Posted by
Posted in

Csak annyit mondj

Hosszúra nyúló percek óta állok majdnem mozdulatlan a régimódi tölgyfaajtó előtt. Ökölbe szorított kezem a mellkasom és az ajtó közt félúton megdermedt. Újra és újra elhatározom, hogy kopogtatni fogok, aztán az ujjaim valahogy mégsem engedelmeskednek, inkább szétterülve rásimulnak a mellkasomra, mintha így lecsillapíthatnák valamelyest háborgó szívemet. Mély levegő. Amikor végre csitul kicsit a bordáim közt […]

Posted by
Posted in

Cseresznyefa

Megint beesteledett. Sötét van, és én nem szeretek sötétben lenni. Főleg nem egyedül. Ma újra nem játszottunk, pedig reggel megígérted, amikor kiraktál a suli előtt a kocsiból. Emlékszel, azt mondtad, ha ügyes leszek, figyelek, nem leszek rossz és nem hozok rossz jegyeket, akkor este játszani fogunk. Mi, együtt. Talán még apa is. Hét óra volt, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A titok

Rózsa Iván: A titok A titokzatos ember különleges: sokan akarják megfejteni a titkát. Ahogy a lámpafény vonzza éjjel az egyes rovarokat, úgy vonzza magához a titok a kíváncsiakat. Bár sokan mások, a gyávák, éppen a titokzatosságtól félnek… Hiszen látják, ahogy a rovarok megégnek a forró lámpától, vagy elszédülnek a lámpafénytől. A titokzatos ember erős, és […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Fokozatok, szélsőség és mérték

Rózsa Iván: Fokozatok, szélsőség és mérték Majomszeretet Aki mindenkivel jóban akar lenni, senkivel sincs igazán jóban, csak önmagát szereti. Az igazi szeretet szelektál: valakit szeretek lénye, tulajdonságai miatt; s van, akit utálok, mert szerintem rongy ember. A felebaráti szeretet nevében benne van: csak barátok közt működik; kis közösségekben megy a dolog, makroszinten nem. Mindenkit, válogatás […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nyolc érzelmi állapot

Rózsa Iván: Nyolc érzelmi állapot Őszinteség Az őszinte emberek általában rövid életűek… Lásd például: Jézus Krisztus 33, József Attila 32, Petőfi Sándor 26 évig élt… Latinovits Zoltán a maga 45 évével szinte matuzsálemnek számít hozzájuk képest. Őszintének lenni, kitárulkozni a világ előtt, kimondani az igazságot, nekimenni a hatalomnak – veszélyes… Ebből a tanulság természetesen nem […]

Posted by
Posted in

Csupáncsak egyszer

Csupáncsak egyszer! Soha nem ivott tejet. Soha! Gyerekkorától fogva. Csakugyan nem. Soha. Egyesegyetlenegy kortyot, csepet sem. No persze, a tej erős, egészséges. Túl azon, hogy minden, minden egyes, de minden egyes ízlelőbimbó számára mennyei látvány és idilli zene. Édes illat? Az is. És fehér, frissen pottyant szűzi hó. Fehér, mint a színes, szép ceruzákat váró, […]

Posted by
Posted in

A rézmozsár

Drága nagymamám már sok-sok éve elment. Kicsi asszony volt, de a beleszorult energiát ma is megirigyelné sok fiatal. Ha az a fránya combnyaktörés nem jött volna közbe, talán még ma is közöttünk lehetne. De a 96 év az 96 év. A tüdőgyulladás pedig nem kegyelmez. Az ő korában meg pláne. No de nem is erről […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Gyomok, mákvirágok, csalánok

Rózsa Iván: Gyomok, mákvirágok, csalánok Álszentség Azok, akik elhintették a gyűlölet magvát, sajnálkoznak most a legjobban, hogy szárba szökkent a gyűlölködés csalánja. Mit lehet tenni, hogy szeressük, és ne utáljuk egymást?! Fanyalognak, siránkoznak, tépelődnek most ők; akik csak magukat szeretik, s csak viszályt tudnak kelteni… Kertészek Terjed a virágos kertjeinkben a gaz, igaz? Kevés az […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Szentségtörés, avagy a hírnév ára

Rózsa Iván: Szentségtörés, avagy a hírnév ára Ugyanannyi A tiszavirág élete és nyolcmillió év a végtelenhez képest ugyanannyi… Összetartó család Az én családom tényleg ragyogó: vannak köztünk baloldali és jobboldali gondolkodó emberek is, hívők és nem hívők, de az ideológiai különbségektől függetlenül mindannyian utáljuk a Fideszt! A nyugalom A nyugalom; igen, a nyugalom… A megalkuvók, […]

Posted by
Posted in

Halál és élet

Halál és élet Azzal kezdődött el, hogy osztálykirándulásra mentek. Régóta készülődtrk rá, eltervezték, szép idő volt. Az állatkertbe mentek: a majmok, a hiúzok ketrece előtt végigmentek, a papagájok ketrecéhez mentek aztán oda, Emma benyúlt a rácson, az egyik papagáj odament, ő talán meg akarta simogatni, az beléharapott a kezébe, ő visszarántotta a fájdalomtól és a […]