About Me

Tálas-Tamássy_TamásTálas-Tamássy Tamás az Irodalmi Rádió szerzője.

Budapesten, a József Attila Gimnáziumban érettségiztem 1958-ban, majd hat év múlva az orvosegyetemen kaptam diplomát. 1964. őszétől 2015. tavaszáig sebész és általános orvosként dolgoztam. Az írás a kilencvenes évek közepén kezdődött, néhány évig szakmával kapcsolatos publicisztikáim, interjúim jelentek meg. Ezután egy havonta megjelenő helyi lap következett, azt szerkesztettem és részben írtam három éven keresztül. 2006-ban a TEVA Magyarország Rt. "Bízom benne" című novellapályázatán III. díjasként szerepeltem. Ebben az évben fejeztem be és adtam ki "Vizit éjes éjjel" című, személyes és fiktív elemekből összeállított könyvemet. Az utóbbi időben – a szakmai pályát végleg lezárva – a számítógépen gyűjtöm össze az elfelejtett, félbehagyott anyagokat, hátha lesz belőlük valami.

Posted by
Posted in

VIZIT

hatodik tétel grottesco A napok a fogyatkozó kellemetlenségek jegyében múltak. A nyakát tartó rögzítő kötés mindenben akadályozta, a csípőjén ejtett csontseb agresszív érzékenységével egy pillanatra sem engedte, hogy megfeledkezzék a történtekről. A tanár biztatta, hogy kérje csak a fájdalomcsillapítót, ám ő azzal áltatta magát, hogy ha elhagyja a beteglét tartozékait, hamarabb visszatérhet az igazi világba. […]

Posted by
Posted in

VIZIT

ötödik tétel illuminato Már éjszaka volt, amikor magához tért az üvegből adagolt álomtalan álomból, az ébredést megkönnyítette az újra támadt fájdalom. Szólt az éjszakásnak, az fordult egyet a pultnál és egy fecskendővel tért vissza. Beadta az injekciót, elrendezte az ágyat. Az ajtónyílásban a tanár figurája bújt elő a folyosó fénytelenségéből. – Minden rendben? – lépett […]

Posted by
Posted in

VIZIT

negyedik tétel rischiarando Az őrzőben az orvosnő megírta a papírokat, eligazította a nővért a tennivalókról. A doktor lassan ébredt, jó idő múlva kezdett tiltakozni a tubus ellen. Eltávolították a csövet, leszívták a váladékot, a maradéktól a doktor igyekezett immár önállóan megszabadulni, kétségbeesett köhögési rohammal. Lassan elcsendesedett. Az orvosnő körbenézett, rendben van-e minden? Infúzió, monitor, szívó… […]

Posted by
Posted in

VIZIT

harmadik tétel rinascendo A műtős igyekezett méltányosan megszabadítani a ruháitól, de meglehetősen kábult állapotában is érezte, hogy ez a vetkőztetés nem értelmezhető az illemtan szabályai szerint. Amikor a fiú átnyalábolta, és átrakta a betegszállító kocsira, már egész tudatát kitöltötte a beletörődés. Valaki betakarta, még igazított a lepedőn. Mindegy. Lehet, hogy Joli. Az agya imbolyogva zsongott, […]

Posted by
Posted in

VIZIT

második tétel ricordando Az ajtó nyílt, a doktor elfordult az ablaktól. A küszöbön filigrán fekete figura állt, nyakában az emblematikus hallgatóval, kezében paksaméta. Amikor megpillantotta, a doktoron furcsa, meleg ismerősség-érzés futott át, csodálkozva nézte egy pillanatig, de aztán az idő- és térbeli adatok helyre kerültek. Mintha már találkoztak volna. Mintha. Hiszen biztos, hogy nem. Déja […]

Posted by
Posted in

VIZIT ÉJES ÉJJEL

VIZIT ÉJES ÉJJEL első tétel con tensione – Ne legyen már úgy betojva! A lármás nővér rántott egyet a vánkoson, mintha lelket akart volna rázni a doktorba, aki az éjjeli szekrény fiókjába rakosgatta a cuccait. A testes nő korát és alkatát hazudtolva táncolt a röpködő fehér vásznakkal, amint szétterítette a lepedőt, és a takaróra felrángatta […]

Posted by
Posted in

MOST ÉS MOST

MOST ÉS MOST Rebben, sercen a láng. Fejem felett egy arc virraszt. Az várja gyertya fényét, idézni múltja kútja mélyét. Tér s idő egy pillanat.

Posted by
Posted in

OTELLÓ EBÉDRE

Otelló ebédre Amolyan kései vénasszonyok nyara volt, az órák között kiengedtek a teraszra. Kanóc a nagyszünetben mondta, hogy valami gyűlés lesz délután az egyetemen. Azt mondják, nem zártkörű, lehet menni. Kis szünet után hozzátette, meg kellene nézni, mi lesz? Később szóltunk Borzasnak is, így hárman indultunk el a Körtérről a Műegyetemhez. Kíváncsi izgalom hajtott, hiszen […]

Posted by
Posted in

Holt-Tiszánál

HOLT-TISZÁNÁL látod szánalmas már ez az ártéri rét is így ősz felé a nyár végi égett fűcsomók között szürkére száradt sáremlékek álmodnak májusról zápor pára-fátyoláról az akkor még zöldbe játszó vízparti tájat sárgára pontozó hemzsegő virág igaz se tán