Vadlovak vágtája
Posted by
Posted in

Vadlovak vágtája

Érzelmeim vadlovait hagyom, had száguldjanak szabadon, néha csapok csak közéjük, amit egyöntetű méltatlankodással fogadnak. Egy ostorcsapás a Harag nevű szilaj paripára -Úgysem tudsz megfékezni – nyerít kajánul – ha magadba fojtasz, belebetegszel! Hagyd, hadd tomboljam ki magam! – mondja rakoncátlan sörényét vadul rázva. Szélsebesen robog velem tovább lélekvesztő szekerem, a lovak kényének – kedvének kiszolgáltatva. […]

Posted by
Posted in

Kovács Éva: Az én 1956-os forradalmam

1956 októberében Szakáldon laktam. Szakáld egy nagyon kis falu, a Muhi csata színterének közvetlen szomszédságában van. Én ekkor 15 éves voltam, s otthon dolgoztam szüleim falusi parasztgazdaságában. Igaz, hogy az iskolában lett volna a helyem, de Édesanyám nagyon beteg volt és műtétre várt, én pedig Édesapámmal együtt végeztem a ház körüli munkát és az őszi […]

Posted by
Posted in

Kovács Éva: A nagy futás

1957. január hó végén üzenetet kaptam a miskolci Zrínyi Ilona Leánygimnáziumból, hogy február 4-e az utolsó nap, amikor letehetem a magánvizsgáimat. A gimnáziumban második osztályba jártam. 1956 őszén édesanyámat megműtötték és akkor nem járhattam tovább az iskolába, így magántanulóként szerepeltem a diákok között. Ősszel otthon volt rám szüksége édesapámnak. Falun laktunk, volt 10 hold földünk, […]

Posted by
Posted in

A föld

A föld Nézze, megmondom őszintén én ezt az eladást nem nagyon támogatom. Egyrészt ki van adva művelésre, s a bérlő se örülne neki. Idén rozs volt benne, s hála Istennek szépen hozott mindkettőnknek. Másrészt ez mégiscsak termőföld, itt gabonának meg takarmánynak van helye, mint ahogy az volt már a nagyapám, sőt talán annak a nagyapja […]

Posted by
Posted in

Tarts meg!

Hangosan felhorkanok, amikor észreveszem, hogy fordítva gyújtottam meg a cigimet. A nyelvemre ragadt dohánydarabokat kiköpöm, a parázsló füstszűrőt pedig erősen a betonhoz dörzsölöm. Lecsípem a megperzselődött végét, aztán az immár csak fél-szűrős cigimet a számba veszem, és újra meggyújtom – ezúttal sikeresen. Jobb is így. Erősebb. Hátradőlök a betonon, majd egy ideig lehunyt szemmel élvezem […]

Posted by
Posted in

Voda, vodka

Jalta szépséges szállodájában töltöm társaimmal tartalmas napjaimat. Krím-félszigeti vendéglátóinkra nem lehet panaszunk. Roskadásig terített asztalunkon minden finomság megtalálható. Eszünk-iszunk annyit, amennyi belénk fér. Nappal kirándulunk, nevezetességekben gyönyörködünk. Történelmi múltjuk bemutatásán ámulunk, ottani kollégáinkkal eszmecserét folytatunk. Este szépen felöltözünk. Mi csajok kisminkeljük magunkat, úgy megyünk le gyomrot tölteni. Lábaink élőzene hatására vidám táncot ropnak. Jevgenyij, Valentina […]

Posted by
Posted in

A szalonna

Éretten hajtott fejet az aranysárga búzakalász. Élesre fent kaszáikkal egymás mellett sorakozva suhintottak oda a termő életnek a betakarítást végző férfiak, mögöttük szorgoskodtak a fiatal marokszedők, majd a kévekötők, akik keresztet raktak az elkészített csomókból. A legalsó kéve volt a bujtató, ami a kicsírázás elkerülése végett nem érhette a földet. 17 keresztbe rakott kéve tetejére […]

Posted by
Posted in

Minek mégy te olyan helyre?

Az ismerkedés egy enyhe, napsütéses novemberi napon kezdődött. Péter egy cipőjavító műhelyben állva pillantotta meg először az íróasztalnál ülő, mosolygós Zsuzsikát, akinek arcán hosszú percekig maradt ott csodálatot ábrázoló tekintete. A lány közömbösen vette el tőle a lábbeli orvoslásáért járó pénzt, s adta oda főnökének, az üzletvezető Imre bácsinak. A szemlélő az ajtóból bizakodóan nézett […]

Posted by
Posted in

Piaci négykézlábas

Piacon vagyok. Nézegetem a precízen elrendezett, szemnek kellemes árut. Vizsgálódom. Mindenfélét megfogdosok. Zacskóba helyezem a jó húsban lévő zöldpaprikát, a piros arccal mosolygó paradicsomot, a barnába öltözött kerekded hagymát, s máris számban és orromban érzem a belőlük készítendő lecsó pompás aromáját.  Az árus mérlegel, megmondja, mennyit kér. Fizetnék. Bukszám széles tenyeremből kiesik, sebesen zuhan a […]

Posted by
Posted in

Sok(k) a szóból

Mindenki a helyén ül. A házigazda megnyitja a kétnapos rendezvényt. Elhangzik az ünnepséghez illő vers, felvételről egy dal, majd átveszik a szót az előadók. A történész érdekesen világít rá, amire akar. A figyelmet fenntartja. Tetszik a népnek. Az országgyűlési képviselő bő lére ereszti a kampánybeszéddé alakuló, s ellenzéket szapuló mondandóját. Ez már sok, de tűrhető.Szünet […]