Posted by
Posted in

Marionetta búcsúja In memoriam Nagy Mesi

“Marionettát leselejtezzük. Unalmas, és kopott. Nem ő az első Marionetta Babúzs, akit le kell cserélni. A zsinórjai gyengék. Porcelán arca repedt. Javaslom selejtezzük le, és készítessünk egy újabb, szebb s bájosabb marionett babát! A műsorszámot pedig teljesen átírjuk.” a leselejtezés megtörtént. pedig nem voltál unalmas, és kopott sem. harmincévesen az unikornisaiddal álmodtál minden éjjel. az […]

Posted by
Posted in

Multi módi mozzanatok

Multi módi mozzanatok Majdnem egymás mellett ültek az irodában. Egyforma íróasztalok, fehér fal, hasonló laptop és telefon, igénytelen környezet – ahogy ez általában arrafelé kijár. Az új belépőnek rövid betanulás s kezdődhet is a hajsza. Több szerződésért, gyártásért, értékesítésért, irányításért. S könyöklés beosztásért, pénzért, hatalomért. Végül is mindegy. Aki egyszer „multi kompatibilis” lett, annak teljesen […]

Posted by
Posted in

Őszi szonáta

Szohner Gabriella: Őszi szonáta Átirat Többször előfordult már velem, hogy az emlékezetembe lopakodott egy-egy elfeledettnek hitt kép, egy mozdulat, egy hangulat, egy ember, aki valamilyen módon része volt az életemnek. Leginkább az ősz kell hozzá. A napsugár, ami előbb csak gyengéden rásimul a világra, majd lassan elhagyja nyári hevületét, fáradtan, bágyadtan már csak a delelőjén […]

Posted by
Posted in

A szobor (Lelkek iskolája)

Könnyű nyári este volt. A szél összeborzolta a haját, léptei alatt megroppantak a kavicsok. A parkban sétált. A fák bíbor árnyakat vetítettek az arcára. A fizikus mindebből semmit sem érzékelt, szemei előtt egy egész más világ bontakozott ki. Egy elvont világ, amelynek tagjai fizikai összefüggések, akik matematikai törvények szerint élik szigorúan meghatározott társadalmukat. Fiatalember volt. […]

Posted by
Posted in

A tejföl

A mezítlábas, süldőkorú cimborák önfeledt vidámsággal rótták ócska ruhájukban a szekérkeréknyomos falusi utcát. Szomszédok és osztálytársak lévén gyakorta láthatta egyik a másikat. Ha szórákozásra vágytak, vígan fújták a maguk készítette tökszár dudát, fára mászva „fészkeztek”, vagy örömmel rúgták a száraz fűvel kitömött rongylabdát. Csillogó szemmel diskuráltak a nekik tetsző lányokról, elbeszélték a mástól hallott eseményeket, […]

Posted by
Posted in

Bodzatánc

  Napsütötte, árnytalan, meleg délután izzasztotta a földeken dolgozó emberek homlokát. Egyre nehezebbnek érezte fáradt, kérges tenyerük a kopott kapanyelet. A közeli poros úton elhaladt néha egy-egy lovas szekér a többségében nádfedeles, tornácos vályogházak előtt, az akáccal szegélyezett útszélen rongylabdát rugdostak a mezítlábas fiúgyermekek. A zsenge korú Szabó Mihály és a vele egyidős Gyuris Bandi […]

Posted by
Posted in

A gyógyír

Andrást, a család legidősebb tagját minduntalan elfogta a mehetnék. Heves természete lévén gyakran talált magának dús keblű, forró ölelésű asszonyt, aki hosszabb vagy rövidebb időre maradásra bírta. Hiába tartóztatta volna otthon hűséges felesége, Márta, az ő szoknyájánál valahogy nem tudott tartósan megrekedni, még gyermekei szomorú szemeit látva sem. Akár nap sütött, szél fújt, esett, vagy […]

Posted by
Posted in

“…én veletek vagyok minden nap…” Mt; 28,20

Szohner Gabriella:         „…én veletek vagyok minden nap…”  Mt;28,20 Jusztinát kora hajnalban ébresztette az óra. Odakinn mély sötétség honolt, kopasz faágak kocogtatták a huzatos ablakot, a besüvítő szél meg-meglibbentette a függönyt. Jusztina didergett, amint kilépett kellemesen meleg ágyából.  Szolgálatba készült, hatra be kellett érnie a kórházba. Hideg vízben mosta az arcát, ettől, […]

Posted by
Posted in

Vera néni Napsugara ( Macska-rom: befejező rész)

  Vera néni Napsugara   Alig vártam már az őszi szünetet. Két dolog miatt: először is nem kellett egy hétig iskolába menni, és a legjobb, hogy anyáék szabadságon lesznek. A nagyiékkal együtt elutaztunk Csongrádra a Tisza partjára. Volt ott egy régi kis halásztanyája a nagypapa gyerekkori barátjának, szívesen láttak bennünket. Izgatottan készülődtünk, most Hópihét sem […]

Posted by
Posted in

Fortissimo női hangra

Ez az októberi hajnal sem volt más, mint ahogy mostanában már megszokhattuk. Csendes őszi idő, plusz fokokba hajlóan, de igazi hideg még nem volt. Igaz elálltam már a széldzsekit és alatta a melegebb pulóvert, de mégsem volt hidegnek mondható. Az unokámért kellet utaznom vonattal, mert nálunk tölti majd az őszi szünetet. Kikötése volt viszont, hogy […]