Posted by
Posted in

Hiába lettél csillag

Merre induljak, Hogy megtaláljalak? Tudom, hogy ott vagy az eső cseppjei között. Hogy amikor a szél tépi a fákat, belefésül téged ágai közé. Fenyők tűi közé beékelődő Napfény vagy, ami halványan táncol az arcomon. A hideg a hátamon, ami végig szaladva borsókat hagy maga után. Amikor a villámok egy pillanatra darabokra osztják az eget, ott […]

Posted by
Posted in

Békának szárnyakat?

A világ hatalmas. Ezzel tisztában a van körülbelül mindenki, ám kevés az olyan teremtés, aki fel is akarja fedezi a világot amiben éppen él. Nem volt ez velem sem másképp, nekem is  tökéletesen megfelelt a tudatlanság, és tovább is élhettem volna benne, de az életem több volt  egy „nem tudom”-nál. A nevem Benedek, és egy […]

Posted by
Posted in

Így hoztad el

Meg akarom rakni a zsebeim kövekkel, elsüllyedni, megfulladni azokban a könnyekben, amiket sosem sírtam ki. Ilyen gondolatokkal a fejemben koszorút fonok búzavirágból, mert kéksége a szemedre emlékeztet, pitypangból, mert szőkeséged idézi fel bennem. Mikor elkészül, óvatosan a fejemre emelem, majd ajkaimra költözik a Tavaszi szél, lassan hangot adok neki, miközben hanyatt fekszem a puha, édes […]

Posted by
Posted in

Viszketés

– Hála a Jóistennek, hogy életben maradt! – hallom meg anyám hangját. Csak csend rá a válasz. Hosszúra nyúló csend, amit újra anyám hangja tör meg. – Ne sírj! Már sírtunk eleget! Életben van, csak ez számít, minden rendben lesz! Zokogás. Fogalmam sincs, hol vagyok. Nem tudom, mi történt. – Nina, kérlek, próbálj megnyugodni! Lehet, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tévedések vígjátéka

Rózsa Iván: Tévedések vígjátéka A madár A legsimulékonyabb madár piszkít először a fészkébe… Tévedsz! A legnagyobb tévedésed az, amikor tévedhetetlennek hiszed magad! Végtelenség A Végtelenség A Végtelenből ered, S Végtelenig ér… Part A Végtelen partján lehet, hogy semmi sincsen… Az is valami! Más is Tévedtél, és ebbe más is belehalt már… Udvari bolond Királyok bolondja-bolondok […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A nyáj

Rózsa Iván: A nyáj A birkanyáj befelé pulzál. A centripetális erő a nyáj szélére löki a gyengéket, és az átlagtól eltérőket. Őket, a leszakadókat, tépik szét először a farkasok… A nyáj könnyen terelhető: elég hozzá egy-két puli vagy más pásztorkutya. A kutyák engedelmeskednek a pásztornak, a juhok pedig a kutyáknak… A nyáj szürke, átlagos egyedekből […]

Posted by
Posted in

Kövér asszony monológja

Állok a tükör előtt. Melyik ruhát vegyem fel? Ha deréktájon nézem magam, mindenből kidudorodik az iszonyúan vastag hájam, ami őszintén mutatja meg sokszázalékos zsírtartalmamat. Ha testem felső részére tekintek, hatalmas melleimet látom, amik szinte kiszúrják a feltűnően rám bámuló férfiak meredező szemét. Ha meg egészben nézem a testemet, úgy nézek ki, mint egy göcsörtös fatörzs. […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Soha többé izmos izmusokat!

Rózsa Iván: Soha többé izmos izmusokat! Hibridek A légy közösült a pókkal. A pók az aktus után felfalta. Ám frigyük termékeny lett; hamarosan megszületett egy hibrid pók-légy lény. A pók-légy utód: lók vagy pégy. Ahogy a ló és szamár kereszteződéséből az öszvér. Valami ilyesmi az illiberális demokrácia: demokráciának szörnyszülött, diktatúrának komikus… Operett ország A nemzet […]

Posted by
Posted in

Cím nélkül

Szolnoki Irma Cím nélkül (elhangzott egy boresten, arról a bizonyos kékfrankosról) Furcsa, szokatlan hangok törték meg a szeptemberi reggel csendjét. Az álmából ébredező egri domboldalt vidám gyerekzsivaj köszöntötte.  Fürgén futkároztak a traktorok körül és kíváncsian várták a nagy kalandot, a szüretet. A borász hívta meg őket a szőlőjébe, összekötve a kellemeset a hasznossal. A gyerekeknek […]

Posted by
Posted in

Béklyó nélkül

Elgondolkodva kevergetem a kávémat, az illata megállíthatatlanul kúszik az orromba. Bárcsak az élet receptje is ilyen egyszerű lenne, mint egy jó erős espressóé. Egy adag fekete, két cukor, egy kis tejszín, és már tökéletes is. A barátnőimmel végre sikerült összehoznunk ezt az estét, mindegyikünk szabaddá tette magát; Fruzsi rábízta a gyerekeit a mamára, én a […]