About Me

toroknandorTörök Nándor az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2017. cím birtokosa.

1965-ben születtem a Felvidéken, Királyhelmecen. Gimnáziumi tanulmányaimat Nagykaposon és Selmecbányán végeztem. 1989-ben szereztem mérnöki diplomát Budapesten. Azóta itt élek és dolgozom.

Kertészmérnökként közel vagyok a természethez, testközelből látom az élővilág rezdüléseit, összefüggéseit, szépségeit, visszásságait, az ember és a környezet kapcsolatát, illetve kapcsolatnélküliségét. Verseimben a nagy igazság keresése mellett ezekre a dolgokra is próbálok reagálni.

Első verseimet az egyetemi évek alatt írtam, majd kb. 20 év szünet után, 2010-ben újra az írás felé fordultam. Közel áll hozzám József Attila, Radnóti, Tóth Árpád, Arany költészete. Elég későn kezdtem publikálni. Nyomtatásban az Agria irodalmi folyóiratban és antológiákban jelentek meg verseim, de különböző online irodalmi lapokban, pályázatokon is próbálok jelen lenni.

Első verseskötetem 2015-ben jelent meg Érzelmek sodrában címmel (Hungarovox Kiadó). Ebben az új írások mellett a 30 éve írt verseim is helyt kaptak. 2016-ban Pajzs a résen címmel második kötetem is napvilágot látott.

Posted by
Posted in

A lét legjobbika

A lét legjobbika           A lét legjobbika – mondják – elérkezett. Candide, ó Candide, nyújtsd hát felém kezed, fejtsd le szememről a hályogot, ködfátylat, hogy lássak valamit, ami rám ma várhat, ma az alkonyatban szürkén bolyongóra. Hulljon rám tiszta fény, ha üt a végső óra!   Tudjam, milyen a fönt, tudjam, milyen a lent. Lássam […]

Posted by
Posted in

Álom az álomban

Álom az álomban   Mottó: Egy hétköznap reggel, ha szembe jön a múlt, ébredj úgy, mint aki álmából okult!   Talpadban ott bizsereg a végtelen puszták több ezer mérföldje, hátadat a hideg sztyeppei szél veri, és éber álmodból megriadt lovak horkantása ébreszt.   Karod zsibbadása kilőtt nyílvesszők tapasztalatát hurcolja (feszül a test és feszült a […]

Posted by
Posted in

Több fényt

Több fényt „Mehr Licht!” (Goethe)   Nem láttam még Párizst és már nem is fogom. Soha nem lesz az én Alföldöm, Bakonyom.   Vigyázó szemeim lám, közelebb néznek (tűnjek tán bolondnak, naivan merésznek).   Lelkem nyílt örömét, az elme szabadságát itt tapasztalom meg s e világ torz mását   saját kalitkámban építem fel végül: a […]

Posted by
Posted in

Tövis nélkül

Tarka víg pompában fürdőzik még a szem, illatorgiáktól csiklandva még az orr, készülődik a nyár, s önként lendül kezem: még marasztalom őt, én a csipkebokor.

Posted by
Posted in

Gyász

Valaki szelíden irányítja kezed, szívedben a mihaszna űrre vigyáz. Kongó szavaidban mindig ott van veled, fáradt mosolyodban ott pihen a gyász.

Posted by
Posted in

Közöny

Az egymás melletti békés magányban a tegnapi csönd hűvösen lesben áll, a gondolatok, mint kimondatlan vádak csobbanva válnak semmivé, mihaszna kavicsként merülve el a lét lecsapolatlan mocsarában.

Posted by
Posted in

Nyári láz

A természet törvényes ősheve sanyargatja izzón a tájat, némán tűri a délceg jegenye, ringó lombján ezüstkáprázat.   A Nap csak olcsó fényjátékot űz, s kietlenségben remeg a lég, porig lesújtva egy szomorúfűz görbén suttogja, legyen elég.   A borzas füvek fáradt fohásza röpképtelenül semmibe hull, a tikkadt mezőn a Föld sebláza pipacsfáklyákban újra kigyúl.

Posted by
Posted in

Szülőnek lenni

Szülőnek lenni egy szárnyaló csoda. Karodban, mikor új élet mocorog csak repülsz, repülsz, bár nem tudod hova, büszke vagy, fáradt, s van is rá okod, a pillanatot még sokáig szokod.   Szülőnek lenni féltés és félelem. Nappali, éjjeli kedves szolgálat, ösztönöd segít a nehézségeken, és gyakran, mint egy igavonó állat: tonnás súlyokat is elbírna vállad. […]

Posted by
Posted in

Szeresd a Nőt

Szeresd a nőt, de ne pusztán csak őt, szeress mindent, mi mélyen benne bujkál. Szeresd benne a múltad, a jövőd, s a mát! Hisz az asztalon ott a dús tál, nem éhezel és csókkal oltja szomjad. Nélküle csak egy keringő bolond vagy!   Szeresd benne a játszó gyermeket, ki biztonságra vágyik hős karodban, ha nem […]

Posted by
Posted in

A Lantoshoz (Arany János 200)

A Lantoshoz   Lantod, mit letettél, tán felveszi más, egy karakán törpe, vagy szelíd óriás, hisz ezerszer volt, és van rá jó alkalom, pátosszal pengetni borgőzös hajnalon, virtuális rabként, hurokban a neten, vagy virágzó mezőn csókokra éhesen. Valódi csókokra szerelem hevével, aminek tüzében reményünk nem ég el, nem ég el, csak fénylik (bár múltunk mostoha), […]