About Me

Szohner Gabriella az Irodalmi Rádió szerzője.

1973-ban szakérettségiztem, majd az Albert Schweitzer Kórház dolgozója lettem, Hatvanban. 1974-ben felnőtt szakápolói képesítést szereztem. 1978-1991. között üzemi ápolónőként dolgoztam, a Lőrinci Erőműnél. 1991-2001. között az A.S. Kórházban kezdtem újra dolgozni, képesítést szereztem, 1996-ban gasztroenterológiai szakvizsgát tettem. 2000-2014. között a Szent Erzsébet Idősek Otthona főnővére lettem. 2004-ben felsőfokú szakképesítést szereztem, mint mentálhigiénés szakasszisztens. 2014-ben nyugdíjba vonultam. 2014-tól jelenleg is önkéntes beteglátogatói szolgálatot teljesítek a helyi kórházban.

Családi állapot: férjezett
Gyermekek: két gyermekem született, egyik lányom 1975-ben, a másik 1982-ben.
Férjemmel 2001-ben kötöttünk házasságot, ő is két gyermeket hozott közös életünkbe, a fiú 1976-ban, a leány 1977-ben született.
A négy gyermek azóta családot alapított, három unokánk született.

Hobbi: kézimunka, ezen belül a gobelin és a kötés, de szívesen hímezek is. Szeretem a kreatív dolgokat, magam is készítek lakásdíszeket az otthonunkba, és ajándékba az unokáknak. Örömest alakítgatom és szépítem a környezetem. Jól érzem magam a kertben, a virágok, a kerti bútorok között, boldogan kertészkedem. Vonzódom a zenéhez, az irodalomhoz, sokat olvasok. Nagy szerelem az utazás, belföldön, külföldön egyaránt.
Különleges képességeim: hit, empátia, segítőkészség, tűrőképesség, ösztönösség, kreativitás, rugalmasság, munkabírás, kíváncsiság, titoktartás.

Posted by
Posted in

A félrebillent glória

Szohner Gabriella: A félrebillent glória Anna céltalanul kószált a temetőben. Már mindent elvégzett a szülei sírjánál, amit tervezett. Nem sietett haza, jó volt itt. Jó volt elmerülni a csendben a májusi kék ég, az egymás felé torlódó bárányfelhők, a langy, melengető napsütés alatt. A fel-feltámadó szellő enyhe virágillatot hozott, hol a nárcisz, hol gyöngyvirág, hol […]

Posted by
Posted in

Októberi filmkockák

Szohner Gabriella: Októberi filmkockák A következő történet igaz eseményeket idéz. Nem különleges, csupán egy, az ezer hasonlóból. Nem kiművelt, boncolgató, okító vagy példát mutató. Nem álomba ringató mese sem, nincsenek csodás elemei, nem végződik sírással, mint ahogyan boldog végkifejlete sincs. Egyszerű história, megtörtént és megtörténhet minden halandóval. Egyetlen rendkívüliségét az a tény adja csupán, hogy […]

Posted by

Átkönyörgött évek Részlet

Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek (részlet)   Csak feküdtek csendben, és görcsösen szorították egymás kezét. A sötét, pici szobában semmi sem hallatszott az óra ketyegésén kívül. Foszforeszkáló mutatói gyorsan haladtak előre. Az idő ezen az éjszakán a fiatal pár ellenségévé vált. Nem beszélgettek, már nem volt mit mondaniuk. Csak erősen kapaszkodtak. Róza a férjébe, Jani pedig […]

Posted by
Posted in

Ősszel mindig megérkeznek

Szohner Gabriella: Ősszel mindig megérkeznek   Többször előfordult már velem, hogy az emlékezetembe lopakodott egy-egy elfelejtettnek hitt kép, egy mozdulat, egy hangulat, egy ember, aki valamilyen módon része volt az életemnek, az elmúlt hatvan évnek, amire emlékeznem lehetséges. Leginkább az ősz kell hozzá. A napsugár, ami először csak részt követel a nyárból, esténként gyengéden rásimulva […]

Posted by
Posted in

Minden karácsonyból hiányzott valami

Szohner Gabriella: Minden karácsonyból hiányzott valami Nem tudom hogyan történhetett, de abban az évben Újapunak sikerült rávennie Anyut, hogy bebetonozott ragaszkodását az otthonához, meg az ezeréves családi tradíciót felborítsa, és otthonunktól messze, a fővárosban, Újnagyinál töltsük a karácsonyt. Biztosan a friss házasság boldogsága miatt történt, hogy mi hárman, a szent nap délutánján egy füstölgős, zötyögős, […]

Posted by
Posted in

Csendes búcsú almazöldben

Szohner Gabriella: Csendes búcsú almazöldben Az, az almazöld ruha a kirakatból úgy röppent Gitta retinájára, mint dolgos kis méhecske a kinyílott virágra. Meg kellett állnia az üzlet előtt, muszáj volt közelebbről is megnéznie. Ahogy szemlélte, sürgető késztetést érzett, hogy belebújjon. Csodaszép, pasztell, almazöld színe volt, látszatra is kiemelt a viselőjéből mindent, amit kellett, és takart, […]

Posted by
Posted in

Mákszemnyi lét

Szohner Gabriella: Mákszemnyi lét   Úgy fortyogott Ildikóban az indulat, mint a tűzhányók mélyén az izzó láva. Vissza kellett mennie a hivatalba, másodszor is neki kell vágnia a városnak, kollégái figyelmetlensége miatt. Nem készítettek össze megfelelően egy elintézésre váró ügyiratot. Péntek volt, a pótlása hétfőig nem várhatott. Csalódott is volt, magával is elégedetlen, már hónapok […]

Posted by
Posted in

Elfüstölő álmok

Szohner Gabriella: Elfüstölő álmok   Karácsony óta nem sütött ki a nap. Ólmosan nehéz szürkeség ülepedett a városra, savanyú kénes lignitfüst rakódott a ködbe bújt házak közé.  A nehéz, párás levegő egy része lecsapódott a fák mezítelen ágain, fehéres-sárgás zúzmara csüngött a gallyakon. Ilyen utálatos, hosszúra nyúló szürkeséget már régen nem látott senki. Az egyhangúság, […]

Posted by
Posted in

Egy kitűnő bizonyítvány margójára

Szohner Gabriella: Egy kitűnő bizonyítvány margójára Bori a hálószobában ült, a szülői ágy szélén. Kezében tartotta még az év végi bizonyítványát, azt nézegette. Nem volt nagyon változatos, kitűnővel zárta a hetediket. Egész valója mégis mély fájdalomban reszketett, s bár nem akart sírni, lassan mégiscsak elindultak a könnyei. Zsebkendőt vett elő a szemben lévő ruhásszekrényből, azzal […]

Posted by
Posted in

Bűnben sarjadt anyaság

Bűnben sarjadt anyaság   Odakinn szemerkélt az eső. Az öregasszony bágyadtan figyelte a tavaszi, áztató cseppeket, ahogyan meghíznak, és lepottyannak a virágszirmok csúcsos végein, vagy az üde, zöld leveleken. Május volt, májusban minden olyan csodaszép és eleven a természetben. Milyen más a világ az ajtón túl, és milyen más idebenn. Itt benn, mélyen a lelkében. […]