About Me

Varga Árpád az Irodalmi Rádió szerzője.

Viszonylag korai árvaságra jutásom ellenére alapvetően jó kedéllyel megáldottnak látom magam kívülről. Bár élénken érdeklődöm időnként a közélet és a közállapotok iránt, lírám alapanyagát jobbára saját tapasztalataimból, életutamból merítem, ugyanakkor szeretek elgondolkodtatóakat írni. Prózával egyelőre még komolyabban nem foglalkoztam, de céljaim között szerepel. Kedvelem emellett az idézeteket, a popzenei dalszövegeket fürkészni, mert meggyőződésem, hogy a mai korban nagyobb eséllyel válik tartalmas kultúra-fogyasztóvá az, aki ezen rövid üzenetek révén, azokat persze alaposan megválogatva rá tud mutatni az emberi, művészi értékekre. Mindez összefüggésben van egyébiránt azzal, hogy tanári foglalkozásomból is adódóan fontosnak tartom a fiatalok számára a megfelelő példamutatást, ehhez pedig a frappáns, tömör irodalom ma talán járhatóbb út, hatékonyabb eszköz tud lenni. Mondhatni nagyon átalakulóban van jelenleg a költészet, ami sok mindennek köszönhető, de én itt és most élek, szeretem ezt művelni, ezért igyekszem olyan szellemi muníciót adni az esetleges olvasóimnak, hogy érdemesnek találjanak úgymond idejük nekem szentelésére. Eddig egy verseskötetem jelent meg magánkiadásban Kétszáz apeva címmel. Jövőbeli tervem folytatni a publikálást, melyet 2016 őszén kezdtem el, elsősorban az interneten. Honlap: https://vargaarpad.com/

Posted by
Posted in

Városi madarak

Városi madarak! Mit csiripeltek? Nem értem. Sokan vagytok, és sokfélék. Drótokon lógtok, vagy a megmaradt fakó fákon. Hozzászoktatok az épített környezethez. Hozzászoktatok, hogy díszes tereken elétek dobott morzsáktól dagadhat begyetek. Vagy, hogy a szürke esőben tető alá szálltok, s nem áztok – miért van szárnyatok, ha jó itt nektek? Csupán egy tollvonással mindent elintéztek. Mit […]

Posted by
Posted in

Teréz anya

Régi időkben, varázs honunkban Élt valaha valami valakivel Története örökké fennmarad, könnyekben Génben, tettben, lelkekben Üzeni amerre jár a szellem e lelket Egy lány, nő, asszony, anya megtört, szorítóan Elfojtó bágyadt, leplezettül kesernyés életét Mételyezett álmok, felperzselt szívben A reménytelen szerelem, mely adatott Mikor megadatik személye, de lelke sérült S nem kell neki Egy nő […]

Posted by
Posted in

Az író és a hétköznap

Mit akar egy író sima hétköznapon? Erőltetné jussát, mint örökös a vagyont. Örök őse akkor mégse a pillanat: Hétköznap az író egy nevetséges alak… (Pápa, 2014. október 20.)

Posted by
Posted in

Gondolati szerelem

Nincs olyan testi szerelem, mely csak hasonlót adhatna nekem; ha a gondolatit felváltja a testiség, én már senkire sem várhatnék. Vajon az írás hallgatag? Ha hallgatag, vajon miért zavar? Kavarva kerülgeti fény éji szívemet; még nem szóltak, hogy már nem lehet. Rejtjel… vagy kód… vagy kárhozat, ha régi ihlet merítette az áldozat, melybe láthatót fest […]

Posted by
Posted in

Igaz ember szerelme

Igaz ember kis hibáért nem haragszik, lenyűgöző türelmével Jézust játszik. Ha gazember szerelméért élni lehet, igaz emberéért meghalni tisztelet! Ki hányat szerettetne így magába, annál jobb ember lehet – de nincs hála, mert a szeretők önzők, s bár szeretnek, mégsem a szeretettjüknek kedveznek… Játszani a tűzzel mindenki szeret. A tűzzel játszani égi üzenet, mert felsejlik […]

Posted by
Posted in

Kiút az online (b)irodalom?

Első, bejelentkező bejegyzésemnek nem feltétlenül van köze az irodalomhoz. Vagy mégis…? Kell-e manapság az irodalom, szükség lehet-e manapság az irodalomra, a szépirodalomra – egy korban, amikor már szinte minden elektronikus, digitális formába öntődik, és az audiovizuális kirakatokba már nehezen illeszthető a fekete-fehér betűhalmaz, a szöveg. Vagy fordítva a kérdésen: lehet-e mentsvár, kiút ebből – már […]