About Me

Takács Mária az Irodalmi Rádió szerzője.

1955. január 4-én születtem, Budapesten.
Mindig mosolygó, romantikus, háromszoros nagymama vagyok, aki lelkiekben még mindig a gyermekkorát éli.
Édesapámat nagyon korán elvesztettem, hiánya a mai napig elkísért. De hiszem és vallom, hogy mindig lehet jobb, és jobb akkor is, ha néha-néha mély gödörben érezzük magunkat.
Verseim alapjául az élet, a család, a szerelem, a természet, a társadalmi, szociális helyzetek és olyan megtörtént esetek szolgálnak, amelyekből valamilyen tanulság mindig levonható.
Hiszek abban, hogy a mosoly az élet angyala, vele minden szebbé varázsolható.
Fiatal koromban nagyon sok verset írtam, és egy hosszú szünet után ezt a hobbimat a nyugdíjba vonulásomkor újraélesztettem.
Mindent szeretek kipróbálni, próbálkozásaim között szonettek, haikuk, tankák, apevák stb. is fellelhetők.
Mostanában gyerekdalok írására adtam a fejem, egy kedvenc zenekarom felkérésére.
Izgatottan nézek az első lemez megjelenése elé.
A szomorú és komoly témájú verseken kívül szeretem a humoros írásokat. Életelemem a humor. Ahogy Louis Zamperini mondta: „A háború komoly dolog. Az élet is az. A nevetés segít átvészelni mindkettőt.”

Posted by
Posted in

Szeretnélek…

Szeretnélek, ha engednéd, reggel karodban ébrednék, átölelnélek, éreznéd, ha engednéd, csak engednéd.   2018. június 3.

Posted by
Posted in

Megtörtént esetek -18 / Minden relatív

Joe, a farmer, szegény pára, egy nap balesetet szenvedett, s mert mindennek megvan az ára, bíróságtól kért ítéletet. Furfangos volt ám az az ügyvéd, aki a kamionost védte, próbálta enyhíteni bűnét, s egyre csak azt ismételgette: Miért nem szólt a balesetnél? Miért mondta, hogy minden rendben? Ennyi idő után ráeszmél, s eljön, hogy kártérítést kérjen? […]

Posted by
Posted in

A magányos cédrus (Csontváry azonos c. festménye alapján)

Ott állt… magányos, mély csendjében Tripoli felett, fenn a hegyen, karját az ég felé nyújtotta, a tájat egymaga uralta. A távolban összemosódott, s horizonton összefonódott a levegő, az ég, a tenger, s mélyén a meg nem értett ember. Törzse, mint földre rogyott állat, melyből erő s akarat árad, száraz ága, mint karcsú madár, az ég […]

Posted by
Posted in

A szakállas bárónő balladája

Szép lány volt a Szidónia, rajongói körbevették, de az élet: irónia, s szakállasként emlegették. Hogy is történt, hallgassátok Szidónia furcsa sorsát, miként ült rá fura átok, elcsúfítva bájos arcát. Válogatva kérői közt egy szép, fess legényre akadt, ki kezét kérte időközt, s keble büszkeségtől dagadt. Barcsy Antal,a híres báró, ő lett a szerencsés nyertes, s […]

Posted by
Posted in

Tiltott szerelem

Egy tekintet és egy mosoly, ennyi jut belőled, nekem. A szívem, érzem, már fogoly, hisz elraboltad, kedvesem. Egy lopott pillantás, némán, hisz csak szemeink beszélnek, kérdem, te gondolsz-e énrám, vagy csak vágyaim remélnek? Csitt lelkem, csitulj hát, hallgass! Szerelem, vagy csak vágy éget? Tiltott gyümölcs, ne kockáztass, bár érzed, hogy forr a véred! Lassan ébredek, […]

Posted by
Posted in

Szeresd őket…

Csillogó, ragyogó gyerekszemek áhítattal lesik a csodákat. Tágra nyílt, őszinte tekintetek, mindig kedvesek, mindig vidámak. Szeretetet kérnek, pár gyengéd szót, féltő simogatást, hisz gyerekek. Ne tagadd meg tőlük a szépet s jót, de szerezz nekik boldog éveket. Gyerekek… lehet, egy kicsit mások, de érzéseik, álmaik vannak, vágyaik talán nem valóságok, melyeket fájó tények takarnak. Szeresd […]

Posted by
Posted in

In memoriam….

még eleven az emlék, ahogy pipád füstje körülleng még eleven az emlék, ahogy kedves hangod visszacseng, még most is fáj az emlék, s az elmém egyre azon töpreng… miért? még előttem mosolyod, ahogy huncutul bokszolni hívsz, még látom a mosolyod, velem zsíros kenyér csatát vívsz, s látom megtört mosolyod… nem szólítasz, nem kérsz, már nem […]