Posted by
Posted in

Egy kitűnő bizonyítvány margójára

Szohner Gabriella: Egy kitűnő bizonyítvány margójára Bori a hálószobában ült, a szülői ágy szélén. Kezében tartotta még az év végi bizonyítványát, azt nézegette. Nem volt nagyon változatos, kitűnővel zárta a hetediket. Egész valója mégis mély fájdalomban reszketett, s bár nem akart sírni, lassan mégiscsak elindultak a könnyei. Zsebkendőt vett elő a szemben lévő ruhásszekrényből, azzal […]

Posted by
Posted in

Szilánkok 4.

LÁTOGATÁS 1 Ferihegy airport. Taxi. Logodi utca szálloda. Moszkva tér. Taxi – fogorvos. Zichy kastély. Vasarelly. HÉV. Piros metro. Mammut. Kilátás. Étterem- magyar konyha, magyar bor: finom. Vár, Nemzeti Galéria, Ludwig muzeum. Népművészet. Ajándék. Buszok. Kisföldalatti. Andrássy út. Platánsor. Hősök tere. Szépművészeti múzeum. Városliget. Fák, tó, virágok. Egyedüllét. TerrorHáza. Borzalom. Szegény magyarok. Deák tér. Kézművesvásár. […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Prostituáltak és politikusok

Rózsa Iván: Prostituáltak és politikusok Megvallom, még sohasem vettem igénybe prostituált szolgáltatásait. Nem szorultam rá… Normál esetben az ember szerelemből szeretkezik. De nem ítélem el azokat sem, akik kurvákhoz járnak. Ők úgy érzik, ha már érzelemből nem is, de a pénzükért megkapják azt, amire vágynak. Csak olyan illúzió-romboló lehet, hogy csak pénzért kell az ember […]

Posted by
Posted in

Mégsem vagyunk egyedül

Micsoda béke és nyugalom. Közeledek. Hamarosan odaérek a kis jászolhoz. Dideregve, mégis óriási léptekkel haladok előre. Hajt a kíváncsiság, mielőbb látni szeretném az élet értelmét adó apró, csöppnyi babát. Ő nem egy kicsinyke emberpalánta, ő a mindenség Ura. Megérkeztem. Megakad a lélegzetem. El sem tudom hinni, hogy ekkora szerencsében lehet részem, hiszen az emberiség nagy […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Áldom az Urat!

Rózsa Iván: Áldom az Urat! Áldom az Urat, hogy nekünk adta ezt az „urat”, ki Magyarország urának képzeli magát, mintegy kvázi kormányzóként. Vagy valakit utánoz, kinek a lábához sem ér. Áldom az Urat szeretett vezetőnkért, ki kivezet a sötétségből minket… Vagy mi őt?! Még egyszer: ki-kivezet a sötétségből minket… Még nagyobb sötétségbe?! Ki megment minket […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mikor szabad vagy…

Rózsa Iván: Mikor szabad vagy… Mikor szabad vagy, átérzed a szabadnak hitt állapot illúzióját. Mikor szabad vagy, úgy érzed, követed Isten sugallatát. Azt súgja neked az Isten, hogy okkal születtél a világra. És ez az ok nem tartozik másra, csak az egész világra. Összetartanak a túlélésért a kafferbivalyok a Zambézinél; emberek, segítsük egymást: kinél kopogtatnánk […]

Posted by
Posted in

Harminc év múlva.

Harminc év múlva   .Korán reggel van. Az idős hölgy kibotorkál a fürdőszobába. Áll a tükör előtt és szembenéz vele a harminc évvel ezelőtti énje. Gondolatai kavarognak. Mára már kiegyensúlyozott életét megzavarta a múlt. Fel se öltözött csak úgy neglizsében leül és előveszi a több évtizede megírt levelet. Megsárgult, de egy új levélpapírra átírja azokat […]

Posted by
Posted in

A menő kis vadgesztenye

A középiskola befejezése óta eltelt néhány év. Az érettségi eredményeim nem voltak kiemelkedőek, így munkába álltam. Dolgoztam kevés pénzért, mint a legtöbb fiatal az én koromban. Családi vállalkozásunkban nekem is jutott egy pozíció, ami járt számtalan előnnyel, mert sokszor aludhattam akár délig is, de amikor beütött a nagy bevétellel kecsegtető üzlet, akkor bizony, se szórakozás […]

Posted by
Posted in

Ünnepeink

Ünnepeink A lépcsőházi világítás kékes félhomályba burkolja a védőrács mögött elhelyezett kerékpárt. A Két hájjal minden megkent gazfickó feszítővas, és hosszú kötelekkel közeli meg a tett színhelyét – Ez az! Ez kell, nekünk Eladjuk a tangón! Simán zsebre vágunk érte húsz rongyot! –szólal meg a hórihorgas. Ne álmodozz, hanem dolgozz!- így a másik. Először is […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Az igazi ön-állapot

Rózsa Iván: Az igazi ön-állapot (Pozitív utópia) Az igazi ön-állapot az Egót felülíró állapot. Az Én bűvkörén túllépő állapot. Az önzetlen állapot. Az objektív állapot. Ami mégis Te vagy, de önmagad. A Te véleményed az, ami senki véleménye sem, még a Tiéd sem, hanem Önmagadé. A lecsupaszított lényedé. A kiüresített és új élettel megtelt ön-lényedé. […]