Posted by
Posted in

Németh Ágnes: A Vadász – előadja: László Zsolt

Németh Ágnes: A Vadász Vadat űz Minden éjjel Üldözi vassal-vérrel Torok vagy szív Nincs kegyelem Kés vagy kard Ez nem győzelem Mert aki vadat ejt maga is vad marad s nagy vihart arat a vasakarat Vadul szeret Vadul gyűlöl Vadakat hiába űzöl Szíved csak egy vadra vágyik Kiért megölnél bárkit Ő az kit vadul szeretnél, […]

Posted by
Posted in

Kovács Viktória: Ki lehetsz? – előadja: László Zsolt

Kovács Viktória: Ki lehetsz? Ha sírok, te kinevetsz… vajon akkor ki lehetsz? Sebemre tapasztod hűs kezed, ha fáj. Csak épp hiányzik alóla a tisztító orvosság. Kifésülni hajam nem szórakoztat el rég. Levágod mind, csak ne jajveszékelésre kélj. Az étkem asztalodon is már csak kihűlve ér. Borúval tálalod, s a desszerted keserűség. Ha tépni támad kedved, […]

Posted by
Posted in

Juhász Anikó: Játék és Pompeji – előadja: László Zsolt

Juhász Anikó: Játék és Pompeji Zöld békaemberek a bunkerek, s úgy úsznak a mozdulatlan tájban, mint levelek a repedt vízsugárban, maguk alá húzva a testesebb levegőt. Ujjunkat nyomkodjuk a mába, e visszafordult vulkáni tufába, s csinálunk magunkból lélegző Pompejit. Fatuskót görget egy medve, jön az erdő is, homályba kötözve, két lécből alákerítve lába. Az időhöz […]

Posted by
Posted in

Gáthy Emőke: Júniusi hőség – előadja: László Zsolt

Gáthy Emőke: Júniusi hőség Odakint harminc, idebent negyvenöt fokos. Már felnőtt, de még nem érett. Izzad a nagy alkalomhoz illő sötét öltöny és a feladat súlya alatt. A jobbágyság helyzete a reformkorban. Második felelet az osztályból. Tíz perc leforgása alatt kell életében másodszor nem csak előkotorni tizenkét év feneketlennek tűnő bugyrából, hanem szabatos, csinos mondatocskákba […]

Posted by
Posted in

Árokszállási Edit: Ahogy te horkolsz – előadja: László Zsolt

Árokszállási Edit: Ahogy te horkolsz Ahogy te horkolsz, nem horkol úgy senki, csak te tudsz álmodban is az agyamra menni. Békés pihenésem csendjét felverni, teljes hangerővel fülemet hergelni. Próbálom türelmem végig megőrizni, de hogyan, ha óránként erre kell ébredni??? Mivel tudnálak kedvesen rávenni, hogy levegőt csak reggel akarj venni…

Posted by
Posted in

Jacsó Pál: Szavakat rostálok

Jacsó Pál: Szavakat rostálok Szavakat rostálok tonnaszámra, s meghajolok a ráadásra. Egyenlegem jött üzenetben: minden hangomért megfizettem, de otthagytam némi tartalékot, hát elhozhatom a maradékot. Ha kopottasak, hát fényesítem, a simulókat megérdesítem. Legyen édes-sós-keserű, vidám, könnyes-szemű betű, ha szavakkal nem írhatom, odaviszlek a hátamon. Kopogás leszek jégesőben, bárányt kergetek a felhőkben. Engesztelem az öreg Földet: […]

Posted by
Posted in

Ökördi Péter: Mivel tartozom neked? – előadja: László Zsolt

Ökördi Péter: Mivel tartozom neked? Anyám! Hidd el, én sohasem féltem attól, hogy belém rúgnak, kigúnyolnak vagy kitaszítanak; nem rémisztett a fájdalom, s bár hajlított a szégyen mégsem volt mindenek felett. Tudom korán elhagytalak. Korán felágaskodott bennem az önállóság, felfénylett a világ, s a szűk szobából magához csalt az élet. Nem néztem a könnyeket arcodon, […]

Posted by
Posted in

Török Nándor: Arany János, ha ma élne – előadja: László Zsolt

Török Nándor: Arany János, ha ma élne (csipkelődő jambusok) Arany János, ha ma élne, jó nagyokat hallgatna, így szokott ő haragudni: jó nagyokat hallgatva. Haragudna bizony nagyon, tán az egész világra, de legjobban haragudna magára, de hiába ostorozná magát azért, hogy lám, naiv lélekkel álmodozott oly jövőről, ami senkinek sem kell. Ha ma élne (biztos […]

Posted by
Posted in

B. Mester Éva: Sziklák tetején – előadja: László Zsolt

B. Mester Éva: Sziklák tetején Sziklák tetején élünk a kezdetektől. Alattunk gyökerek, a tízparancsolat, a szülők vigyázó emléke, az évek, a kövek súlya alól nyújtózó akarat. A felhők üzenete elzúg mellettünk. Szirtjeinken madár sem jár, úgy dalol. Egyetlen fecske tér csak mindig vissza, ő még számon tart, megkeres valahol. Az asztalunkon élőnek tűnő remény, talmi […]

Posted by
Posted in

Kolarics Zoltán: Párbeszéd Istennel – előadja: László Zsolt

Kolarics Zoltán: Párbeszéd Istennel Uram, újra hallom hívó szavad, előtted résnyire kitárom kapumat. Térdem reszket, ajkam dadog, fogadj el olyannak, amilyen vagyok! Ne félj tőlem! Nyisd ki bátran, hisz e pillanatra régóta vártam! Szeretetem határtalanul nagy, úgy szeretlek ahogy vagy! Uram, kitárom szívemet előtted, kérlek, lépj hajlékomba beljebb! Ülj le velem asztalomhoz, mi szolgádnak örömet […]