About Me

Szohner Gabriella az Irodalmi Rádió szerzője.

Hatvanban születtem 1955-ben. Itt tanultam, itt dolgoztam, jelenleg is itt élek. Öt éve kezdtem papírra vetni tapasztalataimat, gondolataimat, érzéseimet. 2015-ben jelent meg első elbeszélés kötetem „Tépett kendők” címmel.
A megjelenés után különböző országos pályázatokra küldtem novelláimat, ezekkel rangos helyezéseket értem el a neves irodalmi társaságok kiírásain. Mára már 19 különböző, színvonalas antológiában olvashatók a történeteim.
Novelláimat elsőként az Irodalmi Rádió fogadta és értékelte, a családias közösségnek 2016. óta vagyok a tagja.

Tanulmányaim befejezése óta folyamatosan az emberekkel foglalkoztam, általuk és velük éltem meg örömöket, bánatokat, sikereket és veszteségeket. Láttam őket örülni, szeretni, láttam szenvedni és meghalni. A hosszú évek során gyűjtögettem össze mindazokat a tapasztalásokat, amit a novelláimban megfogalmazok. Hiszem, hogy egy-egy történet megjelenítésével segíthetek másoknak, netán követendő példát is mutathatok. Embertársaim lélekápolása az én folytonos motivációm. Az írás mellett nagyon szeretek kézimunkázni, kertészkedni, utazni, olvasni. Szívesen tanulok, és fedezek fel új dolgokat.
Írói jelmondatomnak egy Fekete István idézetet választottam:
„ Én is csak a szavakkal játszom, amelyek mögött talán ott van a valóság, amiről szintén nem lehet tudni, hogy micsoda.”



Posted by
Posted in

Ha megnyílik a föld

Szohner Gabriella: Ha megnyílik a föld   -Milyen anya vagy te? – süvített Rozál éles hangja a levegőben. Mari összerezzent, egy hang se jött ki a torkán. – A lányod szégyenét kitárod az egész világ előtt? Normális vagy te? Erre neveltelek? Hol voltál, amikor megcsinálták azt a gyereket?  Hol?  Lotyó lett az egyetlen lányod! – […]

Posted by
Posted in

Könyvajánló: Koszorút fontam magunkból

Nagy szeretettel ajánlom második novellás kötetem mindazoknak, akik szeretik a hol szomorkás, hol vidám, hol pompázatos virágszálakat, hiszen ezekből fontam ebben a kötetben egy koszorút. Különlegessé teszi a könyvet, hogy montázsokat helyeztem el benne, családi képeket, azokról az emberekről, akik a novelláimban valamilyen szerephez jutottak. Ott vannak a szüleim, ott van Papus, ott van, Mamus, […]

Posted by
Posted in

A megbicsaklott tanmese

Szohner Gabriella: A megbicsaklott tanmese Tízéves unokám kinőtt a mesékből. Érdeklődését nem kötik le a varázspálcával röppenő tünde lányok, a vasorrú, bibircsókos boszorkányok, az üvegcipellők, sem az elvarázsolt szellemek. Angyalian tiszta gyermekszeme meglátja már a világ számtalan rossz oldalát is, saját bőrén tapasztalja meg az egyenlőtlenségeket, az igazságtalanságokat. Ma már a mindennapos emberi történeteket hallgatja […]

Posted by
Posted in

Beszélni akartam a Mikulással

Szohner Gabriella: Beszélni akartam a Mikulással Már lehullott minden levél a fákról, és én tudtam, hogy nemsokára esni kezd a hó. Szerettem a telet. Nem is annyira a kinti hideget, mert hamar átfáztam, sokkal inkább a várakozást, a készülődést szerettem, amik odabenn, a családban történtek. Ebben az időszakban nálunk mindig történt valami érdekes. A nagy […]

Posted by
Posted in

Apevák

Még soha nem írtam verseket. Tekintsétek úgy ezeket, mint első próbálkozásokat egy új irány felé. Remélhetőleg lesznek még ettől magasabb szintűek is. Nekem tetszett, versfaragás. Hogy milyen eredményes volt, azt döntsétek el Ti, kedves olvasók! Bízom benne, hogy nem veszik el a kedveteket a további verseim olvasásától. ISTEN(SÉG)   Adj                                                     Nem                                            […]

Posted by
Posted in

Álmok, vágyak, ösztönök

Szohner Gabriella: Álmok, vágyak, ösztönök Bodobács Barna szép szál legénnyé nőtt, mire kijárta az iskolát. Piros hátán a fekete mintázat  friss volt, és olyan ragyogó, hogy híre bejárta az egész bodobács nemzetséget. Bomlottak érte a nőnemű egyedek. Bodobácsországot egy melléképület falának tövében alapították meg az ősök már sok-sok évtizeddel ezelőtt. Utódaik olyan jól érezték magukat […]

Posted by
Posted in

Nem volt a számukra hely

Szohner Gabriella: Nem volt számukra hely   Emma a hatalmas kórházi ablak előtt állt, a főorvosi vizitet várta. Két hete feküdt már itt. Akkor langymeleg napok követték egymást, bár már december elejét mutatta a naptár. Most sokkal hidegebb lehetett odakinn, könnyű pára gomolygott az emberek körül, meleg lélegzetük pillanatok alatt ráfagyott a felhajtott gallérokra. -Nyitott […]

Posted by
Posted in

Emi ajándéka

Szohner Gabriella:  Emi ajándéka ÁTIRAT – Dehogyis engedlek el egyedül! – szólt Ági a telefonba a kelleténél valamivel hangosabban. – Anyu, nem lesz semmi baj, bemegyek busszal, délutánra kialszom magam, és majd a barátnőm értem jön – hallotta vissza a kagylóból Emi hangját. – Nem, nem ez így nem lesz jó!- vitázott tovább Ági a […]

Posted by
Posted in

Ruth

Szohner Gabriella: Ruth Irma egy lazítós, kényeztetős délutánt tervezett magának. Egyedül volt otthon, a férje horgászni indult a közeli tóhoz. Különösebb dolga nem akadt, gondolta kényezteti magát egy kicsit. Feltesz egy maszkot, enged egy illatos fürdőt, bekapcsol valami kellemes klasszikust. Egy pillanat alatt végez a hivatalos levelekkel, és utána övé a ház, meg a délután. […]

Posted by
Posted in

Őszi szonáta

Szohner Gabriella: Őszi szonáta Átirat Többször előfordult már velem, hogy az emlékezetembe lopakodott egy-egy elfeledettnek hitt kép, egy mozdulat, egy hangulat, egy ember, aki valamilyen módon része volt az életemnek. Leginkább az ősz kell hozzá. A napsugár, ami előbb csak gyengéden rásimul a világra, majd lassan elhagyja nyári hevületét, fáradtan, bágyadtan már csak a delelőjén […]