Posted by
Posted in

Ahogy az anya látja

Utolsó napfényes, késő őszi nap volt. A főutcán sétáltam hazafelé. Magam akartam maradni a gondolataimmal, miközben emberek nyüzsögtek körülöttem. Szavaik ott keringtek mindenhol, én mégis megpróbáltam tudomást sem venni róluk. Az őszre koncentráltam, az utolsó napsugaraira, amelyekkel, mint egy öreg tanító, végigsimította a járókelők arcát, mintha csak a ballagó osztályától köszönne el. Valamiért mégis félrenéztem. […]

Posted by
Posted in

Nagymamám a boszorkány

Akai Katalin                                Nagymamám, a boszorkány                                     Amikor a fekete szoknyát, és ugyanolyan színű kötött kardigánt viselő öregasszony végig vonszolta magát a szűrkén és porosan tekergő aszfalton, a környék összes gyereke odagyűlt a csodájára. Október közepe volt, igazi vénasszonyok nyara. A fákon a levelek már kezdtek színesedni, és az iskola is elkezdődött. Unalmas vasárnap […]

Posted by
Posted in

Szirmok

Szirmok   Öreg Tóni csak ült a padon, és a kacsáit etette. Kérges ujjaival apró darabokat tépett a kenyér beléből, gyúrt rajtuk egyet, majd erőtlenül a vízbe dobta a galacsinokat. A kacsák habot vertek a partközelben, ahogy megküzdöttek a vízbe hulló falatokért. Aztán amikor elfogyott az öreg kezéből az áldás, még néhány pillanatig ott maradtak […]

Posted by
Posted in

Tiszta szívű csintalanság

Szohner Gabriella: Tiszta szívű csintalanság Nincs könnyű helyzetben a tollforgató nagyi, ha egy ősrégi történettel szeretné bebizonyítani olvasóinak, hogy az apró-cseprő gyerekeink csínytevéseiben nincs semmi rosszakarat. Hiányzik belőle a bűn, az ármány, minden harag és bosszú. Soha nem csillognak olyan tiszta szívet tükröző gyermekszemek, mint amikor egy felnőtt számon kéri picinyke csemetéjét. Hogy ezt egészen […]

Posted by
Posted in

A kimosott jelvény

Ősz van. Az évszakhoz képest enyhe idő. A fák itt-ott aranyló, máshol rozsdavörös színekben pompáznak, helyenként ritkuló zöld levelek emlékeztetnek az elmúlt nyárra. Reggel még ködburok vette körül a környéket, de mostanra már a nap simogatja gyengéden a járókelők arcát. Az utca sárgás homokfedelét halványbarnásra festette a tegnapi csapadék. A levegő ennivalóan finom. A kerttől […]

Posted by
Posted in

Végzetes kirándulás

Végzetes kirándulás Csodásan zajlott a nyár. Vidáman röpködtek a fiókáikat már rég szabadjára engedő madarak, amelyek az üde és lombos fák ágain megpihenve adták elő kórusművüket vagy szólamaikat. Boldogan járták féktelen táncukat a tarka lepkék, s a gyors, repülőgép alakú szitakötők sem feledkeztek meg kecses bemutatójuk megtartásáról. Élénken dolgoztak a hangyák, szorgalommal gyűjtögették mézüket a […]

Posted by
Posted in

A kislány és az ibolyák

A kislány és az ibolyák Égszínkék szemeit tágra nyitva felébredt álmából a víg tavasz. Körülnézett, mintha azt keresné, megvan-e még, amit tavaly itt hagyott. Kopár ágak, száraz füvek nyitottak neki nyikorgó ajtót, s arra kérték, frissítse fel őket. A tavasz megtette. Mindig is jóban volt az áldott Nappal, mely kellemes hőmérséklettel és simogató sugaraival üdvözölte […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Eladó az egész ország!

Rózsa Iván: Eladó az egész ország! Kortalanság Végtelenből jöttünk, végtelenbe megyünk, a kettő között együtt öregszünk a Földdel… Terv Annyi idős vagyok, mint a nagyapám vagy a meg sem született fiam: végtelen… Milliárd éve tervbe vettek vagy még előbb… A kezdet kezdetén… Alfa és ómega Alfa pontból indult a dolog, az ómega felé tart… És […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Restaurációk

Rózsa Iván: Restaurációk Franciaországban annak idején, több mint két évtizedes távollét után visszatértek a hatalomba a Bourbonok; egy igen változatos, vérfürdős, mondhatni anarchisztikus időszak után. Nálunk a „kommunisták” 1989-ben színleg elvesztették a hatalmat, de tulajdonképpen nem távoztak a tűz közeléből, s majd három évtizedes, sok áldozattal járó, anarchisztikus korszak után összenő, ami egybetartozik, ahogy sejthető […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Barakk

Rózsa Iván: Barakk Kádár az 1956-os forradalom leverése után hamis kompromisszumot kötött a tömegekkel: „ti kicsit gyarapodhattok, lophattok, de tegyetek úgy, mintha hinnétek az eszmében, s ne politizáljatok!” Mindenki „gyűjtögethetett” módjával, de nem utazhatott szabadon: ez volt annak idején a „legvidámabb” barakk… Most ovi is hamis megegyezést akar kötni az emberekkel: „mi végtelenül sokat lophatunk, […]