About Me

Kristófné Vidók Margit az Irodalmi Rádió szerzője.

Kristófné Vidók Margit vagyok, 1954. 10. 23-án egy alföldi kisvárosban, Kalocsán születtem. Pár évet tanyán laktunk, ami örökre meghatározta a viszonyomat a természethez és állatvilághoz. Életem legkülönlegesebb időszaka volt, ami emlékeimben mindig is a legszebb marad. Iskoláimat Uszódon, középiskolai tanulmányaimat Baján kezdtem, majd egy családi tragédia után Budapesten folytattam, ahol a munka mellett fejeztem be. Mindig is szerettem az irodalmat, sokszor szavaltam verseket. Először a nagy csalódások hatására írtam kezdetleges kis soraimat, amelyekből csak kevés maradt meg. 1975. óta a kereskedelemben dolgozom. Két gyermekem van. Egy újabb tragédia után fordultam újra a versek felé, és 2016. óta publikálok a Poet.hu oldalán, valamint megjelennek verseim a Holnap Magazin oldalán is. 2017-ben a Rímkovácsok antológiában, és ugyanebben az évben a Poet antológiában is megjelentek verseim. 2018-ban jelent meg első verseskötetem magánkiadásban: Álomszőttes címmel.

Posted by
Posted in

Táncolj még velem!

Táncolj még velem! Szikrázó fény, és néma zokogás, küldi a sors egy fiú mosolyát, amire vártam már éveken át, – hallom a dallamát, a végtelenbe vesző lágy szimfóniát.   Szerelem, szerelem! – most rám talált, mégis fáj a kedves simogatás, hogy mondjam el neked,- nincs esélyünk, – örülj mit megéltünk, csak ülj itt mellettem, ölelj!- […]

Posted by
Posted in

Te csak hívj!

Te csak hívj! Te csak hívj, ha szomorú vagy, és nevetés ajkadra fagy, ha többé élni sincs kedved, szíved fájdalomtól szenved.   Változást nem ígérhetek, de mindig melletted leszek, hóviharban, szélben, fagyban, a simogató tavaszban.   Régi érzés már elhamvadt, barátként mégis maradtam, ha a betegség ágyba dönt, hívj, ha a fájdalom elönt.   Gyógyulást […]

Posted by
Posted in

Örök nyugalom

Mikor már téged hívnak távoli fények, és kóborolsz sugárzó csillagtájakon, szívdobbanás, mint meteorütközések, szerterepülnek izzó villámszárnyakon. Míg hologramod fénylőn ível az égre, a perc töredékéig még életre kel, visszahullva, átváltozva égszínkékre, szellemfénye egyesül a végtelennel. A fény örök ölelésében lebegve, a ragyogó világosság magába zár, leszel az égen átsuhanó fénykéve, mely a holdsugár hátán néha […]

Posted by
Posted in

Pipacstenger

Pipacstenger   Káprázatos vöröslő színek, szirmai mégis oly szelídek, lágyan ringó virágzó tenger, kelyhe harmatcseppet rejteget.   Skarlátvörös uszálya izzik, a fény játékára kinyílik, drágakőként ragyog bársonya, szél hátán hintázik bájosan.   Aranymezőben izzó parázs, forró nyárban égő tűzvarázs, karcsú teste olyan csábító, bíborvörös tánca lázító.   Hullámzó vérvörös igézet, meghal, ha a földből kitéped, […]

Posted by
Posted in

Nem feledve

Nem feledve… A születésétől kezdve nevelted reszketve, esdve, kérve a sorsot, ne legyenek foltok, ártatlan, tiszta lelkén, tanítva őt a szeretet nyelvén. Az első lépések, öröme ölelésének, az első nap az óvodában, csillogó szemében a csodálat, kamaszkori kedves csínyek, haragszol rá, de csak színleg. A kibontakozó tiszta értelem, látod már nem is védtelen, figyeled,- és […]

Posted by
Posted in

Vártalak…

Vártalak… Azt mondtad várjak rád, – és én vártalak míg bimbóból virág fakadt, – és még mindig vártalak, szirmokon már a nyár szaladt, – de én csak vártalak, rezesen csillogtak levelek, – ezüstös ködben is vártalak, szikrázón millió hópehely lebeg, – és én várlak, míg betakar a fehér-hajú csend. Kristófné Vidók Margit Kép: Jeanette Donaher […]

Posted by
Posted in

Ajándékba kapott idő

Kristófné Vidók Margit Ajándékba kapott idő   Még őrzöm a lopott idő emlékét, nem szégyellem most szívem gyengeségét, mert újra hinni kezdtem az álmokban, ám könnypatakok gyűltek szemárkokban. Szeretnék feledni fájó, gondokat, midőn az élet szépségtől fosztogat, de félek, mit hoz a száguldó jövő, a percek, és az órák mind cselszövők. Néha járatlan utakon kell […]

Posted by
Posted in

A mi dalunk

Kristófné Vidók Margit A mi dalunk Fülembe dalol a szél egy dallamot, hallod-e, kedves? – ez a mi kis dalunk. Lágyan, édesen dúdol egy hajnalon, valcert jár a tavasz, de mi – siratunk. Az ifjúi érzelmek szilaj tánca egyszer majd szelíd öleléssé válik, a felejthetetlen románc virága átölel, elringat, de nem szikrázik. Páros ütemre dobban […]

Posted by
Posted in

A legszebb ajándék

A legszebb ajándék Nagyon régen sok-sok éve, két kisgyermek lép, a fénybe. Ajándékot kaptam tőlük, szeretetből párnát szőttünk. Sok meleg-színt, emlékeket, bánattól majd, megvédenek.   Kicsi szívük olyan tiszta, kacagásuk vidám trilla. Szaladnak a karjaimba, kincsek ők a napjaimnak. Szél kapja fel illatukat, Uram!- őrizd csillagukat.   Aranysugár ölelgeti, fényglória körbeveszi. Gyermeket csak úgy szerethetsz, […]

Posted by
Posted in

Álomszőttes

Álmokból szőttél aranyhidat, a remény őrzi vágyaidat. Színezted hold ezüst porával, felvértezted csillagvarázzsal. Gyöngyház-álmokban sóhajomat távolba vitte szélfuvallat. Virágszirmokkal borítottad, simítottad el a ráncokat. Csókod elűzte rémálmomat, vágyak bontottak vitorlákat. Sötét éj tépte álmaimat, nem látom arcvonásaidat.