About Me

Zöld Attila az Irodalmi Rádió szerzője.

1958. 01. 01-jén Erdély szívében, Székelyföldön születtem, ahol gyerekkoromat is töltöttem.
Iskoláimat Marosvásárhelyen végeztem.
A Bolyai Farkas Líceumban érettségiztem, majd a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen diplomáztam.
1990-től élek Magyarországon, jelenleg Szilvásváradon.
Az ózdi Almási Balogh Pál Kórház Sürgősségi Betegellátó Osztályán osztályvezető főorvosként dolgozom.
Az írott szó, az olvasás szeretete 9 éves koromban, a szüleimtől karácsonyra kapott első könyvemmel (Gárdonyi Géza: Egri csillagok) kezdődött.
Habár a reál tantárgyak álltak közel hozzám, az irodalom szeretetét tanáraimnak köszönhetem. Gimnáziumi éveim alatt a kolozsvári irodalmi folyóiratban (Utunk) jelentek meg verseim.
Majd tanulmányaim és munkám lekötött, ezért nem foglalkoztam írással.
Az évtizedek alatt felgyülemlett érzelmek kis bátorításra 2013 augusztusában előmerészkedtek.
Azóta több pályázaton szerepeltem sikeresen alkotásaimmal. Három antológiában jelentek meg verseim, 2016-ban Magamból magamba címmel önálló verses kötetem jelent meg, mely az Irodalmi Rádió szerkesztésében az elektronikus könyvtárban netkötetként http://www.irodalmiradio.hu/netkotet/zoldattila/ tekinthető meg. 2016 decemberében nyomtatott formában is megjelent. Írásaim belső énem rögzített beszélgetései a külvilággal.

          Körbe a tájon
           Szilvásvárad

Kéken bontogatja mosolyát az ég,
mélységek öléből az éjszaka
ártatlansága még visszanéz,
törékeny testén Olasz-kapu ajka,
tavasz- illattal, hóvirágos arccal

          Ébred a reggel
          Bujkál a fákon
          Gőzölgő testtel
          Körbe a tájon

          Est-hajnal csillag
          Búcsút int a mának
          Zúg a kis harang
          Pillangók szállnak

Ébred a táj, Bükk dala oly vidám,
száll, száll hófehér lipicai paripán,
hegyek homlokán, odafönn megáll,
ég és föld között keblén a világ,
Szalajka habján fátyolként alászáll

          Ébred a reggel
          Bujkál a fákon
          Gőzölgő testtel
          Körbe a tájon

          Est-hajnal csillag
          Búcsút int a mának
          Zúg a kis harang
          Pillangók szállnak

Libben a hajnal, Bükk illatát issza,
tűzliliom mámor, bábakalács álom,
sárkányfű kékje múltat forgat vissza,
vad harcokból győztesen, várrom
gubbaszt békésen a meghódított vidéken

          Ébred a reggel
          Bujkál a fákon
          Gőzölgő testtel
          Körbe a tájon

          Est-hajnal csillag
          Búcsút int a mának
          Zúg a kis harang
          Pillangók szállnak


Művészportré a szerzővel:

Posted by
Posted in

Gödörben zajló áramlás

Gödörben zajló áramlás Alberto Giacometti: A kutya Esős napon, rue de Vanves-on tested útvesztőin görnyednek hasznavehetetlen, tönkrement gondolatok, függőséged cipeled, beleágyazódva a mába, csüggve, botorkálva, körbe járva utcáról, utcára, testeden tompulnak kiélezett kontúrok, nem tudni, mit hoz a holnap, jelened küzd az idővel, méri a szerelmet, a vágyat, az ölelést, belenyugvás emelte hullámok szaggatják sörényed, […]

Posted by
Posted in

kezed melegét

kezed melegét testemen őrzöm kezed melegét, őrzöm, mivel sejtjeire esne szét, nyitogatva a test rejtekét, péppé sűrűsödne, légkörbe kérgesedne, szem elől tévesztené a fény idegi rezzenéseit, tengernyi veríték önt el, tüdőmben jégkásányi szörty- zörej, jövőnk eggyé sűrűsödött perceit szürcsöli az idő, elringat a múlt, akaratlanul is egyensúlyba kerül a világ, látványosan fogynak az évszakok egymás […]

Posted by
Posted in

Törökülésben unokáid

Törökülésben unokáid Tompa szélcsendbe, puha fénybe nyúlnak végtelen síkban ujjaid, onnan szélesre nőve töltöd be szobád, mely rád feszül vastagon, miként a tavaly kinőtt télikabát. Meg se moccansz, bámulod, ahogyan halomba dőlt a hatalom. Porrá hullt, darabosan mállott szét, rágósan, körülötted szétfoszlott, s állagát vesztette minden éhes karom. Szárnyaik cafatokban, mellette üreges váz. Összetört csikorgás […]

Posted by
Posted in

szómorzsányi akkordok

szómorzsányi akkordok a helyet más elképzelni, ha nem fordulhatunk el végleg a semmitől, mintha fény nélkül akarnánk sötétben látni. más helyett látni a fényt, amikor bennünk hajlik el az idő, amikor csak a sötét tolakodik a fény helyett. elhajolva az időben, kimérjük a közös távolodás és közeledés közti tereket, a közös köztest, a magunkban hordozott […]

Posted by
Posted in

Origo

       Levél egy megszületendő gyerekhez Van a mozdulat, a burokba zárt test és víz, a test beleolvad a végtelen  folyamatba, van a molekulányi levegő nélküli lét, a létezés egészben, neve nincs, még nincs, van a mag, pontnyi győzelem, szívdobogás, a mindenek kezdete, a pezsgés, az áramlás, van a méh, a méhlepény, a bőr alatti […]

Posted by
Posted in

Bonthatatlan fényvarázsban

      Bonthatatlan fényvarázsban, hűvösen, lágyan, álmosan szívünkben hullámok gyűrűznek vörösen, ereinkben remegések szelídülnek, végtelen beszélgetések, mosolyok, csillogó szemek ébredésében rozsdás fények elnyelődnek, érveréseinkkel sodródik a dal, lüktetni kezd föld, ég, folyók, tengerek, földalatti vizek, csodák közepén egybeolvadnak nappalok éjjelekkel, szemedben égek el, s könny gördül a nap szeméből, csillogó cseppel, éjjelente csillagtengerrel, reszket […]