Posted by
Posted in

Kovács Viktória: Hazámhoz – előadja: Csankó Zoltán

Kovács Viktória: Hazámhoz Taníts te ország, hogy hogyan kellene élni benned elvek nélkül! Amit egykor a levegő tisztaságának evidenciájával szívtunk magunkba- Miként hajítsuk egy mozdulattal a szemétbe, hogy felnőjünk. Taníts te ország, mond, hogy hogyan kellene ma megbízni benned! Menet közben írt nyári reguláid meg sem száradtak még a friss nyomatú papíron- Melyeket te jó […]

Posted by
Posted in

Boross Teréz Ilona: Szent István úti csendes szonett – előadja: Csankó Zoltán

Boross Teréz Ilona: Szent István úti csendes szonett a hideg téli estén haladtam a Szent István út havas közepén mellém szegődött a csend lágy szava a hóval belepett fákon zenélt fehér madár repült az út felett karcsú szárnyain szótlan suhogott reám nézett csillogó nagy szemmel kegyelem levegője susogott egy-egy otthonban szárnyai nyomán villanyt kapcsoltak az […]

Posted by
Posted in

Juhász Anikó: A hársfa Madonnája és a bakelitlemez – előadja: Csankó Zoltán

Juhász Anikó: A hársfa Madonnája és a bakelitlemez A lányom szeméből feltekint rám az anyám is. S mintha kagylókból ömölne ki, felém hullámzik és mégis távol marad az a zöld fóliával védett tenger. Az asztalon evőeszközök; kés, villa s egy dugóhúzó a szellem palackjához, már csak a barlang hiányzik a meséhez nekünk… a palack öblös […]

Posted by
Posted in

Tóbiás Zsuzsanna: Egy vagy velem – előadja: Csankó Zoltán

Tóbiás Zsuzsanna: Egy vagy velem Mond, ki fogja majd a kezem, Ki emel fel, ha elesem. Csak vagyok, Cél nélkül, értelmetlenül. Változz meg, mondják, De ugyan minek. Ilyen vagyok, ilyen leszek, Így hagyom itt a földi létet. Öltözni mindig, Mindenki előtt másképp… Unom a sok öltözést-vetkőzést, A másoknak tetszelgést. Ha kellek,hát így kelljek. Ha nem,úgyis […]

Posted by
Posted in

B. Mester Éva: Magamba zárva – előadja: Csankó Zoltán

B. Mester Éva: Magamba zárva Birkózom csak a mai nappal. Mellettem ébredt a pirkadat, a délelőtt lomha, nem szalad, fényévre ásít az alkonyat. Rideg fehérré bénultak a színek, nem csöpörögnek a jégcsapok, lógó orral tavaszt sem várnak, könnycseppjük lelkükre ráfagyott. Ma nem lapozok a falinaptárban, képébe vágom, vésem, hogy: NEM! Járóbeteg, sápadt mondatok nem kívánkoznak […]

Posted by
Posted in

Rab Ferenc Levente: Szamuráj – előadja: Csankó Zoltán

Rab Ferenc Levente: Szamuráj Feszült figyelem az arcodon, A szemeid a távolba néznek. Úgy döntöttél, véget ér most Számodra az élet. Megmarkolod a tőrt… Jéghideg acélján napsugár törik meg. Megfeszülnek az izmaid, Az agyad parancsol: Tedd meg! Megmarkolod a tőrt… egy kiáltás sem tör Ki belőled, mikor húsodba vájsz, Kiontod a véred. Bíborként folyik el […]

Posted by
Posted in

Handbauer Péter: Villon bitófája – előadja: Csankó Zoltán

Handbauer Péter: Villon bitófája Francia vagyok, Párizs ellett Ott születtem Pontoise mellett Nyakam köré kötél termett Bélsaram már nyugodt lehet Francos földem megpecsételt Párizs köpött porból éltbe Vékony szál mely tart belőle Férgek alá húz le mélybe Francia vagyok, inkább voltam Párizs, Pontoise, ki emlékszik? Kender hurkol, inam vérzik Testem zsírját hörgöm holtan Francia jellem […]

Posted by
Posted in

Fecske László: A világgá ment pók – előadja: Csankó Zoltán

Fecske László: A világgá ment pók Egy apró pók legyőzve az iszonyt, a fekete özvegy-asszonnyal kezdett vad viszonyt. A szülei ezt összetett szemmel nézték, s közben Pókahontast idézték: „Ki egy féreg farán fon finom fonalat, testében érezhet majd erős áramvonalat.” – Még pókolózni sem tudsz! – a pókmama emígy intette. – Az előző urát is […]

Posted by
Posted in

Flecker István: Álom a filmről – előadja: Csankó Zoltán

Flecker István: Álom a filmről Ma nem színes tintákkal álmodom Filmek világa az én honom, Lehet harcos, hős, győző, Vagy csak romantikus, hölgy szemébe néző, Súlyos, hogy kedvem szegje bú, Halászkirály legendája a nagyszerű, Egymásra nézve, s ezt észbe vésve, Mikor oly kedvem vagyon, Star Warsra szomjazom, Persze volt egyszer egy vadnyugat, Olaszok közt Fellini […]

Posted by
Posted in

Török Nándor: Valami rám esett – előadja: Csankó Zoltán

Török Nándor: Valami rám esett Valami rám esett. Az ég sötét súlyából csipetnyi. Egy marék valóság, mit megpróbálok nem észrevenni, pedig felhőként tornyosul fölém. Falak repednek, s inog a födém. Valami rám esett. Angyal szárnyából kitépett pihe. Pár deka boldogság könnyektől fakult tavaszi színe, egy áttetsző, misztikus talány. Paplanom alatt szunnyad a magány. Valami rám […]