About Me

toroknandorTörök Nándor az Irodalmi Rádió szerzője.

1965-ben születtem a Felvidéken, Királyhelmecen. Gimnáziumi tanulmányaimat Nagykaposon és Selmecbányán végeztem. 1989-ben szereztem mérnöki diplomát Budapesten. Azóta itt élek és dolgozom.

Kertészmérnökként közel vagyok a természethez, testközelből látom az élővilág rezdüléseit, összefüggéseit, szépségeit, visszásságait, az ember és a környezet kapcsolatát, illetve kapcsolatnélküliségét. Verseimben a nagy igazság keresése mellett ezekre a dolgokra is próbálok reagálni.

Első verseimet az egyetemi évek alatt írtam, majd kb. 20 év szünet után, 2010-ben újra az írás felé fordultam. Közel áll hozzám József Attila, Radnóti, Tóth Árpád, Arany költészete. Elég későn kezdtem publikálni. Nyomtatásban az Agria irodalmi folyóiratban és antológiákban jelentek meg verseim, de különböző online irodalmi lapokban, pályázatokon is próbálok jelen lenni.

Első verseskötetem 2015-ben jelent meg Érzelmek sodrában címmel (Hungarovox Kiadó). Ebben az új írások mellett a 30 éve írt verseim is helyt kaptak. 2016-ban Pajzs a résen címmel második kötetem is napvilágot látott.

Posted by
Posted in

Szülőnek lenni

Szülőnek lenni egy szárnyaló csoda. Karodban, mikor új élet mocorog csak repülsz, repülsz, bár nem tudod hova, büszke vagy, fáradt, s van is rá okod, a pillanatot még sokáig szokod.   Szülőnek lenni féltés és félelem. Nappali, éjjeli kedves szolgálat, ösztönöd segít a nehézségeken, és gyakran, mint egy igavonó állat: tonnás súlyokat is elbírna vállad. […]

Posted by
Posted in

Szeresd a Nőt

Szeresd a nőt, de ne pusztán csak őt, szeress mindent, mi mélyen benne bujkál. Szeresd benne a múltad, a jövőd, s a mát! Hisz az asztalon ott a dús tál, nem éhezel és csókkal oltja szomjad. Nélküle csak egy keringő bolond vagy!   Szeresd benne a játszó gyermeket, ki biztonságra vágyik hős karodban, ha nem […]

Posted by
Posted in

A Lantoshoz (Arany János 200)

A Lantoshoz   Lantod, mit letettél, tán felveszi más, egy karakán törpe, vagy szelíd óriás, hisz ezerszer volt, és van rá jó alkalom, pátosszal pengetni borgőzös hajnalon, virtuális rabként, hurokban a neten, vagy virágzó mezőn csókokra éhesen. Valódi csókokra szerelem hevével, aminek tüzében reményünk nem ég el, nem ég el, csak fénylik (bár múltunk mostoha), […]

Posted by
Posted in

Veremben

Jéghideg álmomban tapogatok körbe. Toporgok, mint a vad, esve mély gödörbe.   Vágyom az égi fény biztonságot adó ölelő sugarát, s kezembe fogható   gyógyító balzsamát kóborló lelkemen, a korcs éjszakától rettegve elkenem.   S tudom, felébredve a farkasveremben, egyszer majd valaki kihúz onnan engem.

Posted by
Posted in

Jéghegyek között

Körötted vacogva lebegnek dermedt vágyaid, majd mindent feladva elmerülnek benned. Elgémberedett karokkal az úszó roncsokba kapaszkodsz, de kékülő ajkaidon már nem tudod megkülönböztetni könnycsepped ízét az óceán ízétől.

Posted by
Posted in

A matematika nyelvén

Arkhimédész szellemében Ha nem is fordítod ki a világot sarkaiból, akkor is találj egy biztos pontot magadnak, s a világ sem fog téged kifordítani.   Abszolút értéken Éned koordinátáit soha ne felejtsd, s akkor hűen visszatérhetsz mindig önmagadhoz.   Hiba Ha törtekből barkácsolt félisten énedet emeled sokadik hatványra, miközben konstans értékeid reciprokát definiálatlanul bálványoztatod.   […]

Posted by
Posted in

Ébredező

Még szunnyad az acélban az üllők mély pengése, s a rozsdás valóságba eszmél fel a vas.   A feltöretlen tarlón a holnapi kenyérről álmodik éhesen a gyönyörű tavasz.

Posted by
Posted in

Karácsonyi impressziók

Egy lelkembe maródott érzés utamon mindig is elkísért, bennem lapult, s egyben körülvett, és tudom már, hogy ez mennyit ért.   Most már ismerem e kincsemet, mi bőrömbe beléivódott, adomány, mit nem felejtek el, sem a szülői kart, mi óvott.   Ezt nem veheti el senki sem, híg velőmig, csontig átitat, ajándék, s nincs rá […]

Posted by
Posted in

Az ablakon túl

Készülődik a tél, éjjel, míg te alszol ékszereit sorba kertedben szétrakja, óvatosan olykor hófelhőből majszol, s néha kacéran a tó vizét harapja. Zúzmara tenyészik a fenyőfa ágán, jégcsaprojtok dísze markolja az ereszt, a nap lassú csókja ablakod virágán, könnyeket olvasztó látványa nem ereszt. Azt hiszed még álmodsz, amikor kinézel, vakító fehérre aranyfény csepereg, nagyszerű reggeli: […]

Posted by
Posted in

Télváró

A Nap csorba fénnyel ködfalat kaparász, életlen sugarát döfködi a tájba, fátyolfehér csöndben (búcsúzásra készen) falevelet borzol az ősz hűvös szárnya. Füstből támadt varjak gyászmintás fellege az ég kötényére koromfoltot nyomtat, nyikorgó kertkapun a tél fagyos keze jeges karmaival nemsoká kopogtat.