs! A krokodilbőr táska egy csomó más tárgy halomba rakott kupacára érkezett. Valamikor igazán szép lehetett, zöldes-barnás bőrén csillogott a napsugár, alakja, csatja mestermunkáról árulkodott. -Na de kérem! Micsoda bánásmód ez! Kikérem magamnak! – kiabálta. Alig egy perce még régi, megszokott, kényelmes helyén lustálkodott a ruhásszekrény felső polcán, ahová valamiféle […]

Posted by
Posted in

Angyalok gyermeke

Szohner Gabriella:  Angyalok gyermeke Nagy szegénység köszöntött a fiatal családra azon a tavaszon. Alig egy éve esküdtek örök hűséget egymásnak, a nászúton Márti teherbe esett, mire pedig megérkezett az újabb tavasz, a kiságyban egy tejföl szőke hajú, kék szemű kisleány nyitogatta ártatlan szemecskéit. Minden spórolt pénzüket a szükséges kelengyére költötték. Akkor már csak a férje […]

Posted by
Posted in

Tiszta szívű csintalanság

Szohner Gabriella: Tiszta szívű csintalanság Nincs könnyű helyzetben a tollforgató nagyi, ha egy ősrégi történettel szeretné bebizonyítani olvasóinak, hogy az apró-cseprő gyerekeink csínytevéseiben nincs semmi rosszakarat. Hiányzik belőle a bűn, az ármány, minden harag és bosszú. Soha nem csillognak olyan tiszta szívet tükröző gyermekszemek, mint amikor egy felnőtt számon kéri picinyke csemetéjét. Hogy ezt egészen […]

Posted by
Posted in

Álommunkahely és egyéb furcsaságok

Szohner Gabriella: Álommunkahely és egyéb furcsaságok   1. – Gyönyörű ez az épület- sóhajtotta Andi, miközben Gergővel sétált a gyermekszobák előtti oszlopos, kazettás mennyezetű, hosszanti folyosón.  Széphez szokott asszonyszeme észrevette persze a kopottas falakat, a felgyűrődött, porladozó szürke salétromot, a szúette padozatot, az ablakokra is ráfért volna némi karbantartó festék, mindez azonban nem változtatott ámulatán. A […]

Posted by
Posted in

A félrebillent glória

Szohner Gabriella: A félrebillent glória Anna céltalanul kószált a temetőben. Már mindent elvégzett a szülei sírjánál, amit tervezett. Nem sietett haza, jó volt itt. Jó volt elmerülni a csendben a májusi kék ég, az egymás felé torlódó bárányfelhők, a langy, melengető napsütés alatt. A fel-feltámadó szellő enyhe virágillatot hozott, hol a nárcisz, hol gyöngyvirág, hol […]

Posted by
Posted in

Októberi filmkockák

Szohner Gabriella: Októberi filmkockák A következő történet igaz eseményeket idéz. Nem különleges, csupán egy, az ezer hasonlóból. Nem kiművelt, boncolgató, okító vagy példát mutató. Nem álomba ringató mese sem, nincsenek csodás elemei, nem végződik sírással, mint ahogyan boldog végkifejlete sincs. Egyszerű história, megtörtént és megtörténhet minden halandóval. Egyetlen rendkívüliségét az a tény adja csupán, hogy […]

Posted by

Átkönyörgött évek Részlet

Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek (részlet)   Csak feküdtek csendben, és görcsösen szorították egymás kezét. A sötét, pici szobában semmi sem hallatszott az óra ketyegésén kívül. Foszforeszkáló mutatói gyorsan haladtak előre. Az idő ezen az éjszakán a fiatal pár ellenségévé vált. Nem beszélgettek, már nem volt mit mondaniuk. Csak erősen kapaszkodtak. Róza a férjébe, Jani pedig […]

Posted by
Posted in

Ősszel mindig megérkeznek

Szohner Gabriella: Ősszel mindig megérkeznek   Többször előfordult már velem, hogy az emlékezetembe lopakodott egy-egy elfelejtettnek hitt kép, egy mozdulat, egy hangulat, egy ember, aki valamilyen módon része volt az életemnek, az elmúlt hatvan évnek, amire emlékeznem lehetséges. Leginkább az ősz kell hozzá. A napsugár, ami először csak részt követel a nyárból, esténként gyengéden rásimulva […]