About Me

Völgyi Ildikó (Lédikó) az Irodalmi Rádió szerzője.

Kérdezéd: - ki, s mi vagyok?
Együtt érzően, hallgatva figyelek,
Puha tapintattal kérdezek, beszélek.
Analizálok és szintetizálok,
Az embereket szolgálom.

Vargáné dr. Völgyi Ildikó a nevem.
1984-ben végeztem a Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi karán.
1999 óta orvos-szakértőként dolgozom, kezdetben Siófokon, majd Székesfehérváron – ahol jelenleg is orvosszakértő vagyok.

Kb. 10 éve írogatok...kezdetben prózát, majd verseket kezdtem el írni.
Antológiákban itt-ott már jelentek meg műveim.
Tavaly jelent meg első, kiadói kötetem Kabócatánc címen.
A következő címe: Napmadár, már készülő félben van.

Posted by
Posted in

Isten hozott Balaton

Isten hozott Balaton! Áldásod hordozom szívemben, én is áldalak ezerszer Te vagy a “nagy tenger” énnékem! Hullámos, csendes, tarajos, zöld, kék, és aranyos színekben pompázol belégzem híven látványod lelkemmel átölelem partjaid megsimogatom a hegyeid a levendulás félszigeten kekcskekörmöt mindig veszek Badacsony levét engedem torkomon a szürkebaráttal igencsak jól vagyok hajóid elringatnak, élvezem a motor zaját, […]

Posted by
Posted in

Alkotói csend

Alkotói csend Bartók Béla emlékére egy kép alapján Egy tulipános szekrény előtt ülve is szép lehet az élet, minden nyíló tulipánnal kedvesen beszélek, virágok nyílnak csokorban, magamban zenélek, de pihen a lélek pillával lezárva. Pihen a kéz, nyugodt a szív, az ihlet most nem kerülget, de jó az anyaföldön gyermeki lélekkel üldögélni, magammal csendben beszélni, […]

Posted by
Posted in

Szeretem a reggelt

Szeretem az éledő reggeleket, a még álmodó, nyíló szemeket, a fehéren nyikorgó csontokat, a lustán hajló, vöröslő izmokat. Szeretem a biborló Napot, ahogy nyugatról gurulva áthajol, elhozza lángolóan a fényeket, kiszínezi a szürkés tereket. Szeretem az éltető reggeleket, ahogy bújócskázik az álom velem, levegő bizsereg szunnyadó tüdőmben, és zakatol síneken a szívem. Lédikó 2018.11.10.

Posted by
Posted in

A múlt kövei

A múlt kövein táncol a szél a bevésett betűkön játszik a fény. Hallgatag emlékek üzenete: volt idő, itt jártunk köztetek. Kopott szürke cement, poros márvány keret, feszülő kereszt, betűk és számok rendjében megelevenedik az ember,a lélek. Itt éltek ők egykor régen, dolgos kezeikkel alkották a szépet a mindennapok sűrűjében. Születtek, szerettek, haltak. Arcukra mély barázdákat […]

Posted by
Posted in

Őszi pillanatok

Őszi pillanatok Egy “őszi kávé” mellett minden más. Megtalál és körbeleng az elmúlás illata, zamata, gőze- színes levellekkel összeszövődik laza kárpittá. Illanó, forró pillanatok emléke még itt kísért, a tavasz és a nyár beérett, leszüretelték, s a novemberi látomásunk már a következő életünkért táncol. A temetőkben zsongó élet lángol. Az élet virágaitól boldogok a halmok. […]

Posted by
Posted in

Ha meghalok

Ha meghalok, utánam könnyet ne ejtsetek! Az ősz ruhájába öltöztessetek, aranyba, bíborba, bársonyba, fejemen bordó kalappal. Így indulhassak a magasság fele. Arcomra derűt fessetek! Számra rúzst, kezembe hegedűt tegyetek! Hadd érezzem, ahogy a húrok feszülnek. Mosolyogva nézzetek az égre! Én majd ott állok színesen, vagy az Isten előtt térdelek, de boldog lelkek, boldog táncát táncolom, […]

Posted by
Posted in

Halálos ősz

Avar ágyában fekszik, és halni készül az ősz. Levetette tündöklő ruháját, jön a tél… Halni kész… Kopasz ágaira csipkét sző a dér. Fagyos hajnalokon, csillag utakon megszületik a remény. 2018.10.20.

Posted by
Posted in

Ringó lét

Ringó lét Színes csónakokban ring az élet minden ülésen egy-egy kis lélek, ki háborgó tengerről megnyugodni e csendes kis öbölbe tér… Testét sós tengervíz mossa lelkét a Jóisten gondozza halaszok életét segíti napról napra… Hevíti a Nap, csapkodja a szél, nyaldossa a víz, simogatja az ég. Minden hajnalban útrakél, hogy teli hálóval vissszatérjen és megetesse […]

Posted by
Posted in

Őszi lebegés

Lebeg az ősz a tó felett, mint tükörben, meglátja magát, szégyenlősen bújik a fák, a ház mögé- nem rég még zöld ruhában pompázott most vörösre festett, uszályos öreg hölgy néz vissza rá- a tó vizében elpirulva… Lédikó 2018.10.19.

Posted by
Posted in

A vers

A vers a vers magány az éterben maga az öröklét a betűk rendjében a pillanat varázsol hegyeket, völgyeket minden lehetsz pillangó, madárka, virág vagy kertecske mégis semmi sem vagy szavakba hull a lelked s szíved porzik a testetben rímekben rezeg a véredben s ez szépen csengő verssé áll össze az éterben 2018. okt.3.