About Me

Zsubrits Zsolt (Henry Kamaras) az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Zsubrits Zsolt. 49 éves vagyok. Győrben élek, 3 boldog és felnőtté vált gyermek apjaként. Jelenleg szakképzési tanácsadóként dolgozom. Mindig is érdekeltek az emberek, emberi sorsok, az emberben működő erők, lelki történések, rezdülések. A legtöbbet és legfontosabbakat a szelíd csendben ismertem meg magamról és a világról. Tudom, hogy a felszín mögött mindig izgalmasabb és értékesebb gyémántok rejtőznek, amelyeket felfedezhetek, ha túljutok az elmém zavaros vizein, és a lelkem háborgásain. És az érzések, vágyak, szenvedések után általában találkozom azzal a lényeggel, ami csak szeretni akar, és széppé varázsol bármit. Nagyjából 4 éve kezdtem el rendszeresebben írni, és elsősorban versek, novellák kérezkednek ki belőlem. Tavaly részt vettem egy írástréningen, ami újabb lendületet adott ennek az örömteli, időtálló és alkotó-gyógyító foglalatosságnak. Emellett imádom a természetet, gyakran futok, túrázok, kerékpározok, és pingpongozok.

Posted by
Posted in

Egy boldog emberről

A boldogság és az élő, eleven hit megtapasztalható, átélhető bármelyik pillanatban, sőt megérthető, attól függően, ki – ki melyik oldalról, az érzéseitől vagy a gondolataitól, a képességeitől, talentumaitól vezetve érkezik el a lényeghez. Vagyis a középpontjához, önmagához, így a szívéhez, a másik oldalról idetekintve a felfedezhető Teljességhez, ahol már MindenEgy. Misztikusok, szentek tucatjai, nagy gondolkodók, […]

Posted by
Posted in

Csupán egyfélén

Csupán egyfélén Ahol a fény s árnyék egybesimul ahol a bánat s öröm meglapul mint búbos kemence hajlékában vad kutya és macska barátságban. Ahogy igazságtalanság robaja hosszú téli estének hangulata mint frissen főzött kávénak illata elvegyül a derű ártatlansága. Amint vándor alakjáról leváló sár és arany köszön az eliramló tétova közelségnek és messzeségnek nincs jelentősége […]

Posted by
Posted in

Nincs más dolgom

Nincs más dolgom Nincs más dolgom, mint hogy türelmesen várakozok, váratlanul elcsitulnak a zajok. Nincs más dolgom, mint nesztelenül nézni a jelet, figyelni, hogy egy jel, mit is jelent. Nincs más dolgom, mint elhagyva tettetést, égzengést, látni mindazt, ami ékkővé lesz. Nincs más dolgom, mint vihar utáni felbátorodásban, némán állni a mozdulatlanságban. Nincs más dolgom, […]

Posted by
Posted in

Néha kicsit

Néha kicsit…   Néha nem szólni, csak hallgatni a sírást, a zuhanást, a morajlást talán megérintene egy lehelet.   Néha nem válaszolni, csak ott lenni markolni a dühöt, a tehetetlent lehet, megjelenne a csend bent.   Néha nem ártani, csak tapintani simogatni, cirógatni, hintáztatni kicsit magasabbra emelni, röptetni.   Néha nem szorítani, csak tartani a […]

Posted by
Posted in

Tavasz talál rám

Szívembe érkezik a tavasz esdeklőn kérdem: ugye maradsz? ágon dalra fakad egy cinkepár lélek lehelet ereje, tüze átjár. Nyitni, nyílni, lényemet feltárni rideg, bús öreg telet elzárni zsémbes karokat ölelésre tárni ujjongóan, örömmel lármázni. Friss illatú virágsziromban fellélegezni boldogan ámulni, ejtőzni a csodán. Bátor fénnyel tölti testem mily repkedő! de szeretem! Nap sugara épp nekem […]

Posted by
Posted in

Nap szerelmesei

arc arc nélkül ragyog aranylón izzó vágya epedve, forrón hevíti fényében könnyeden meríti szem szem nélkül figyel mozdulatlan csendjével bizonyossága nyitja meg örökké szomjas tekintetet száj szó nélkül suttog merengőn tűzben csókol enyeleg kéje csupaszon szelíden és trillázva dalol kéz kéz nélkül tapint selymesen és lágyan ring erőtől, dactól duzzadva összeforrnak a Napban szív szív […]

Posted by
Posted in

Te, én és Ő

Te azt mondod: SzentLélek Én azt, hogy Életenergia Ő pedig élő.   Te azt mondod: megbocsátok Én azt, hogy elengedem Ő pedig szerető.   Te azt mondod: megtérek Én azt, hogy változom Ő pedig átalakuló.   Te azt mondod: szeress! Én azt, hogy látlak Ő pedig szemlélő.   Te azt mondod: boldog vagyok! Én azt, […]

Posted by
Posted in

Egy vágy

    Szeretni valakit, valamit fogni  kezét, oldani sálját, érinteni nyakát hajszálanként számba venni mindazt, ki ő.   Lüktetését körbe ölelni lebbenését megérezni, kiismerni mindazt, ki ő.   Felkérni, táncba vinni forgatagban megforgatni mindazt, ki ő.   Csak ráfigyelni, elmélázni kérőn-vágyón elringatni mindazt, ki ő.   Hallgatni napestig, hajnalszületésig örömét, álmát és holnapját mindazt, ki […]

Posted by
Posted in

Talán mondom

    Rojtossá feslett szavak mondod, kifakítanak mártóztam hencegő szóbeszédben elbújtál világod lila ködébe a homályod elbódított érteni véltem, majd megértettem mondani kényszerültem mit elbeszélni lehetetlen az igyekezet, a nemes célok porrá finomodtak az okok a miértek, a lelkendezések homlokráncoló mélyülő remegések mind, mind hasztalan kiáltanak és egyre azt rebegte ajkad ami fölött s alatt […]

Posted by
Posted in

Rejtőző

arcodba rejtőztem el vonásaidból, ábrándjaidból álarcok nélkül látogatnak álmaid mosolyodba bújtam el szíved dobbanására léptem szemedben tükröződtem megláttam benne, mit reméltem elillantak árnyékoló felhőim Napomra Napod ragyogott