Posted by
Posted in

Kívánság (8)

Realizáció szikrája mostanában többet Kreál önmagából testemben: hogy Egészen óriási nosztalgia közel Éreztet önmagamat hevesen: most. Most újra rám tört összes, Amely remény körülötted Csorgott, s cseppent mind el; A Ködbe, a Semmibe fölülölelt. Mert az, amely bennem Uralkodott sokkal hatalmasabb Volt, van s lesz veled, Még ha számodra lélegzetem halaszthat. Hisz ki vagy Te, […]

Posted by
Posted in

ŐSZTŐL ŐSZIG

Szeretem az őszt. Sohasem az elmúlást, hanem a megújulás lehetőségét érzem benne. Mégis évek óta ilyentájt valami végtelen szomorúság üli meg a lelkem. A kertben végzett munka sem segít. Most is így van ez, amikor az avar összegereblyézése után leülök a kertem végében lévő kedvenc helyemre, a két fenyő alatti padra. A délutáni napfényben csak […]

Posted by
Posted in

A felső

A szobájában állt. Kétségbeesetten markolta a haját, és nézte a padlót uraló káoszt. A szoknyája, amit este viselni akart, a kupleráj fölé emelkedve feküdt az ágyon. Tudta, hogy az a tökéletes. Fekete volt. A-vonalú. Egyszerű, de mégis elegáns. Felsőt viszont sehogy sem talált hozzá. Pedig tökéletesen akart kinézni, mert az alkalom… és a fiú… és […]

Posted by
Posted in

Jégvirág

Jégvirág Szerző: Erdélyi Éva A téli nagy hidegben befagyott a tó. Ettől persze a a jég alatt és felette pezseg az élet! A bátrabbak már korán reggel kimerészkednek , és hosszú köröket rónak a tükörsima felületen. Barbara- a jégtánc szerelmese –, alig várja ezt a pillanatot. Önfeledten siklik a reggeli napsütésben. Ám a háta mögött […]

Posted by
Posted in

Hazug álmodozók

Írók, költők, Hozzátok szólok: Mit tettetek ős Hagyományokból? Írók, költők: Miért kreáltok Fals képet hős Szavaitokból; Miért hintetek el Hamis reményeket mi Szívünkbe, hogy ez Okból fakadóan várjuk ki, Míg Élet keze, Azon nyomban hív Megváltó fedelet? Mézes-mázos, finom Madzag, bizony: Csupán ez lehet Mindez képlet, Merthogy pusztán mi Tudjuk kivívni Szabadságakaratunk; Merthogy halaszthatunk De […]

Posted by
Posted in

Szabadság?

“Az élet egy Igen furcsa Teremténye, Az ugyancsak Emberséges Nélküli Sorsa Ezen lényeknek.” Azt hittem: Pusztán bennem ér Hiba szentje; Úgy véltem: Nem vagyok más Csak egy féreg; Benne szomorúság. Méreg szipolyozta Beleim útját, És egész eddig ma Mások kútját Merítettem ki a Bal- Sors túrán. “Egyszer megunja Az ember ezen Bánásmódját”: Befellegzett e Varázslat, […]

Posted by
Posted in

Bonyolult

Úgy gondoltad Egy kisgyereket — Egy sorsomat Megpecsételt énemet Uralhatod, gúnyolhatod S felérheted ezt Az isten általi torkomat? Úgy gondoltátok, Ismeretség nélkül ez Lehetséges forrongás?: Későbbi jövőmet, Habár Sikeres bélyegetek Nyomja folyvást? (Csak) Fiú unokáid most Is így adják Családi szerelmed ott, Hol szíved talál Érzelmek gombos Hálóját? S te; ki evészet tolt Ronda szavakat […]

Posted by
Posted in

CSOK kétszer

B. Mester Éva   CSOK kétszer   Mindenki ismeri már a rövidítés jelentését, családi otthonteremtési kedvezmény. Sokan tudnak is vele élni, de van, aki nem. És van, aki az Istennek sem. Én az utóbbi kategóriába tartozom. Már kétszer futottam neki, sikertelenül. Mindig előkerült egy apró betűs kitétel, vagy valami más. Elmesélem mindkettőt. Nemcsak az adásvétel […]

Posted by
Posted in

A reggeli

Reggelizett. Egyedül ült az asztalnál, mint általában. Abált szalonnát evett kaláccsal és erős paprikával.Szerette a kalácsot. Így ünnep után kicsit megpirítva a szalonnával isteni. Vágott egy falatot a szalonnából, tépett a kalácsból és nagyot harapott az erős paprikába. Érezte, ahogy a szájában eloszlik az erős íz! Imádta ezt az érzést. A gyomra biztos, hogy nem […]

Posted by
Posted in

Az őrző /”Lelkiismeret”

Pétert éjjeli álmából egy furcsa érzés ébresztette fel. Valaki ül mellette az ágyon! Szíve hevesebben vert mint szokott. Lassan, óvatosan nyitotta ki a szemét, hirtelen megállt benne a levegő! Valóban. Egy hófehér fényes alak ült az ágya szélén és rámosolygott. Óvatosan nyúlt felé, próbálta megérinteni, de keze, csak a paplan huzatát érezte. Pedig ott volt […]