About Me

Tóth Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Üdvözlök mindenkit, Tóth Mihály vagyok. Több, mint egy éve folytatok írói tevékenységet. Eddig két regényemet és egy novelláskötetemet jelentette meg elektronikus könyvként a Libri, valamint a Líra. Papíralapú könyvként én magam, magánkiadásban jelentettem meg a könyveimet, melyek közül egyet már be is mutattam a tavalyi könyvfesztiválon. Nagyon szeretek adni az embereknek, értékes, örömteli pillanatokat nyújtani a számukra és szórakoztatni. Számomra az írás nem munka, hanem a legnagyobb feltöltődéssel járó tevékenység. A célom az, hogy minél több emberrel megismertessem a műveimet, és előbb-utóbb idegen nyelvekre is lefordítsam azokat annak érdekében, hogy a világ számos pontján élők balzsamként alkalmazhassák azokat a tudatukra és a lelkükre.
Posted by
Posted in

Hétfő

A kezdetek kezdete Nélküle tán a nap se kelne fel A rutinemberek szerelme, Hogy indulhat az élet, ő a jel     Kukás, postás, politikus, Mindnek egykor kondul a harang, Mind egykor sír fel, logikus, Világégésre is ekkor jön a parancs   Mit mindenki utál, megvet Lehangolja a hétvégi pihenőt, Vasárnap este megvet A következő […]

Posted by
Posted in

Élet és halál

Tapinthatónak ható sötétség Elkerülhetetlen fal Megálljt parancsol komor kiállással, Ez, mi egyirányú kútként benyel Ez, mi színpadi függöny, Ki tart tőle, s megalkudva él Nem tudja, hogy a halott ő maga, S nem, ki testét hátrahagyva útra kél Teljes öntudatlanság nihilje, Valóságról papoló doktorok Idő, s tér keltette illúzióban Halál beálltát hírül hozók Kik tudása […]

Posted by
Posted in

A szunnyadó fény

  Ködszerű homályban a múlt Minden jó, mi hozzáéköthető Józan értelem fátyla, Az öntudat ravatalja Minden jó, mi érzékelhető Kegyes kézzel szórt martalék A naturál már nem original, Őszinte kacaj hiánya ordít Sivárság süvít a mindenségben Rezignált lelkek partravetettsége Meélendő életek mentén, Eljő-e a fény győzedelmeskedése?

Posted by
Posted in

Végítélet

Önző érdekek két könyökkel furakodnak Fájdalmas lábnyomot hagyva maguk után, Vitriolos méreggel nem fukarkodnak Hozzájárulsz a szalag mellett bután, Lesz, ki nem lesz hajlandó ebben részt venni Képmutató, aljas féregként sziszegve Lesz, kin senki nem fog erőszakot venni, Még ha a világból is lesz kivetve, Mert nem éri meg az apróért Embertársain átgázolni, Lelket felégetni, […]

Posted by
Posted in

A boldogság forrása

A boldogsághoz nem kell túl sok Hidd el, amikor ezt hallod, Pénzen vett hő, s magasabb fok   Kik nyújtózkodnak az elérhetetlen felé Paloták tornyaiban keresnek virágot, Mi ott kinőni sohasem fog   Mert idelent hever minden Kezem kinyújtom a porba, S csillagot találok találok itten   Hawai, Mali, Cancun, minden nyáron fapad, Egyre messzebb, […]

Posted by
Posted in

Feltámadás ünnepére

  Mielőbbi feltámadás, Úgy, mint húsvét alkalmakkor, Mégis, ezúttal másképp Térdepelve imádkozik Rengeteg ember tehozzád, Egész lényed a földre hozd át Jöjj el, s maradj itt köztünk Nagy szükség van itt te rád, Pofozd a templom előtt a kofát Hűlt helye érték, s mértéknek A neved is megkopott már, Ajak csak alig emleget Szitokszó lett […]

Posted by
Posted in

Szép új világ

  Távol vagy, nagyon távol De bárhol is légy, sose voltál ily közel Ambivalens, paradoxon Szájmasz és maradj otthon Közelséged árnyéka illúzió, Délibáb száraz sivatagban Kinyújtott kezem visszapattan Leprás itt most már mindenki A kohézió meg foszlik, A csiptől az agyakban valami kattan

Posted by
Posted in

Készülő új regényemből az első néhány oldal

Nemrég ébredt csak fel álmából, és különös dolgokon töprengett. A sötéthez már annyira hozzászokott a szeme, annak ellenére, hogy mindössze csak néhány másodperce van ismét felnyitva pillái alól, hosszú csukott állapot után, hogy szinte tapintja látásával a tárgyak, eszközök éleit és sziluettjeit. Különös, gondolja, hogy amikor a szemek hosszú ideje sötétben tartózkodnak, akkor is ez […]

Posted by
Posted in

A szabadság ára

        Ott szokott ücsörögni ő az aluljáró lépcsőjén, annyiszor megfigyeltem már. Bár mindegyikük egyforma, hogyha felszínesen és a szemünk sarkából kémleljük őket, ahogy jobbra-balra dülöngélve elhaladnak mellettünk, vagy egyhelyben összekuporodva várják a sapkájukba, vagy a kihelyezett papírkehelybe az emberi lélek szánalma és sajnálata által zsebből és tárcából kibuggyanó papír-, de javarészt fém […]