About Me

toroknandorTörök Nándor az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2017. cím birtokosa.

1965-ben születtem, a felvidéki Lelesz községből származom. Gimnáziumi tanulmányaimat Nagykaposon és Selmecbányán végeztem. 1989-ben szereztem kertészmérnöki diplomát Budapesten. Azóta itt élek.

Első verseimet az egyetemi évek alatt írtam, majd kb. 20 év szünet után, 2010-ben újra az írás felé fordultam. Elég későn kezdtem publikálni. Nyomtatásban 2015-től jelentek meg írásaim az Agria irodalmi folyóiratban, a Magyar Múzsában, a Napútban, a Hetedikben, a KisLantban, a Kaptárkövekben, a Régióban (Szlovákia) és számos antológiában. A különböző online irodalmi lapokban, pályázatokon is próbálok legjobb tudásom szerint jelen lenni.

2017-ben elnyertem az Irodalmi Rádió legjobb szerzője  díjat és a Természet Poétája címet.                           Az OMLIT pályázatán Mécs Lászó Irodalmi Díj: 2.hely, Az Év verse: 2.hely  

2018. OMLIT Igazgyöngy pályázat: 1.hely, Az utolsó olvasóért pályázat: 1.hely  

2019-ben az IR pályázatán az Év mérnök költője pályázat  1.hely, a Természet Poétája pályázat: 2.hely             A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Líra Különdíj, 2019.                                                                                     A Napút Ady-pályázat, parafrázis kategória I. hely (Tavaszi Hanga néven)                                                      Anyanyelvápolók Rímes Nyelvi Játék pályázat 3. hely, Bárka gyermekvers pályázat: Antológia

2020-ban a Szárnypróbálgatók pályázaton Líra kategória: 1. hely

Öt versemet megzenésítették (Karády István, Deme Csaba, Viháncos Duó) és több versem is hallható CD-n és a világhálón művészi előadásban (pl.:Barbinek Péter, Csankó Zoltán, László Zsolt, Náray Erika, Stohl András, Zsoldos Árpád és Zsoldos Adrienn közreműködésével)

Megjelent köteteim:

Érzelmek sodrában (2015. Hungarovox Kiadó) + Netkötet (2018. Irodalmi Rádió)

Pajzs a résen (2016. Hungarovox Kiadó)

Hangok szürkületben (2019. Hungarovox Kiadó)

A Pillanat geometriája (2020. Hungarovox Kiadó)

 

 

Posted by
Posted in

A juss

Egy huzatos, csendes helyen, hol a rögök puszta súlya elnyomja a kapzsi hangzavart, igénylés nélkül is megkapod azt a kis televényt, vagy szikes anyaföldet, ami jár.

Posted by
Posted in

Városképek

Galambok szobrokra száradt nyoma, romkocsmákban a művészet hona, hídon, s alatta hömpölygő mocsok, sárgán sikoltó vad villamosok. Aluljáróban koldus kéreget, jólfésült alak szidja az eget, kismama csikkje sínek közt landol, babakocsiban síró kalandor. Piros lámpánál elzúgó mentő, feloldozást ígérő teremtő, kontúros vélemény a tűzfalon, váltónál veszteglő üres vagon. Hajnali idill a macskakövön: valaki hangosan köp […]

Posted by
Posted in

A falevél I., II.

I. Klorofillhiányos sminkje pasztell színekbe hajlott, stresszhormonjai feldúsultak, s a gravitációnak már nem tudott és nem is akart ellenállni, eleresztette az ágat és a vágyait. II. Életében először és utoljára keringőzött a szélben, boldogan pörgött kifulladásig, s a kert végében arra ébredt, hogy a tervezett szürke világ egy improvizált csendéletének lett nélkülözhetetlen, színes momentuma.

Posted by
Posted in

A nap másik oldala

Parázsban fürdő naiv pirkadat vajúdva megszüli a napot, s az gyermeki hévvel máglyaként ragyog. Lángoló lelkének lázas lobja hamvadó szerelmeket ébreszt, összetört szíveket újra ötvöz, vértez. Kohójában izzón ég a munka, olvad a vas, vagy sül a kenyér, szenved a szikes táj, szárad a fenyér. Hevül a vér a verőerekben, forr a fájón lüktető világ, […]

Posted by
Posted in

Hiába

Hiába ásogat árkokat a hited, átölve szíved viharos végvárát, ébren elfelejted édes álmod rideg szellőbe szelídült fergeteges vágyát. Hiába építget gátakat erényed, tavaszi dalokkal medréből kiárad köveket görgető hegyi patak éned, s felszínre sodorja szennyét a világnak.

Posted by
Posted in

Négysorosok

A kín csendélete A tövisben szunnyadó fájdalom, lüktető körömágyadban ébred, s a sikoltó napnyugtát festi meg az iszonyatok vásznán a véred. A hangya A hajnali harmatcseppen egy hangya sétált, tán megváltani indult a rovarvilágot. Tudott a vízen járni, az vitathatatlan, de ő csupán egy kis kenyérmorzsára vágyott. A szökevény A szögesdrót hegyén vajúdó vágyak egy […]

Posted by
Posted in

Leltár

Keselyű szárnyakon egy súlyos szürkület libegett fölébed árnyékolva fényed, s te behúztad gyáván farkadat és füled, fakón meglapultál, megtagadtad éned. Mára már feledted a kínzó egészet, hogy vágyad virágát ezerszer tiporta a szíved kertjében burjánzó enyészet, s azóta számodra zárt az égi porta. Nappal is álmodtál lázaktól hevülve, s éjjelente gyakran utolért a végzet, forró […]

Posted by
Posted in

Úton

A hajnali napfény ügyefogyottan karolja át a görbe horizontot, romlott halkonzervként bűzlik a világ, mit valaki okkal, éhesen kibontott. Óriásplakátok talmi mosolya arcodba könyököl könyörtelenül, az országút virtuális bája több száz kilobájttal benned szétterül. Csak megszokásból pásztázza szemed az elsuhanó bizonytalan tájat, a szabadság felhője feléd hömpölyög, s magányod néma óceánná árad. Búzamezők fölött a […]

Posted by
Posted in

Restancia

Restancia Mámorba mártott hajnalok homályba torzult emléke, az elfelejtett bordalok, ifjúságod megtört éke. Az átmulatott éjszakák, mi maradt belőlük mára? Rázod a kocsma ablakát, az ajtó már kulcsra zárva. Az asztalon még ott a bor, örömök zamatos tára. Félig van töltve a csupor, zsebedben maradt az ára. Kóstoltad búban, derűben, hígítva szódával, vízzel. S mit […]