About Me

Varga Imre az Irodalmi Rádió szerzője.

Üdvözletem! Varga Imre vagyok, 26 éves és a Győr-Moson-Sopron megyei Kapuváron élek. Az általános iskolát is itt végeztem és már ekkor elkezdtem a írással foglalkozni, de itt még a versek inkább csak az osztálytársak szórakoztatására születtek sokszor durva szóhasználattal. A középiskolát Sopronban végeztem informatika szakon majd ezután eltöltöttem jelentéktelen 3 évet a győri Széchenyi Egyetemen, amit sajnos előbb sikerült befejezni mint elvégezni így diploma nélkül inkább a szakma tanulást választottam végül CAD-CAM informatikus lettem, ezzel szemben CNC gépkezelőként dolgozom immáron közel 3 éve.
Életemben folyamatosan jelen volt az írás és a versekbe foglalt mondanivaló közlése a nagyközönség felé, főleg csak a közösségi oldalakon. Témájukban legtöbbször a szerelem, annak elmúlása, a csalódás és sok más sokak által negatívnak mondott téma dominál de véleményem szerint az ember akkor tudja legjobban kifejezni az érzelmeit ha épp boldogtalan. Ennek köszönhetően boldog ember vagyok, hisz minden negatív és lehúzó érzelmet ki tudok írni magamból a verseim által így a barátaim és a környezetem felé már a boldogságom tudom sugározni. Hiszem, hogy alapvetően minden ember lehet boldog, a negatív érzelmek csak a felszínen ragadnak meg, amit meg kell tanulni a megfelelő helyen és módon lerázni magunkról.
Az idei év elejéig nem vitt rá a lélek, hogy műveimet szakmai zsűri elé tárjam, de barátaim bíztatására indultam az Irodalmi Rádió pályázatán, és a szerzők közé való meghívásomnak köszönhetően remélem, hogy a jövőben úgy erőre kap a munkásságom és nagyobb közönséghez is eljutnak a verseim. Álmom, hogy egyszer a saját verses kötetemet tarthassam a kezemben és viszont láthassam a könyvtárak polcain. Remélem, hogy együttműködésem az Irodalmi Rádió csapatával segíteni fog álmom megvalósításában!
Köszönöm, hogy megtisztelt bemutatkozásom megtekintésével, munkáim olvasásához pedig jó szórakozást kívánok!

Posted by
Posted in

Csak a többségnek

Bocs, hogy szót emelek de ez egy erős év. Pedig nincs több, csak kétezer meg tizenhét. Szánalmat érzek ha kinyitom a szememet. Mert nem látok körülöttem mást, csak szemetet. Száz számra hemzsegnek a kamu emberek. Napról napra születnek hamis szerelmek. Szelfi minden nap, de legyen rajta filter, meg retus. Így nem látszik, hogy csúnya vagy […]

Posted by
Posted in

Szereted-e még? (Szécsi Pál cover)

Szereted-e még? (Szécsi Pál cover) Szereted-e még a szép szót s bókokat, Hogy egy férfi nem csak bután bólogat? Szereted-e még ha úgy szeretnek ahogy vagy, Múltaddal, jövőddel az bármit is ad? Szereted-e még ha nem csak ígéret és hazug szó, De az őszinte tett is tiéd, hol nincs többé béklyó? Szereted-e még ha bízhatsz […]

Posted by
Posted in

Egy nőnap margójára

Egy nőnap margójára Ti voltatok azok, akiket belőlünk teremtettek. S azóta, minden ember szülőjévé lettetek. Ti, kiknek csábítására Isten szava sem szent. Ti vagytok. kikért bármit vakon tennénk meg. Miattatok háborúk indulnak és békék köttetnek. Értetek megkímélnek és halomra lövetnek. Értetek vért ontanak és gyógyítják a sebet. Értetek a lehetetlen is egyből valós lehet. Szívünk […]

Posted by
Posted in

Egyedül

Egyedül Voltam erős harcos, ki mögött ott serege. Bármily erős volt az ellen, szembeszálltam vele. A sok pofon és szúrás lepattant bőrömről. Csak a szemben állók vére csöpögött tőrömről. Győztesen jártam, mindig felemeltem fejem. Bármit megkaptam, nem ellenkeztek velem. De minden dicső kornak, eljött ennek is a vége. És mindenki látta, hogyan zuhanok a mélybe. […]

Posted by
Posted in

A vers napja

A vers napja E nap a versről szól és arról mi benne van. Mindben egy érzés, mibe a szó szele bele kap. Múltbéli örömök és mindennapi bánat. Sokszor könnyebb írni, mint kinyitni a számat. Gyűlnek a mondatok és ki akarnak törni. Minden akadályt vígan félre söpörni. De a költői véna, már régen sebzett. Gyógyírt sebeimre […]

Posted by
Posted in

Esőcseppek

Esőcseppek Csepp, csepp az eső egyre csak csepereg. Magányom ablakán minden cseppje lepereg. Becsukom egy percre könnyben úszó szememet. Tudom, hogy nincs hideg, de mégis fázok s remegek. Sötét van, minden fény örök időkre eltűnt. Kihunyt az utolsó láng, mit szívem még megtűrt. Ezt addig míg égett, úgy hívták, remény. Nem volt senki másé, csak […]

Posted by
Posted in

Egy út szerelme

Egy út szerelme Egy út során repülnek széjjel, Az arcok és hangok sora nem ér véget. Néha észre sem veszem, azt ki mellém ül. De van, hogy egy pillantás is, emlékeket szül. Beleszeretni valakibe egy pillanat alatt, Majd elfeledni, mikor már magadra maradsz. Ott hagytam már hasonlót, minden állomáson. És azt kit majd nem engedek, […]

Posted by
Posted in

Maszk

Maszk Rám nézel és azt látod, itt egy boldog ember. Nevet, pedig minden reggel vérző szívvel kel fel. Nem engedem látni azt, mi gyengeségem oka. Az álarcom nem veszem le, talán többé soha. Kinek engedtem látni belsőm valóját. Ők okozták mindig a legnagyobb csalódást. Megismerték mit rejt a boldogság maszkja. De mégis mindig ott hagytak […]

Posted by
Posted in

Bóditó mámor

Bódító mámor Csak ülök magamban bámulok és nézek, Körülöttem cikáznak bóditó fények. A hamutálba nézek melyben az égő, Olcsó cigarettám füstje émelyitő. Körbe nézek s nem látok senkit Hallok mindent de nem fogok fel semmit. Az arcokat nem látom, csak puszta körvonalak. Hiába próbálom nem tudom tartani magamat. A részegség boldog mámora alatt, Az a […]

Posted by
Posted in

Továbblépve

Továbblépve Felkelt a nap, megvilágítja a lelkem. A szolgasorból ma, újra vezér lettem. Nem bántam meg, mit odaadtam magamból. De nem is veszem vissza, pusztán haragból. Dobhatsz oda, hová eddig mindent dobtál. Minden egyes szép szó, egy halomban ott áll. Szemetesének érzéseknek s szavaknak. Amíg elpusztulnak addig ott maradnak. De utána hidd el, üresen fog […]