About Me

Szűcs-Gáspár Borbála az Irodalmi Rádió szerzője.

Az irodalom egész életemnek fontos és nélkülözhetetlen része volt, hiszen tanárként évtizedeken át tanítottam. És írtam is: verset, prózát, de a mindennapi élet számos tennivalója – gyerekek, otthonteremtés, tanítás – úgy lekötött, hogy a közlés viszontagságaival nem foglalkozhattam. Aztán, már kissé idősen, nagy tragédia ért: meghalt hűséges társam, drága férjem, ami összetört bennem mindent, és egyben felszabadított a fájdalom. Írni kezdtem. A szakértelmem megvolt hozzá, és az ihlet is meglepő elevenséggel és termékenységgel jelentkezett. Több antológiában, folyóiratban jelentek meg verseim, amelyek kellő fogadtatásra találtak az olvasóközönség körében. (Accordia kiadó Szavak csillámló hóesése, valamint a Fényszivárgás című antológiában. Továbbá a Nyírségi gondolatok Négy dimenzió c. antológiájában, és két 2015. évi folyóiratában.)
Három éve jelent meg első verseskötetem Hajnali alkony címmel, amely szakmai és közönségsikert aratott. Ez még inkább inspirált, hogy megmutassam igazi bensőmet önmagamnak és olvasóimnak. Kezdetben szokatlan volt lemeztelenített arccal a nyilvánosság elé lépni, de tudtam a nagy elődök ismeretében, hogy a költőnek nincs választása: vagy vállalja igazi önmagát, vagy hamisnak fog hatni, és rögtön elbukik.

2017-ben megjelent második kötetem Elmúlt jövő címen, amely tartalmilag már szélesebb horizontot ölelt fel.

Szeretném, ha szeretnének – mondom Adyval, és szeretnék azt, amit a verseimben megmutatok önmagamból, a vagyis mindent, ami én vagyok.

Posted by
Posted in

A vers születése

  Régóta tudom, hogy nem én írom a verset. Valaki tollba mondja nekem, én meg leírom, aztán megdicsérnek, és megkérdezik, hogyan jutott eszembe ez a szép hasonlat. Csak úgy jött, mondom, nem is kellett rajta gondolkodnom. Jött, mint ködben a vonat, sötétben a fény, Jött, mint a hajnali zivatar villámaival és szélsöprűivel. Én meg csak […]

Posted by
Posted in

Futórózsa

    Nekem gyanús volt mindig ez a futórózsa. Nem a fény felé nőtt, hanem inkább a terasz felé, és bekukucskált az ajtón kíváncsian.  Tegnap belépett a szobába, körbe járta a bútorokat, tüskéi megtépázták a függönyt, és illatos, rózsás csókokat hintett anyám fényképére meg a kristálypoharakra. Elejtett egy-egy szirmot a  szőnyegre, az asztalra, és rózsaszín […]

Posted by
Posted in

A császár kutyája

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tágas mező. Annak a közepén állt egy kulipintyó, a kulipintyó kertjében egy tulipán. Annak a közepében volt egy csodás palota, abban lakott a Császár. Nagy, hegyes, rezes  orra volt, lapos pillantása, kackiás bajusza, vállán gumipitypangból szőtt hímes palást, fején hányavetin trónolt egy aranyvesszőből vert díszes korona. A […]

Posted by
Posted in

Bemutatkozás

Az irodalom egész életemnek fontos és nélkülözhetetlen része volt, hiszen tanárként évtizedeken át tanítottam. És írtam is: verset, prózát, de a mindennapi élet számos tennivalója – gyerekek, otthonteremtés, tanítás – úgy lekötött, hogy a közlés viszontagságaival nem foglalkozhattam. Aztán, már kissé idősen, nagy tragédia ért: meghalt hűséges társam, drága férjem, ami összetört bennem mindent, és […]

Posted by
Posted in

Keresel-e?

Keresel-e engem hajnalok hajnalán magányt űző zsolozsmát mormolva? Hiszed-e, hogy rám találsz a réti füvek között, a magos ég  villámai adnak-e tüzet, megtalálnod engem? Jártál-e messzi  egeken  értem, isten-palásttal repülve  az űrben? Tudsz-e szellő-fürdette tiszta szavakat? Tudsz-e selyem-lágy kezű simogatást? Vársz-e téged dicsérő sóhajt, rózsaillatú ölelést? Zsebed zugában van-e  megbújt, értem reszkető erő? Van-e hely, […]