About Me

toroknandorTörök Nándor az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2017. cím birtokosa.

1965-ben születtem a Felvidéken, Királyhelmecen. Gimnáziumi tanulmányaimat Nagykaposon és Selmecbányán végeztem. 1989-ben szereztem mérnöki diplomát Budapesten. Azóta itt élek és dolgozom.

Kertészmérnökként közel vagyok a természethez, testközelből látom az élővilág rezdüléseit, összefüggéseit, szépségeit, visszásságait, az ember és a környezet kapcsolatát, illetve kapcsolatnélküliségét. Verseimben a nagy igazság keresése mellett ezekre a dolgokra is próbálok reagálni.

Első verseimet az egyetemi évek alatt írtam, majd kb. 20 év szünet után, 2010-ben újra az írás felé fordultam. Közel áll hozzám József Attila, Radnóti, Tóth Árpád, Arany költészete. Elég későn kezdtem publikálni. Nyomtatásban az Agria irodalmi folyóiratban és antológiákban jelentek meg verseim, de különböző online irodalmi lapokban, pályázatokon is próbálok jelen lenni.

Első verseskötetem 2015-ben jelent meg Érzelmek sodrában címmel (Hungarovox Kiadó). Ebben az új írások mellett a 30 éve írt verseim is helyt kaptak. 2016-ban Pajzs a résen címmel második kötetem is napvilágot látott.

Posted by
Posted in

Cserepek a csöndben

Cserepek a csöndben   Valami összetört. A kacagás karcsú kristálypohara? A nyugalom megingathatatlannak hitt padlóvázája? A meghittség vasárnapi levesestálja? Minden összetört. A harmónia ovális tükre is. A szilánkok szanaszét hevernek, s a levegőben monoton fájdalom lüktet. A konyhakő diagonális mezői még őrzik meztelen talpad véres nyomait, ahogy eltűnnek a kijárat irányában. A sikoltó űr, feszítő […]

Posted by
Posted in

Ataraxia

Ataraxia*   A testem és lelkem kiéheztetve epikuroszi nyugalommal várok a szükségszerű gyönyörre. Vízzel és kenyérrel csapok vad orgiát és az élvezetek csúcsára érve huszonegyedik-századi önkívületben áramtalanítom a routert (a valóságban egykedvű mozdulattal vágom a falhoz), a külvilágot ezzel végleg magára hagyva, szkeptikus magányom ölében ringatom tovább torzulásmentes látens életem.   *teljes lelki nyugalom állapota

Posted by
Posted in

Porból lettünk

Porból lettünk   Csak a porból látszik, mily messze az isten, le kell hajolnia, hogy ránk letekintsen.   Porból porrá leszünk, így hangzik az ige, ezért, ha fúj a szél, dobál oda-ide.   Könnyű fajsúlyú lét, gyökértelen világ, leporolt közhelyek között nőtt ideák   miatt, ha fúj a szél, fuldoklunk a portól, létünk előzetes túlvilági […]

Posted by
Posted in

El Camino

El Camino   Csendes hullámokra vágyva vadvizek sodrában kapkodsz levegő után, s zihálásod hangja zúgók robajába fullad. De ugyanígy halna el kipréselt fohászod is.   A természet vigyáz reád, hisz atomjaid részei a mindenségnek és ha erre gondolsz, már nem is akarsz megérkezni. Tudatalattid dermesztő mélyén átértékelődnek a vágyak, s dacos paradoxonná mutálódsz:   bensődben […]

Posted by
Posted in

Mint a vadak

Mint a vadak   Kéz a kézben: elcsépelt szavak. Élünk, vagyunk. Városi vadak.   Létünk hamis. Káprázat, csalás, szellő lebben s oda a varázs.   Ember-porszem kergeti álmát, vakon hiszi mindenen áthág.   Nem mer, nem tud akarni látni: lélek nélkül senki-akárki.   Naiv bolond, úgy sejti boldog s szíve helyén érzelmi foltok.   Fényre […]

Posted by
Posted in

Vagy, aki vagy

Vagy, aki vagy. Láthatatlan. Szikra vagy a kelő Napban, hideg fényed oly vakító, ott vagy, tudom és ez így jó.   Vagy, aki vagy. Láthatatlan. Szellő vagy egy zárt palackban, ha kell hűsítsz nyármelegben, hajat kócolsz, szoknya lebben.   Vagy, aki vagy. Láthatatlan. Dallam vagy egy régi lantban, s ha húrjain játszik a szél, szavak […]

Posted by
Posted in

A Költő és a Vers

Költő vagy, úgy hiszem. Mindig is az voltál. Versek nélkül is az, ezt biztosan tudom. Messziről érkeztél s egy távoli zsoltár hangjait követed e göröngyös úton.   Minden költő lelke egy nyüzsgő agora. Játszótér, hol játszod a világ dolgait. Gyermekként bámulsz a szépre és a jóra, s a rossz dolgok fölött még átsegít a hit. […]

Posted by
Posted in

Közel hajolva

Társas magányod vonz s taszít, de elképzelem azt, akit ez éltet, s amíg haldokol élete addig sem pokol.   Vagy, aki vagy. Láthatatlan. Mi tegnap volt, ma is az van. A teremtőt nem éri el gyönge hangod, s nincs égi jel,   mi biztatón reményt sugall. Lelked ekét vágyó ugar. Szunnyad a tett, szunnyad a […]

Posted by
Posted in

Térdig gázolva

Gyermekkorom Tiszája megtalált. Az ukrán és szlovák ficfák közt kanyarogva utolért a nagy magyar róna végtelenjén, s örvénylő mélyéből mormolta el nekem egy elvadult, magára hagyott táj nyögésbefulladt, tajtékos panaszát,   majd terhét és engem sorsomban hátrahagyva, hömpölyögve nyújtózott dél felé tovább, s én hátat fordítva a halkuló haboknak, csak bámultam a dombokon túli párás […]

Posted by
Posted in

Tisza-tavi képek

1. Víz fölött, víz alatt ezerféle élet, rejt szárnyast és halat s ésszel fel sem éred, hogy’ lehet ily színes a nádas, a lápos, némán is beszédes ez a vízi-város.   2. Amott bakcsó búsul korhadt karón árván, szemed ejti túszul lenyűgöző látvány, körötte, mint mező békalencse-préri, hátrább lengedező gyékényes a régi.   3. Fekete […]