About Me

Vámosi Dániel az Irodalmi Rádió szerzője.

 

Posted by
Posted in

Éjszak

  Éjszak   Érzem,karom s elmém bágyad s látom is már üres ágyad hűs sziget,hol fesztelenül nesztelenül,esztelenül kócos emlék meztelenül rád gondolva megszentesül S repül is az idő vélem múltat,jövőt látni vélem kacagó,zsivány vigasság hamisnak remélt igazság születésem és halálom megénekli könnyed álom   Tündérlények szép kanállal mindenkibe épp mi rávall belémertek kis életet s […]

Posted by
Posted in

Ősz

Száguld már, suhan a szél, sírjában búvik a sün, közelg rőtszakállú dél, Nap forró sugara szün.   Elkel már bundás kabát, az eső szeme mered, téged minek szült apád, ha élvezni sem mered.   Nevet már a Hold nagyon, köré csillagok gyűlnek, égen járó vén malom, s lámpása minden bűnnek.   Rikoltoz már a bagoly, […]

Posted by
Posted in

Vallomás

Vallomás   Hiába mosom, le hiába kaparom, szelíd hattyúvértől átázott a karom, nem használ a szappan,s ti azt mormoljátok, szakrális sivárság egyetlen hibátok, hisz gyári szex mellé gyógy-szer-elmet vesztek, s zsoltárt énekelve nyugta-tóba vesztek, klónoztok egy kezet mely hizlal kövérre, pénzért elletek a gázkamra kövére, doboz regél gyereknek: jó ember nem fél, ha kell százszor […]

Posted by
Posted in

Ars Poetica

Ars poetica   Forró szóból alakult át, tollában hordja a múltját.   Körbelengi hamis pátosz, rímeket farag a mához.   Titkos kánonja bűn és fény, mindig változó szűz remény.

Posted by
Posted in

1.novella

Cowboy volt. Ehhez kétség sem férhet. Igazi, vérbeli, született cowboy. Annak ellenére, hogy soha nem járt a vadnyugaton. Az igazat megvallva, 50 egynéhány év alatt egyetlen alkalommal sem hagyta el a várost. Itt született, itt nőtt fel. De túlzás lenne azt állítani, hogy úgy ismerte, mint a tenyerét. A külvárosban is csupán kétszer járt. Először […]

Posted by
Posted in

Az a fekete toll

Az a fekete toll   „Nincs ma már oly híres akol, mint Brezinán, valamikor; Nincs senkinek leány-nyája, mint mely Olej füvén hála; Nincsenek már tündérlények, kik megszépítnék mesémet; Odavesztek fenn a mennyben, mint gyűlölet az Anyatejben.”     És akkor bevettem azt a tablettát…Mindig így kezdődik.Ha naplót kéne írnom, minden bejegyzést ezzel a mondattal kezdenék:”És […]

Posted by
Posted in

1.ballada

Izzott az utca,és ritkult már a csend; kerék alatt kavicsok görbültek a parton. maga előtt tolta,mindig ahogy ment, s sós élet csordult végig egy rögös arcon.   -Milyen boldog volt,rezgett haja fénye; szívébe zárta a gyöngy ifjúság szelét, ezrek dobbantak rekedve reggel érte, hőn lángolását bőkezűn oszta szét.-   Setét árnyak közt,egyenesen,némán, szavak helyett lassan […]

Posted by
Posted in

Parci nász az avaron

Parci nász az avaron (Ady után szabadon)   Ráugrunk most,az etetőre, foszforos kaka pottyan kőre, ránk a tárt ablak,s horizont vár.   Nem állják útunk szürke tárgyak, ajtón átjutnak parci-vágyak, el nem foghatnak üszkös kezek.   Ma még egy fűzfarúdon állunk, hisz jobb kalickát nem találunk, egymás tolla közt keresve sem.   Magot zabálni visszatérünk, […]

Posted by
Posted in

Mi van benne?

Mi van benne?   Mondd el barátom,mondd hát el mi van benne, mintha éjsötétben, izzó lelkem lenne, szólalj drága emlék,keserédes múltból, némán néző nemlét,téged meg mi hurcol?   Tanítsatok ősfák, ha csak ő nem érti, úgy kardoskodjatok győzelmetekért ti, had értsem zöldellő, keskeny-résnyi szátok, selymes világlángtok légyen mit én látok.   Úgy vágyok kietlen, arasz-álmú […]

Posted by
Posted in

17.vers

17.vers   Én néztem a kezedet, a szőröset, a drágát, sokat tűrt ráncaid közt, kőkori nászok gyászát.   Én csókolnám bús kezed, ha nem lennének szabályok, ha idomítatlanul, átlépnének határok.   Én érezném bennem kezed, mint matat mohón folyton, kötél lóg a nyakamon, „Mért nem lehet itt otthon?”   Én lennék kezed neked, tapint hideg […]