About Me

tothzoltanTóth Zoltán az Irodalmi Rádió szerzője.

Kereső vagyok. Keresem azokat az apró részleteket, amik bármely művet elgondolkodtatóvá tesznek. Azokat az apró mozzanatokat, gondolatokat, helyzeteket, találkozásokat és megoldásokat keresem, amelyek napokkal, hetekkel, hónapokkal, évtizedekkel egy mű elolvasása után azt a bizonyos „Aha!” felismerést keltik. Tisztelem azokat, akik zsigerből képesek ilyen műveket írni és becsülöm azokat, akik törekszenek erre. Ezzel próbálkozom én is. Gyakran a leglehetetlenebb élethelyzetekben engedem a gondolatoknak, hogy szabadon cikázzanak, alkossanak és mozizzanak. S a leglehetetlenebb helyzetekben alkotott gondolathalmazok teremtik meg a legérdekesebb meséket. A történeteket a végtelenről. Így meséltem régen és így mesélek ma is, kedvtelésből, hobbiból, a történeteket kérésre és a meséket, mert el akarják mondani magukat. Ez vagyok én, egy kis mese, egy kis valóság, egy kis álmodozás. Tóth Zoltán vagyok, mesemondó, történetíró, álmodozó.

Posted by
Posted in

Ágyikó

Puha ágyban ébredt. Sokan álltak körülötte. Ott volt Theodor, a vén troll, nagyi, apa, anya, a javasemberek, valaki sötét ruhában és még megannyi ismeretlen. Volt aki mosolygott, volt aki szomorúan nézett maga elé. Rudi lerázta magáról a port, amit a barlangban szedett össze, majd felült. Hogy jutottunk ki? – kérdezte. A troll a markába vett […]

Posted by
Posted in

Az ember

A gondolatok partján jártam, hol az esőben egy dalt láttam. Álmodozó kanári-cseppek lassan a nap felé kerengtek, s édes táncuk halmain át felderengett egy régmúlt világ. Régi váron régi torony, kalapjában bagoly-korom, lábainál tengeri-óceán, felette a csendes-óceán. Hogy ablaki mily fehérek, s szemiben a könnyek miért kékek, nem tudja csak a holló, melynek karmában üres […]

Posted by
Posted in

Theodor

Theodor orrával böködve ébresztette Rudit. Menni, tovább. Siet! – mondta Miért? Félelem, gonosz dolgok. Rudi egy pillanatra összerezzent. „Milyen gonosz dolgoktól félhet Theodor. Talán azok jönnek, akik levágták a szarvát?” Mutasd az utat. Hosszú-hosszú órák múlva, a kanyargó folyót követve eljutottak egy hatalmas barlanghoz. Theodor nem nagyon akaródzott megállni, de Rudi nagyon fáradt volt. „Csak […]

Posted by
Posted in

Nagyapó

A betegszoba előtt hangosabb szóváltásra került sor. Amint nagyapa feltűnt a folyosó végén anya nagyon mérges lett. Nagyi próbálta megnyugtatni, de látszólag ez mit sem hatott. Mikor nagyapa odaért az ajtóhoz anya elé állt és nem akarta beengedni. Annyit ártottál már nekünk, miért nem hagysz végre békén? – mondta a kelleténél kissé hangosabban, s közben […]

Posted by
Posted in

Másnap

A javas emberek megint ott voltak. Körbevették az ágyat és furcsábbnál furcsább átkokat mormolva próbálták elijeszteni a gonoszt, vagy legalábbis valami nagyon hasonlót tettek. Úgy hadonásztak a szobában, mint a régi boszorkányok, akik szárított zsályából készített füstölőikkel próbálják elijeszteni a gonosz szellemeket. Folyamatos sugdolózásuk és érthetetlen mormogásuk kis papírkötegeiket bámulva, leginkább úgy festett, mintha próbáltak […]

Posted by
Posted in

Úton

Türelmesen elviselni, hogy valaki simogasson, miközben lelki és testi fájdalmaid tűrőképességed partvidékére csalogatnak, igen nehéz. Ugyanilyen nehéz elviselni, hogy fehérruhás idegenek szinte percenként kínoznak kérdéseikkel és álmatag gondolataikkal. Ráadásul mikor mindezt megfejelik még egy-egy szurkálással és még egy másik szobába is áttolják az egyetlen biztos pontot az életben, az ágyadat. Na az elég szörnyű helyzet. […]

Posted by
Posted in

A gorombákról

Réges-rég, mikor az emberek még égig érő házakat építettek, melyeknek hatalmas harangjai hangosabbak, mint az ég harsonái, tornyaik magasabbak, mint a legmagasabb hegycsúcs és hatalmas ablakaikon a szivárvány minden színe beragyogja a hosszú padsorokat. Élt ebben a korban egy goromba fickó. Éjt nappallá téve üldögélt a hatalmas tornyok között, hallotta a csúcsaikból feltörő végtelen harangszót […]

Posted by
Posted in

A nimfa

Hó, hó a nyár kellős közepén. Hatalmas pelyhekben hullott alá a hófehér, szilárdra fagyott eső. A király, kastélyának legmagasabb bástyáján állva fürkészte a megzavarodott világot. Arcát megcsípte már a pír és fényesen ragyogott, ahogy a lenyugodni készülő nap utolsó sugaraival megvilágította az olvadó hópelyheket. Hosszú szakállában itt-ott feltűnt egy-egy fehér szál, ám mélykék szemei még […]

Posted by
Posted in

Az egyszarvú

Rudi egy messzi-messzi tájon ébredt. Egy olyan helyen, amelyet eddig csak könyvekben vagy tévében látott. Egy gyönyörű és veszélyes esőerdőben, egy ősi varázserdőben ébredt. Miután feltápászkodott meglátott egy virágot. A virág – ez a legjobb elnevezés rá – leginkább egy húsevő növényre hasonlított. Vörös szirmai akár a karmok, vonzották a tekintetet és a tudatlanok érintését […]

Posted by
Posted in

A vásár

A piac ezen a hétvégén a kelleténél is hangosabb volt. Rudi a nagypapájával járta be keresztül kasul a kofakirályok uralta birodalmat. Az egész olyan volt, mint egy elnagyolt játék, ahol a harcosok következő küldetésükre készülve bevásárolnak élelemből, fegyverekből, páncélból, varázsitalokból és varázstekercsekből. Nagyapa listáján persze ezek közül semmi nem szerepelt. Volt rajta cékla, egy csokor […]