About Me

Szohner Gabriella az Irodalmi Rádió szerzője.

1973-ban szakérettségiztem, majd az Albert Schweitzer Kórház dolgozója lettem, Hatvanban. 1974-ben felnőtt szakápolói képesítést szereztem. 1978-1991. között üzemi ápolónőként dolgoztam, a Lőrinci Erőműnél. 1991-2001. között az A.S. Kórházban kezdtem újra dolgozni, képesítést szereztem, 1996-ban gasztroenterológiai szakvizsgát tettem. 2000-2014. között a Szent Erzsébet Idősek Otthona főnővére lettem. 2004-ben felsőfokú szakképesítést szereztem, mint mentálhigiénés szakasszisztens. 2014-ben nyugdíjba vonultam. 2014-tól jelenleg is önkéntes beteglátogatói szolgálatot teljesítek a helyi kórházban.

Családi állapot: férjezett
Gyermekek: két gyermekem született, egyik lányom 1975-ben, a másik 1982-ben.
Férjemmel 2001-ben kötöttünk házasságot, ő is két gyermeket hozott közös életünkbe, a fiú 1976-ban, a leány 1977-ben született.
A négy gyermek azóta családot alapított, három unokánk született.

Hobbi: kézimunka, ezen belül a gobelin és a kötés, de szívesen hímezek is. Szeretem a kreatív dolgokat, magam is készítek lakásdíszeket az otthonunkba, és ajándékba az unokáknak. Örömest alakítgatom és szépítem a környezetem. Jól érzem magam a kertben, a virágok, a kerti bútorok között, boldogan kertészkedem. Vonzódom a zenéhez, az irodalomhoz, sokat olvasok. Nagy szerelem az utazás, belföldön, külföldön egyaránt.
Különleges képességeim: hit, empátia, segítőkészség, tűrőképesség, ösztönösség, kreativitás, rugalmasság, munkabírás, kíváncsiság, titoktartás.

Posted by
Posted in

Átkönyörgött évek 7.

Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek 7. Nyár végére Veronika visszaköltözött a falujába, hogy ott próbálkozzon új életet kezdeni, az unokatestvérei segítségével. A két fiatalasszony, akiket barátnőkké változtatott a szükség, nehéz fájdalommal, sűrű könnyek között búcsúzott. Megbeszélték, hogy gyakran írnak majd egymásnak, és ha egyiküknek vagy másikjuknak segítségre van szüksége, mindenképpen találkoznak. Rózáék is visszatérhettek az otthonukba, […]

Posted by
Posted in

Átkönyörgött évek 6.

Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek 6. Meleg fuvallatokkal érkezett a tavasz, egy félelmetes, rettenetes tavasz. A város szinte mindenhol romokban állt, az emberek alig lézengtek már. Aki még kibírta eddig, kiüresedett szemmel, érdektelenül, a földet bámulva kóválygott az utcákon. Már senkit nem érdekelt a bombák sivalkodása, a lövedékek becsapódása, néhányan már a pincékbe sem mentek le, […]

Posted by
Posted in

Átkönyörgött évek 5.

Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek   5. Róza ezek után, ha nem is túl sűrűn, de rendszeres vendége lett Veronikának, aki sokkal jobban lett, talált is magának valamilyen bejárónői munkát. Kevés pénzt kapott, de arra elég volt, hogy gyógyszereket vegyen. Hamarosan látszottak rajta a gyógyulás jelei, viaszsárga arcán még nem jelent meg pír, de már betegnek sem […]

Posted by

Átkönyörgött évek 4.

Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek    4. Amióta kicsit többet evett és ivott, Róza tudata fokozatosan visszatért a valóságba.  Amíg ő a saját, elsötétült világában élt, a családban súlyos változások történtek. Fel sem fogta, észre sem vette. Papának felmondtak a cégnél. Minden reggel elment otthonról, Mama tudta csak, hogy már régen nem a munkahelyére jár. Nem gyógyult […]

Posted by
Posted in

Átkönyörgött évek 3.

Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek  3.     Másnap Róza lement a kis fűszeres boltocskába, és kért a boltostól egy nagyobb dobozt. -A Papa újságait pakolnánk el – hazudta pironkodva, látván az eladó csodálkozását. Pedig nem füllentett nagyot. A következő napon a Papa által kiolvasott újságokkal kibélelte a dobozt, elővette a legcsinosabb ruháját, kiterítette az ágyra. […]

Posted by
Posted in

Átkönyörgött évek 2.

Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek 2.   Sírtak is még, ezerszer elmondott szavakat ismételgettek. Elképzelni sem tudták a jövőt, a holnapot, a holnaputánit, az azutánit. – Károlyt engedd vissza a szobánkba – mondta váratlanul Jani. Más helyzetben Róza talán mosolygott volna ezen, de most kivörösödött szemmel, duzzadt arccal, csak megsimogatta férje mellkasát. – Ölelj át kérlek! […]

Posted by
Posted in

Hosszan tűrő szerelem

Szohner Gabriella: Hosszan tűrő szerelem   Maricának aprócska gyermeki életéből nem hiányzott semmi. Volt anyukája, voltak nagyszülei, nagynénjei. Tatuka és Mamuka gyönyörű meséi, játékai, óvó szeretetük első unokájuk felé megszépítették a kicsi leány életét. Anyjával délutánig az oviban volt, a többiek pedig kitöltötték a napok maradék részét. Amikor este mind együtt voltak, ő odabújt Mamuka […]

Posted by
Posted in

Igazi és Majdnemolyan

Szohner Gabriella: Igazi és Majdnemolyan Placcs! A krokodilbőr táska egy csomó más tárgy halomba rakott kupacára érkezett. Valamikor igazán szép lehetett, zöldes-barnás bőrén csillogott a napsugár, alakja, csatja mestermunkáról árulkodott. -Na de kérem! Micsoda bánásmód ez! Kikérem magamnak! – kiabálta. Alig egy perce még régi, megszokott, kényelmes helyén lustálkodott a ruhásszekrény felső polcán, ahová valamiféle […]

Posted by
Posted in

Angyalok gyermeke

Szohner Gabriella:  Angyalok gyermeke Nagy szegénység köszöntött a fiatal családra azon a tavaszon. Alig egy éve esküdtek örök hűséget egymásnak, a nászúton Márti teherbe esett, mire pedig megérkezett az újabb tavasz, a kiságyban egy tejföl szőke hajú, kék szemű kisleány nyitogatta ártatlan szemecskéit. Minden spórolt pénzüket a szükséges kelengyére költötték. Akkor már csak a férje […]

Posted by
Posted in

Tiszta szívű csintalanság

Szohner Gabriella: Tiszta szívű csintalanság Nincs könnyű helyzetben a tollforgató nagyi, ha egy ősrégi történettel szeretné bebizonyítani olvasóinak, hogy az apró-cseprő gyerekeink csínytevéseiben nincs semmi rosszakarat. Hiányzik belőle a bűn, az ármány, minden harag és bosszú. Soha nem csillognak olyan tiszta szívet tükröző gyermekszemek, mint amikor egy felnőtt számon kéri picinyke csemetéjét. Hogy ezt egészen […]