About Me

Szohner Gabriella az Irodalmi Rádió szerzője.

1973-ban szakérettségiztem, majd az Albert Schweitzer Kórház dolgozója lettem, Hatvanban. 1974-ben felnőtt szakápolói képesítést szereztem. 1978-1991. között üzemi ápolónőként dolgoztam, a Lőrinci Erőműnél. 1991-2001. között az A.S. Kórházban kezdtem újra dolgozni, képesítést szereztem, 1996-ban gasztroenterológiai szakvizsgát tettem. 2000-2014. között a Szent Erzsébet Idősek Otthona főnővére lettem. 2004-ben felsőfokú szakképesítést szereztem, mint mentálhigiénés szakasszisztens. 2014-ben nyugdíjba vonultam. 2014-tól jelenleg is önkéntes beteglátogatói szolgálatot teljesítek a helyi kórházban.

Családi állapot: férjezett
Gyermekek: két gyermekem született, egyik lányom 1975-ben, a másik 1982-ben.
Férjemmel 2001-ben kötöttünk házasságot, ő is két gyermeket hozott közös életünkbe, a fiú 1976-ban, a leány 1977-ben született.
A négy gyermek azóta családot alapított, három unokánk született.

Hobbi: kézimunka, ezen belül a gobelin és a kötés, de szívesen hímezek is. Szeretem a kreatív dolgokat, magam is készítek lakásdíszeket az otthonunkba, és ajándékba az unokáknak. Örömest alakítgatom és szépítem a környezetem. Jól érzem magam a kertben, a virágok, a kerti bútorok között, boldogan kertészkedem. Vonzódom a zenéhez, az irodalomhoz, sokat olvasok. Nagy szerelem az utazás, belföldön, külföldön egyaránt.
Különleges képességeim: hit, empátia, segítőkészség, tűrőképesség, ösztönösség, kreativitás, rugalmasság, munkabírás, kíváncsiság, titoktartás.

Posted by
Posted in

Emi ajándéka

Szohner Gabriella:  Emi ajándéka ÁTIRAT – Dehogyis engedlek el egyedül! – szólt Ági a telefonba a kelleténél valamivel hangosabban. – Anyu, nem lesz semmi baj, bemegyek busszal, délutánra kialszom magam, és majd a barátnőm értem jön – hallotta vissza a kagylóból Emi hangját. – Nem, nem ez így nem lesz jó!- vitázott tovább Ági a […]

Posted by
Posted in

Ruth

Szohner Gabriella: Ruth Irma egy lazítós, kényeztetős délutánt tervezett magának. Egyedül volt otthon, a férje horgászni indult a közeli tóhoz. Különösebb dolga nem akadt, gondolta kényezteti magát egy kicsit. Feltesz egy maszkot, enged egy illatos fürdőt, bekapcsol valami kellemes klasszikust. Egy pillanat alatt végez a hivatalos levelekkel, és utána övé a ház, meg a délután. […]

Posted by
Posted in

Őszi szonáta

Szohner Gabriella: Őszi szonáta Átirat Többször előfordult már velem, hogy az emlékezetembe lopakodott egy-egy elfeledettnek hitt kép, egy mozdulat, egy hangulat, egy ember, aki valamilyen módon része volt az életemnek. Leginkább az ősz kell hozzá. A napsugár, ami előbb csak gyengéden rásimul a világra, majd lassan elhagyja nyári hevületét, fáradtan, bágyadtan már csak a delelőjén […]

Posted by
Posted in

“…én veletek vagyok minden nap…” Mt; 28,20

Szohner Gabriella:         „…én veletek vagyok minden nap…”  Mt;28,20 Jusztinát kora hajnalban ébresztette az óra. Odakinn mély sötétség honolt, kopasz faágak kocogtatták a huzatos ablakot, a besüvítő szél meg-meglibbentette a függönyt. Jusztina didergett, amint kilépett kellemesen meleg ágyából.  Szolgálatba készült, hatra be kellett érnie a kórházba. Hideg vízben mosta az arcát, ettől, […]

Posted by
Posted in

Hidak

Szohner Gabriella: Hidak Egész éjszaka csepergett, bánatosan esett, s bár július volt, inkább tűnt őszi, mint nyári esőnek. A levegő nem hűlt le, a meleg pára minden nyitott ablakon bekúszott. Odakinn még szürkeség honolt, amikor felébredtem. Az áporodott, nyirkos levegőben az átizzadt ágynemű szaga megült a hálószobában. Az ablakhoz léptem, hogy egészen kitárjam, minél nagyobb […]

Posted by
Posted in

Átkönyörgött évek 7.

Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek 7. Nyár végére Veronika visszaköltözött a falujába, hogy ott próbálkozzon új életet kezdeni, az unokatestvérei segítségével. A két fiatalasszony, akiket barátnőkké változtatott a szükség, nehéz fájdalommal, sűrű könnyek között búcsúzott. Megbeszélték, hogy gyakran írnak majd egymásnak, és ha egyiküknek vagy másikjuknak segítségre van szüksége, mindenképpen találkoznak. Rózáék is visszatérhettek az otthonukba, […]

Posted by
Posted in

Átkönyörgött évek 6.

Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek 6. Meleg fuvallatokkal érkezett a tavasz, egy félelmetes, rettenetes tavasz. A város szinte mindenhol romokban állt, az emberek alig lézengtek már. Aki még kibírta eddig, kiüresedett szemmel, érdektelenül, a földet bámulva kóválygott az utcákon. Már senkit nem érdekelt a bombák sivalkodása, a lövedékek becsapódása, néhányan már a pincékbe sem mentek le, […]

Posted by
Posted in

Átkönyörgött évek 5.

Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek   5. Róza ezek után, ha nem is túl sűrűn, de rendszeres vendége lett Veronikának, aki sokkal jobban lett, talált is magának valamilyen bejárónői munkát. Kevés pénzt kapott, de arra elég volt, hogy gyógyszereket vegyen. Hamarosan látszottak rajta a gyógyulás jelei, viaszsárga arcán még nem jelent meg pír, de már betegnek sem […]

Posted by

Átkönyörgött évek 4.

Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek    4. Amióta kicsit többet evett és ivott, Róza tudata fokozatosan visszatért a valóságba.  Amíg ő a saját, elsötétült világában élt, a családban súlyos változások történtek. Fel sem fogta, észre sem vette. Papának felmondtak a cégnél. Minden reggel elment otthonról, Mama tudta csak, hogy már régen nem a munkahelyére jár. Nem gyógyult […]

Posted by
Posted in

Átkönyörgött évek 3.

Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek  3.     Másnap Róza lement a kis fűszeres boltocskába, és kért a boltostól egy nagyobb dobozt. -A Papa újságait pakolnánk el – hazudta pironkodva, látván az eladó csodálkozását. Pedig nem füllentett nagyot. A következő napon a Papa által kiolvasott újságokkal kibélelte a dobozt, elővette a legcsinosabb ruháját, kiterítette az ágyra. […]