About Me

Vasicsek János az Irodalmi Rádió szerzője.

Dr. Vasicsek János vagyok, 51 éves fogorvos. Feleségem Nagyváradi Erzsébet színésznő, gyermekeim: Kinga, Réka és Botond. Énekes, szövegíróként gimnazista korom óta zenélek különféle felállásokban. Kedvenc műfajomban, a bluesban, Johnny Biglip Band nevű formációmmal 2000-ben jelentettük meg "Plug & play" című lemezünket, melyre én írtam az angol nyelvű dalszövegeket. A Zappa-Syrius emlékzenekarral 2012-ben a Müpa-ban volt "Széttört álmok" címmel nagysikerű előadásunk. Jelenlegi Akimer nevű zenekarommal 2017-ben volt "Visz a víz" címmel a MOM-ban lemezbemutató koncertünk. A magyar nyelvű dalszövegeket szintén én írtam. A gyermekkori zsengék után 1-2 éve foglalkozom újra versfaragással. Verseimben a zene, muzsikámban a költészet hatása egyaránt érezhető.

Posted by
Posted in

Nyári chanson

Még kong a déli csend a harangszó mögött, kánont utána zeng az ég, s a föld között: táncos pacsirta pár köszönti nappalát, cifráz fióka rá, csipogja szólamát.   Húsos levél alatt a szél esőre vár, felhők fölött a nap csak úgy kikandikál. Épp rám kacsint, fanyar mosolyba rejtve bút, ujjával elzavar egy égiháborút.   Elleng […]

Posted by
Posted in

Meghalt a rigóm

  Meghalt a rigóm. Nekirepült az ablakomnak, már egyedül dúdolok a holdnak: dari-daridom!   Meghalt a rigóm. Kis teste könnyedén összetört, reggel még a napnak füttyögött: dari-daridom.   Meghalt a rigóm. A jobbik felem is elhagyott, jaj, elfelejtem a dallamot: dari-daridom!   Meghalt a rigóm. Nem tudom, hogy lelkem törött-e, de gégém elnémult örökre, dari-daridom.

Posted by
Posted in

Borostyán

Borostyánkőbe gubózom, legalább háromezer évre. Bezárkózom, ne bántson senki, s neked adom magam emlékbe, ne tudj feltörni, kinevetni.   Boldogabb lennék tudatlanul, ha megvakultam volna korábban, mielőtt először láttalak! Gondtalan, ki együgyűn, homályban teng, azt hívén hogy ragyog a nap.   Én láttalak, és mindent tudok. Bárcsak lennék örökre ostoba! Vékony derűvel visszhangos fejemben ne […]

Posted by
Posted in

Mona Lisa

Egy kíváncsi lány hatalmas szemekkel mosolyt keresett a földön átlátszó mosolyt ami nem tűnik el rögtön amikor kiszalad alóla a szó olyan mosolyt amit nem más csinált csak azért van mert így a jó a lány kitartóan vizsgálta át az érzékelhető világ zeg-zugait sötét kocsmák mélyét paloták csipkés tornyait szívek törésvonalát szívósan mint a téli […]

Posted by
Posted in

A bátor testvér

A harkály egy fűzfán fészket rakott S, hogy a tojónak jó legyen átrepült a szomszéd nagy hegyen, hozott ropogós fenyőmagot.   Párja ezért hálás volt nagyon. S míg felettük károgtak a varjak bélelgette folyton a fészekaljat, így lett puha mohából alom.   Mire újból pufók lett a hold szerelmük két tojáskába szállott. Az apa körbe […]

Posted by
Posted in

Sírfelirat

Nemrég még én is éltem, öleltem, ahogy csak bírtam, s most itt esznek a férgek. Nemrég még a földkérgen futottam örömben, kínban, hogy végre ideérjek.

Posted by
Posted in

A vén hamupipőke

Reccsen a deszka a lába alatt, a nénike most tipeg éppen a kert végébe, s botja tapintgat pár lépést a sötétben. Bukdácsolgat a fűzfa tövén, messzire még a fa kamra… Hol van az őzike láb, az a kéz, az a szív, az a tűz hol van ma? Mind tovatűntek. A rossz csigolyák töpörödve ropognak a […]

Posted by
Posted in

Első pentameter

  Libben a szépkezü lány, lépek a lába nyomán. Marcona gőg derekán: nem szeret úgy igazán. Nem szeret úgy, ahogy én, elhagy a nyár peremén, kék szeme vissza se néz, új hite, új szive kész. Szép keze másba karol, szökken a kertem alól. Kis lugasom feketül, benne az ősz hegedül.

Posted by
Posted in

Amikor ölellek

Amikor ölellek összebújnak a csillagok, s köröttük fényesebb a glória.   Amikor ölellek finoman Rád olvadok, mint a dér szőlőhegy karóira.   Amikor ölellek felborul a koordináta – rendszer, összedől az X és az Y.   Amikor ölellek alkonyatba vált a reggel, s langyos tejre édes bort iszom.   Amikor ölellek megszáll kristálytiszta mámor, élesebben […]