About Me

tuzatibor-nagy.jpgTuza S. Tibor az Irodalmi Rádió szerzője

"Nevem: Tuza Tibor. Tudomásomra jutott, hogy ezen a néven többen publikálnak. A tévedés elkerülése érdekében, Tuza S. Tiborral vagyok azonos. 1940 nyarán a család második gyermekeként születtem egy Bükkszékhez tartozó uradalmi pusztán. Apám erdész volt. Anyám háztartásbeli. Általános iskolái tanulmányaim Mátraderecskén és Sirokon folytattam. A közgazdasági technikumot, ML. egyetemet és egyéb tanulmányaimat Egerben, illetve Budapesten végeztem. Voltam: erdei munkás, majd a Mátravidéki Fémművek dolgozója több mint négy évtizedig. Ott voltam: építőmunkás, láncjavító, raktáros, programozó, diszpécser, fotós, montírozó, meós stb. Több évtizeden át tevékenykedtem a közéletben. Lakóhelyemen voltam: könyvtáros, mozigépész, klubkönyvtárvezető stb. Már gyermekként kezdtem, szinte titokban, saját szórakozásomra, írogatni verseket, elbeszéléseket. Később is csak szűk környezetem tudtával. Írásaimból elsőként 1967-ben a Mátra Fém újság, majd 1987-ig több alkalommal közölt. 2003-tól A Mi Falunkban jelennek meg verseimből. Az Accordia Kiadó 2004-től nyolc antológiában közölt írásaimból. Első önálló verses kötetem 2008-ban Óh! Ti Nők! címmel az Accordia Kiadó gondozásában jelent meg. Novum kiadónál: 2010-ben Ízek szikrái címmel jelent meg kötetem, a Z-PRESS KIADÓ Kft.-nél 2013 elején Kápolnaépítők című kisregényem látott napvilágot. 2015-ben Az Ismeretlen című kisregényem, valamint a Nemcsak című kötetem
jelent meg. Mátra- és Bükk-hegység közötti Sirok községben lakom. Nyugdíjas vagyok. Egy fiam van. Aki, munkáján túl, egy zenekarban szándékozik a köz hasznára válni."

Bemutatkozása és művei előző weboldalunkon: http://www.irodalmiradio.hu/tuzastibor.ht egjelent mml

Posted by
Posted in

Mese

Ha hiszitek, ha nem, voltam gyermek én is. Gyakran másztam fára, földön járok mégis. Öreg anyók, apók mesét mondtak nékem, s csoda-országban járt apró gyermekségem. Ecset-módra festett ott a képzeletem, s hittem: a felhőket, lentről én vezetem. Záport szanaszét, hogy ne úgy pocsékolják, terveztem hozzájuk lefolyó-csatornát. Terveztem, de rájuk, fel nem szegezhettem, mert felvett alakuk, […]

Posted by
Posted in

Csak egy gitár

Vén zenész kezében szól az öreg gitár; régi szép időkről könnyezve muzsikál. Nem hallgatja senki; nincs már véle barát. Kik egykor rajongták, elfeledték dalát. Pedig mennyi szép dalt komponált és dalolt. Koncerteken hosszan a város sztárja volt. Csitrik, komoly hölgyek sokan bálványozták; kacagtak, sírtak és magukat kínálták. Párnak nem választott egyet sem közülük; nem hagyta, […]

Posted by
Posted in

Mindig ember

  Amióta élet létezik a földön, valakit, valamit bánt az életösztön. Felfalja az élő a másik életet s úgy szerez magának perceket, éveket. Amely élet gyenge, vagy bántani gyáva, sorstalan életét legyőzi halála. Emberre is támad számtalan sok erő, s folytonos küzdésben gyakran nem ő nyerő. Foglyunk mindig össze: barát és idegen, hogy miénk lehessen […]

Posted by
Posted in

Szabó Sanyi emlékére

  Múló ősz már tél-közelbe ért és fényt, örömöt múlásra cserélt. Alant pihen fák nyári lombja, s tájat köd és gyász sötétje fojtja. Ágakon a fájdalom könnye gyűl; az is – fényt lopva – földdel egyesül. Szívbe hasít a szörnyű fájdalom! Sírj, hullasd könnyed te is bús dalom! Zokogásod hallja nagyvilág: Családfánkon eltörött egy ág. […]

Posted by
Posted in

Kirándulók

  Nyugdíjas klub az oszlopok között; elébük a hulló lomb költözött. Gyepben: virág helyett, barnult levél, mégsem azzal játszik az őszi szél; kabátoknak alját ráncigálja s az arcokra égkönnyét dobálja. De hiába feni rájuk fogát, nem lopja el az arcok mosolyát.

Posted by
Posted in

Szigliget után

  Itthon vagyok. Mátra-hegység dombocskái – mintha vártak volna – lassan körém gyűlnek. Már játszanak Nappal a nyugati csúcs fái, s az útparti bokrok árnyékban csücsülnek. Közel már az alkony. Mai napnak vége. Én is lepihenek az ágyamhoz érve. Álmom visszaröpít újra Szigligetre. Ott balga sikerem, csupán kacajnyit ér; mégis rám siklik több kedvesnek figyelme. […]

Posted by
Posted in

Utazás ( szigligetre)

  Elindulok. A cél: ott, valahol messze. Gyalog oda menni, lehet, egy hét lenne. – Busz után – vonathoz viszem a csomagom; pótjegyért a sorba be is kell állanom. Nem állnak előttem – talán – csak kétszázan. Csoszogunk előre a kötél-karámban. Induló vonatom lámpája már villog. – No, Tibi! – Ehhez már kár lenne futnod! […]

Posted by
Posted in

Születésem után

  Édesanyám kis lány érkezését várta, de – meglepetésként – csak rám lelt a bába. Szomszéd fiút akart, de néki meg lány lett. Cserét javasolni, gyorsan átsietett. Szomszéd sok jó félét hiába sorolta, – enyémet nem adom! – édes anyám mondta. Ez után, testembe vész-jele költözött, s anyukám könnyével szaporán öntözött. Szeretete hatott: meggyógyultam hamar. […]

Posted by
Posted in

Nemcsak, Ismeretlen

  „Nemcsak és Ismeretlen”, talán már ismerős! Ha mégsem eléggé, én vagyok felelős. Évtizedek hoztak nékem olyan vágyat hogy az elmúlóknak emléket találjak. Nemcsak itt, nemcsak ott; nemcsak régi múltban, játszott a sors, hová egy kicsit benyúltam. Nemcsak legenda volt, nemcsak történelem; olykor nappal kószált, máskor meg éjjelen. Nemcsak jók voltak ott, nem is csak […]

Posted by
Posted in

Kiállítás zárására

  Kell egy pici szikra, ahhoz, hogy tűz gyúljon, kell egy kis lendület, hogy mozgás induljon! Volt egy jó lendület, mely ösztönzőn hatott, s örömet szerezni tett máris baktatott. Nem versenyként indult; nem lett díj kitűzve, csupán a jó érzés, szándék lett felfűtve. Csodás alkotások seregét meglátva, kipattant szemekből az öröm szikrája. Boldogság örömet okozni […]