About Me

tuzatibor-nagy.jpgTuza S. Tibor az Irodalmi Rádió szerzője

“Nevem: Tuza Tibor. Tudomásomra jutott, hogy ezen a néven többen publikálnak. A tévedés elkerülése érdekében, Tuza S. Tiborral vagyok azonos. 1940 nyarán a család második gyermekeként születtem egy Bükkszékhez tartozó uradalmi pusztán. Apám erdész volt. Anyám háztartásbeli. Általános iskolái tanulmányaim Mátraderecskén és Sirokon folytattam. A közgazdasági technikumot, ML. egyetemet és egyéb tanulmányaimat Egerben, illetve Budapesten végeztem. Voltam: erdei munkás, majd a Mátravidéki Fémművek dolgozója több mint négy évtizedig. Ott voltam: építőmunkás, láncjavító, raktáros, programozó, diszpécser, fotós, montírozó, meós stb. Több évtizeden át tevékenykedtem a közéletben. Lakóhelyemen voltam: könyvtáros, mozigépész, klubkönyvtárvezető stb. Már gyermekként kezdtem, szinte titokban, saját szórakozásomra, írogatni verseket, elbeszéléseket. Később is csak szűk környezetem tudtával. Írásaimból elsőként 1967-ben a Mátra Fém újság, majd 1987-ig több alkalommal közölt. 2003-tól A Mi Falunkban jelennek meg verseimből. Az Accordia Kiadó 2004-től nyolc antológiában közölt írásaimból. Első önálló verses kötetem 2008-ban Óh! Ti Nők! címmel az Accordia Kiadó gondozásában jelent meg. Novum kiadónál: 2010-ben Ízek szikrái címmel jelent meg kötetem, a Z-PRESS KIADÓ Kft.-nél 2013 elején Kápolnaépítők című kisregényem látott napvilágot. 2015-ben Az Ismeretlen című kisregényem, valamint a Nemcsak című kötetem
jelent meg. Mátra- és Bükk-hegység közötti Sirok községben lakom. Nyugdíjas vagyok. Egy fiam van. Aki, munkáján túl, egy zenekarban szándékozik a köz hasznára válni.”

Bemutatkozása és művei előző weboldalunkon: http://www.irodalmiradio.hu/tuzastibor.ht egjelent mml

Posted by
Posted in

Évek tucatjai mögöttem

Mögöttem az évek tucatjai gyűlnek s vágyaim tüzei lassacskán kihűlnek. Egy-egy csillogó szem még, ha dob is szikrát, elaggult testemen az tűz nélkül fut át. Hamvadó parazsam hiába kap már fát sóhajtás, fuvallat nem lobbantja lángját. Vagy mégis? Ha jöttöd közeledni vélem, alvó vágyam-tüzét fellobbanni érzem. Szívem fürgén dobol, az arcom is lángol s a […]

Posted by
Posted in

Törjön utat a fény!

Kihalt már a mező s az erdő-fedte táj. Nincs madárdal sehol, csak kopog a harkály. Köd-tenger nyaldossa a völgyet és dombot s aggat a fagy fákra jégkristályból lombot. Az élő didereg, kacsingat rá a vég. Fehér paplant nem vet megkínzottra az ég. De lám!  Apró fények milliárdja terem: az égi-fény áttör ritkult köd-tengeren. Lent is […]

Posted by
Posted in

Fagy játszadoz

Ablak üvegre tett csillogó virággal belibbent a vendég, ám percnyit sem tárgyal. Kúszik szanaszéjjel, de marad itt része, s nem tudni, tettének milyen lesz a fékje. Nincs már fákon levél, reszket minden ága, de nem táncát járja madarak dalára. Felhangzik néha ott hollók rekedt hangja, máskor erdő csendjét láncfűrész zavarja. Kis pataknak lassult csobogó futása, […]

Posted by
Posted in

Csillagot szült az éj

Csillagot szült az éj, s deret hint a hajnal. Csendes most a reggel, s nincs madárdal nappal. Békakoncert sincs már, a tücsök is hallgat, gébics a tüskére bogarat nem aggat. Nem lehet hallani dalolgató rigót, s a szajkó is csendben lopkodja a diót, A környező tájat bűvös festő járja, s hirtelen színt cserél a fák […]

Posted by
Posted in

Szőlőhöz darázscsapda

Még helyenként őrzi szőlőm a permetet. de hatása már nincs, nem roncsol életet. Lódarazsak falják a zsendült szemeket. A feltépett sebek vonzzák a legyeket. Ezerszám gyűlnek a több féle rovarok, s csapdákká válnak a műanyag flakonok. Sörrel ízesített cukros-vízzel csalok, s az elért sikeren szinte elámulok. Bújnak a rovarok lyukon át flakonba. Érzékelik nyomban, hogy […]

Posted by
Posted in

Itt-ott picit megsimogatom

Hat évtized után együtt vagyunk megint. A szívem feldobog, de a karom legyint: – Ugyan ki emlékszik már azon időkre! – Tudja-e ki vagyok? nem is kérdem tőle. Százak jöttek-mentek – híresek is többen –. Azért mert itt vagyok, bizony, meg nem döbben. Régi vonásokat kutatgatok rajta, de bezzeg az idő, azt már átvakarta. Hol […]

Posted by
Posted in

Kék túrán

Amint Mátra-hegység dombocskáit járom, a Kéktúra jelét igen gyakran látom. Az ösvényt hol lejjebb, hol feljebb átlépem, s ott bandukolókat mosolyogva nézem. Kanyarulatait én sokszor levágnám, s egy-egy meredekét lankásabbra váltnám. Mondom én azt büszkén, a helyet ismerve. Ám, de az idegen ilyent, hogyan merne? Nem tudhatja, máshol hogyan lehet járni, s hogyan lehet ott […]

Posted by
Posted in

Fásultság

Létem zsenge kora óta vágy az útját velem rója, hogy lássak, halljak jó sokat s versbe gyűljön jó gondolat. Masszát olykor összegyúrtam, máskor forgáccsá gyalultam. A termés nem lett csak bogyó, s a forgács sem lett lángoló. Volt könnyem éji ég alatt. Éj függönye szét nem szakadt. Nem jött elő sok jó falat, hiába fűszereztem […]

Posted by
Posted in

Egy apró fejezet

Lopakodó hajnal pírt vetett az égre s oszlott lassacskán az éj sűrű sötétje. Madárkák ébredtek, a daluk felcsendült oly’ hívón, hogy messze, közeledni készült. Már látszik, amint a természet festeget és elő tárja a gyönyörű képeket. Hegyen a fák között fény-nyilak raja fut. De a kövér lombok, lusták nyitni kaput. Kúszik a fény, már ott […]

Posted by
Posted in

Fürge tavasz

Az idei tavasz útját fürgén járva lopva be-besurrant a közelgő nyárba, s kövér lombot rakott már több fa ágára. Nap fény-nyilacskái át már alig járják, pedig kis életek ott alul is várják. Ünnepi színt festett a természet mára: tarka virágot szórt a zöldellő tájra, s tüzes csillogását Nap is hinti rája. Az erdők rejtekén: madárkák […]