About Me

Szolnoki Irma az Irodalmi Rádió szerzője.

Azaz Kovács Sándorné. 1955-ben születtem, Gödöllőn. Itt élek férjemmel és két fiammal. Műszaki végzettségemet a mátyásföldi Corvin Mátyás Híradástechnikai Szakközépiskolában szereztem. Szeretem a szépirodalmat, imádok olvasni, de írással nem foglalkoztam.

2014-ben egy novellámat feltettük férjem facebook oldalára. Sikere lett. Ismerőseink újabb és újabb történeteket vártak tőlem. 2016-ban tagja lettem a gödöllői, IRodalmi KerekAsztal, azaz az IRKA csoportnak, ahol lehetőségem van a novellaírást tanulni, gyakorolni és továbbfejleszteni. Irányításukkal igyekszem mondanivalóimat irodalmibb, szebb és érzékletesebb formába önteni. Antológiáikban, helyet kapnak novelláim.  

2017-től a Miskolci Irodalmi Rádió blogszerzőinek sorába léphettem. Pályázataikon többször szerepeltem  sikeresen, kétszer kaptam harmadik helyezést.

2018-ban a Gödöllői Irodalmi Díj pályázaton, a Próza kategóriájában elnyertem az Ezüst fokozatot.

Írásaim az igazság kereséséről, a hazug emberek ármányairól szólnak, érzelmeimmel átszőtt gondolatokról,  emberi sorsokról, habitusokról. Tapasztalataim szerint csak kétféle ember létezik: jó és rossz, igaz és hazug. Ez vált hitvallásommá, eszerint élek és ítélek.

 

Posted by
Posted in

Csak egy szál fehér rózsa

Csak egy szál fehér rózsa Kegyeleti kérés. A gyászszertartások nagy része, ma már így zajlik le. Egy szál fehér rózsa, a tisztelet, az együttérzés jelképeként. Megható, ünnepélyes és elegáns. Van benne valami pátoszos, ahogy a búcsúzók, sorra leteszik a sírra, az emlékezés virágát. Kezemben mindig ott a szál virág, ha temetésre szólít a lélekharang. A […]

Posted by
Posted in

Elveszett

Szolnoki Irma Elveszett Húsz évig tartott. Gyönyörű emlék minden perce. Szép hangja volt apámnak, csengő, zengő tenor. Sanyarú sorsa nem engedte, hogy komolyabban képezhesse, hát úgy edzette, hogy szinte mindig énekelt. Énekelt, ha öröm érte, akkor is, ha fájdalom gyötörte. Tudta, hogyan kell vidáman, dalolva venni az akadályokat és hogyan lehet nótaszóval elviselni a megpróbáltatásokat. […]

Posted by
Posted in

A kis Sokol rádió

A 2018-as Gödöllői Irodalmi Díj pályázatának Próza kategória Ezüst fokozatú novellája A kis Sokol rádió Váratlanul jött a levél. Segítség kell a háztájiban. Az időjárás hamarosan rosszra fordul, a kukorica nem várhat, kapálni kell. Egy nap alatt kész a munka, ha mindenki jön. Megszokott dolog volt ez nálunk, ha a bajban a család, azonnal indulunk. […]

Posted by
Posted in

Valahol Barabást kiáltottak

Valahol Barabást kiáltottak A hosszúra nyúlt szertartás kifárasztotta Jóságost. Nővére férjét temették, eljött az egész család. A család, melynek sohasem volt igazán a tagja. Két lánytestvérét önzetlenül szerette, de ők csak kihasználták a jóságát, bántották, és megalázták. Alig várták, hogy megnősüljön, elűzték a szülői házból, és kijelentették, hogy ott többé, semmi keresnivalója nincs. Férjhez mentek, […]

Posted by
Posted in

A két ács

A két ács Kórházba kerültem pár éve a szívemmel. Vizsgálták, keresték az okot, melyre hosszú évek óta nem találtak magyarázatot. Amilyen gyorsan, alattomosan támad, oly hirtelen szűnik is panaszom, ezért kivizsgálásra benn tartottak. Hatágyas kórterem, nyolcvanon felüli, frissen műtött betegek. Gyorsan megkedveltek, hisz könnyedén segítségükre voltam, én a kis ötvenes. Az orvosok nem találták az […]

Posted by
Posted in

Szavak

Szavak   Meghatározói életünknek. Az első, gügyögve kimondott szó, és az utolsó, rebegő sóhajtás. Amit a két szó közt eltelt időben mondunk ki, jellemzi egész lényünket, tetteinket, gondolatainkat. Szeretek játszani a szavakkal. Egyenként kimondani, hallani a ritmusát, elgondolkodni azon, miért éppen ezt jelenti és vajon, ki mondta ki először ezt a szót és miért?   […]

Posted by
Posted in

Vivát Miskolc! Vivát Egyetem!

Vivát Miskolc! Vivát Egyetem! „Amit magamnak leszűrtem igazságként: nem születik miskolcivá az ember, még akkor sem, ha Miskolcon születik, de miskolcivá lesz vagy miskolcivá lehet, hogyha vannak olyan emberek, akik felvállalják ezeknek az ismereteknek a közvetítését.” /Szabó Lőrinc/ Halkan duruzsolnak a kerekek, kíváncsian nézem a napraforgótáblákat az autó ablakából, de szemem el-el siklik felettük, türelmetlen […]

Posted by
Posted in

Mese felnőtteknek

  Mese felnőtteknek A nagymama korainak gondolta, de szülők úgy döntöttek, hadd jöjjön. A gyermek megszületett. Kényeztették, mindent úgy tettek, ahogy a gyermek akarta, aki szépen növögetett, de egyre önzőbb és hazugabb lett. Ha megkérdezték miért ilyen gonosz, ő csak rántott egyet a vállán és azt mondta: – Nem tudom!- így lett a gyermek neve […]

Posted by
Posted in

A lányarc II.

A leányarc II.   Nem terveztek nagy esküvőt, hiszen egyiküknek sem volt semmije, ám a lány anyjának testvérei,  egy életre szóló, meghitt lagzit varázsoltak a szerelmeseknek. A fiú szülei egy szót sem szóltak, nászajándékot sem adtak. Úgy gondolták, lakjon csak a lánynál, ha már annyira kellett neki! A lány özvegy anyja csak annyit mondott: – […]

Posted by
Posted in

A lányarc

A lányarc Fáradtan ült az ágya szélén, kezében görcsösen szorította az injekciós tűt. A nővér tudta, hogy a fiókjában gyűjti, így az oltás után rögtön a markába nyomta. Nem lett volna szabad, de mindenki szemet hunyt felette, még az orvosok is. Itt mindenkire ráhagytak mindent. Nehéz szagú kórterem, hörgő, köhögő, betegek, sokat megélt, idős emberek. […]