About Me

Teleki Bálint az Irodalmi Rádió szerzője.

1991. november 8-án születtem Budapesten, iskoláimat is itt végeztem, itt élek. 2016 elején végeztem jogászként az ELTE-n. Egy évig dolgoztam ügyvédjelöltként, jelenleg doktori tanulmányokat folytatok az NKE-n, kutatási területem elsősorban az Európai Unió joga. Első verseskötetem, a Télidő-kontinuum 2017 szeptemberében jelent meg a Napkút Kiadónál. Azóta - a következő kötetig - különböző antológiákban és egyéb felületeken - pl. itt - igyekszem publikálni. A Télidő-kontinuum a megjelenését megelőző 5-6 év verseiből vett válogatás, amelyeket Kovács katáng Ferenc értő keze rendezett hat ciklusba, hat kulcsszó mentén.

Életszövetek alatt fájdalomgerinc,
Absztrakt álmok, merész képzetek.
Reggeli buszba bepréselt hering.
Csendes ima: „Ne ontsák véremet!”

* * *

Az érvelő agyvelő árvuló,
De mint a hóvirág évelő,
A betakaró gyengéd hó
Alól újra előbújó létező.

Posted by
Posted in

Félnem adjatok

Én vagyok a puskini felesleges ember Nem mindig látom hogy van miért élnem De hívőként magamban kárt nem tehetek Hát jobb lenne elkezdeni félnem Mint divatból a nappali közepébe Épített zuhanykabin Életemhez mint kusza vízvezetékek Kígyóznak gondolataim Soha meg nem születő gyermekem Apám öreg homlokát zúzza be A játékmozdony fémszerelvényével Mit ő éppen neki készített […]

Posted by
Posted in

Wi-Fi

Nem szelídült Meg a rendszer Nem javadra de Mélyen beléd váj Mégis nagyon fáj Megérzed Ha kihagy a wi-fi Mert Marokkót Taroló sirokkó Erejével és Tarokkot rakó Kezű anyó személével Szemléleted monitorozza Pogány-torozva Kupa bort és Buta kort aranyozva Ha kezében a serleg És belsőleg kell érezzed Őt elsőnek legelsőnek A legelőnek Kicsapva szaladsz a […]

Posted by
Posted in

Szélfútta tájakról származom én…

Részegek álmát aluszom én, S ébredve nem egyszer láttam Orromból kifelé szakadni vért, Amilyen erővel hánytam. Pezsgős ünnepek nagy gyönyörét Éneklem kiégve a mában. Messzi tengerpart, napsütött ég, Sorsom telében a vágyam. Eleve elrendelt élet terén Hányszor magamba szálltam, Istent kérdeztem, s Nála lelém Új hitem „Mindig tovább!”-ban. Felszabadító vaksi remény Ha feltünedez, jaj a […]

Posted by
Posted in

Októberi ünnep

A kezemet a megfogót, A mezemet a szétomlót, Mint leteszik a magfogót, Kerek feje rezegjen Lágyan lüktető vérben, Kora esti gondolatok Maradványa hal el épp’ Az éjben. Elfeledett sorok kísértenek. Kortárs átoksori kísértetek. A napokban túl sok olyan levelet Írtam amit nem küldtem el, Vagy ami után küldtem rögtön Egy másikat ellentétes üzenettel, És megköszönöm, […]

Posted by
Posted in

A nagy lábonlövőkről (Nietzsche után szabadon)

Zarathustra egyszer egy nagy fenyvesben jára vala. Embereket láta, akik az ég felé lövöldöztek. Im-igyen szólt hozzájuk. „Miért pazaroljátok ködre és felhőre a golyót? Nem tudjátok-e hogy az isten meghalt? Mivégre lődöztök az égre tovább?” Azok válaszoltak: „Madarakra lövünk, Zarathustra, mert éhesek vagyunk, és éhesek a mi gyermekeink is.” Zarathustra látta, hogy még nem előképei […]

Posted by
Posted in

Vértolulás

Hánykolódik, véres hullámokat vet az agyam Koponyám gátjai nem állják az ostromot Szerte terjeszkedem világomból a világba Én vicsorgok a be nem kapcsolt tévék képernyőjén Oszlásnak indul a gondolat, a drága, Oh Kedvesem, a beled de kitaposnám, Csak ebben a nyomorult kettősségben Biztos a számlámra írnák, hogy nem vagy többé A végeláthatatlan kettős könyvelésben Elkönyvelnélek, […]

Posted by
Posted in

A határ természetrajza

Fejedben táborozó furcsa hangok Nem mindig tudják hol a helyük Feszegetik a kereteket És érzékleteid oszcillálnak Egy vonalon át-átszökdösve Amelyet soha nem jelölt ki Tervezőmérnök ceruzája Hát hol merre húzódik Ez a százszor meggyalázott határ? Távolba révedsz a múlt idők Horizontján feltámadásnap előtti Sötétvörös színekben úszik az ég Mint megfeszített aki előtt akarata Ellenére lepereg […]

Posted by
Posted in

Feszty-kórkép

Feszty körképébe belefeszülve festgelegt egy feszülettelen kor feszessége mindenkor, de mai korunk már feszület nélkül is fesztelenebb. Színház. Fejem körül két rétegben gyűlnek szagok s illatok, hajtól felfelé a másodnapos izzadt nyári áporodottság, alább a drága parfümös ápoltság. El nem fojtott tüsszentés remegteti meg a karzatot, ahol ülök, talán ha két sorral mögöttem vágott be […]

Posted by
Posted in

Lövegelés

Egykor precíz emberek Precíziós lövegekkel Lövegeltek bele Megsüvegelendő Öregek körmeneti Tömegébe. Manapság irgalmatlan Irgalmasrendit Irgalmaskodón Irgalmatlanságáért Mutatni tévén Trendi és rendi. Szemem forgatom. Biztos van változás, De a technika a rossz Helyre ült és elvetemült Kezekben egyszer csak Felénk lendült. S ma precíz emberek Ismét lövegelnek, Csak másképp, De tölténytáruk Ma sem értékek tára, De […]

Posted by
Posted in

Révület

Édesanyám kékes-fekete alakja Ahogyan Sakamoto zenéjében tükröződik A képernyőn a sivatag vörös hullámai A Világfa egyik levelén állok Gyógyító cseppek záporoznak rézsútosan Sötétbarnán olajosan takarva a Szürke eget, amely alatt Hátam-nyakam inában, húsában Elalszik a bősz gyulladás. Ideálmodtam magam én, a látomás. És édesanyámhoz sok évvel ezelőttre, Ahogyan ecsetje a deszkára varázsolja A kis kertkaput, […]