Posted by
Posted in

Fecske László: A kakas balladája – Náray Erika előadásában

Fecske László: A kakas balladája Reggelek reggelén, Hajnalok hajnalán, S még annál is korábban talán, Trónjára lép Ő. Ő, ki délceg, fess vitéz. Kinek fejében dúl a büszkeség, S egy csöppnyi ész. Taraja vöröslik, akár a tüzes Lenyugvó nap fénye. Ő az udvar legkiváltabb lénye. Fejét magasan tartva, koronáját mutogatva Jelzi, hogy ő az úr. […]

Posted by
Posted in

Fazekas Imre Pál: Őszidő szimfónia – Náray Erika előadásában

  Fazekas Imre Pál: Őszidő szimfónia 1. ha megrezdül a tölgyek koronája égalja névtelen sugalma lobban gyűrű kerül az esti holdsugárra ahová benéz az ősz nagy titokban ahol kék volt az ég még vasárnap fények játszottak levélen s a lombban kis vörösbegy dalolt a láthatárnak virágmilliók nyíltak nyugalomban csillagok szelíden égtek az estben ökörnyálak úsztak […]

Posted by
Posted in

Boross Teréz Ilona: A világ csengése – Náray Erika előadásában

Boross Teréz Ilona: A világ csengése Erõss Zsolt emlékére I. pikolóval furulyával hegedûvel harangokkal énekelnek a sziklák kõhúrjai II. ó halljátok erdélyi hegyek havasok sirassátok azt akit messzi szél hozott sirassátok ballagó fáradt fellegek a vándor magyar lelke hazaérkezett csúcsok koronája kísérte sokáig hófehér csend végtelen fohászig öröm égi pásztor hajolt le a földig farkasok […]

Posted by
Posted in

Rab Ferenc Levente: Egy maláj sirály pipázik – Náray Erika előadásában

Rab Ferenc Levente: Egy maláj sirály pipázik Égi fellegek uszályos hajója Egy maláj sirály, rászokott a bagóra. Füstölgött göcsörtös pipája, Amerre vitt útja, mindenki látta. A maláj sirály túl sokat szívott a dohányból, Túl sok szufla fogyott ki a fehér dolmányból. Egy mámoros nap végén nagyot koppant, Mikor egy fregatt fedélzetére pottyant. Nézzétek, emberek, mily […]

Posted by
Posted in

B. Mester Éva: Versben akartam – Náray Erika előadásában

B. Mester Éva: Versben akartam Meg akartam írni egy jóízű versben míg nyitva vannak a szívek, a sebek, hogy ősszel is nyílhatnak tavaszi virágok, a zálogcéduláid is mind érvényesek. Aztán egy másikban, borongósabban, hogy várat építettem, sötét ablaka van. Menekülésnek tűnt, ami vívódás volt. Már tudom. Sajnálom, becsaptam magam. Ismeretterjesztés lesz a harmadikban. Az én […]

Posted by
Posted in

A nem-egyedüllét állapotában

előadja: Zsoldos Árpád Rózsa Iván: A nem-egyedüllét állapotában A földi világban mindenki egyedül van. Aki azt hiszi, hogy nincs egyedül; abban az illúzióban él, hogy nincs egyedül. Azzal áltatja magát, hogy nincs egyedül. Ám amikor az ember tényleg nincs egyedül; akkor átéli a nem-egyedüllét állapotát. Ez ideig-óráig tartó státusz, aztán az ember visszazökken a valóságba. […]

Posted by
Posted in

Kagylóban a gyöngy

előadja: Kardos Katalin Kagylóban a gyöngy Mint a tenger mélyén megbúvó kagylóban a gyöngyszem, oly mélyen rejtőzik lelkedben a könnycsepp, mit előttem mélyen, legbelül titkolsz, hogy sírsz. Kagylót szétfeszíteni akartál? Mondd, miért? Az élet szépségét, ízét, mint könnycseppben a só, Te adtad nekem, engem elhagyó, tőlem elforduló, ki velem voltál, életem fájdalmas szakaszán, s kimondtad, […]

Posted by
Posted in

Éden

előadja: Kardos Katalin  Éden Karod körbevesz. Ne még! A bánat megszűnt. Te légy lelkem vigasza! Karod átölel. Jó így. Zordságod elmúlt. Kábít bőröd illata. Hajad betakar. Rámhull. Selyemzuhatag. Zárul szememben a fény. Egész tested körbevesz. Nincs világ, s az emberek, csak Te, én és Isten.

Posted by
Posted in

Mi a boldogság?

előadja: Kocsisné Heiler Éva A boldogság, Mindig nyugvó, Másra át nem ruházható. A boldogság: Egy állapot, Ember szemében káprázatos. A boldogság: Felhőtlen sugárzó, Belső mosollyal csodálatos. A boldogság: Érző – békés, Nem kell hozzá anyagérzés. A boldogság: Éhes embernek nincs, Ezért evő léleknek kincs. A boldogság: Nem kívánság, Akkor van, ha TITKOD rád talált.