Posted by
Posted in

Belül

Belül   1. Az az ember megmozdult: lábait nyújtotta előre, kezét oldalra. Ásított, felnézett, felült, felállt. Hajnalodott. Pirkadt. Vele együtt mozdult, ült, állt amellette alvó, a vele szemben alvó. Az alatta alvó, a felette alvó és a közötte alvó. A teljes fegyház. Reggel volt. Ajtónyitódás, létszámellenőrzés, reggeli. Munka. Annak az embernek is. És munka közben-pakol, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Utálunk téged!

Rózsa Iván: Utálunk téged! Téged nem szeret senki, csak a senkik „szeretnek” téged. Földhözragadt vagy, hiába bámulod a messzeséget… Nem látsz a távolban semmit, legfeljebb fölötted köröző keselyűket. Választhatsz: melyik kapja ki majd a szemedet… Ezen nem változtat semmi, ennek így kell lenni! Hiába a statisztikai számítás, a minden téren nyomulás; megelőzte ezt egy orbitális, […]

Posted by
Posted in

Sánta Peti

Szentalmás papja édes álmot látott. Csodálatosan szép reverendában állt egy hatalmas ablak előtt. Kristálytiszta ég kéklett a szeme előtt, amikor pedig lejjebb nézett, már tudta, hogy hol van: Róma! Egy kicsit melege volt a reverendában, de nem bánta, mert tudta, hogy magas rangú hivatalát jelzi. Kopogtak. Tudta, hogy a többméteres szárnyas ajtó mögött tipródik valaki, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Fogyasztói társadalom

Rózsa Iván: Fogyasztói társadalom Vakáció Egész évben másoknak szolgálsz, hogy szabadságra mehess, amikor is végre téged szolgálnak ki… Szabadidő Szabadidődben kikapcsolódsz, pihensz, és erőt gyűjtesz a túlélésre, hogy kibírd a munkád, a kollégáid, a stresszt. De mikor van időd az alkotásra? Van rá egyáltalán igényed? Fogyassz! Dolgozz, hogy ehess és vehess! Fogyassz, hogy másnak is […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Gyíkok és kaméleonok, avagy a politika “művészei”

Rózsa Iván: Gyíkok és kaméleonok, avagy a politika „művészei” A jó politikus Egy jó politikus ne két-, hanem sokszínű legyen! Legyen kiszámítható, de mégis kiismerhetetlen! Vagyis: legyen köztudott róla, hogy tisztességes szándékai vannak; kérdés, ezt hogyan viszi végbe?! Ez már a politika művészete… Mit tehetünk?! Most már csak a választástól való távolmaradással tiltakozhatunk… A választás […]

Posted by
Posted in

Egy kalács és Mária

Egy kalács és Mária Ült és nézte a kalácsot. Milyen kalács volt? Hosszú és vastag és magas és széles. Meleg is, az épp most sütöttség érződik, látszódik, tapintódik. Kellemesen langyos, főleg az olyan decemberi, szélkeltető, zúzmarás, kezet-lábat dermesztő időben. Ült és figyelte. Olyan volt a kalács mint egy baráti kéz. Csonkolt? Lemetszett? Nem. Nem feltétlenül. […]

Posted by
Posted in

Az ősemberről

  Az ősemberről Volt egyszer ő… emberelő… de van erő, hogy az ember mily gyors felnőtt. Vajon milyen, mért van itten-vagy tán nincsen-, mért teremté meg az isten? Van-e arca, emberfajta-látszik rajta!! emlékeztet a vízhalra. Nincs ruhája s nem hiányja, ezt, ki bánja… nosza tessék, adj reája. Nincsen teste, elvesztette, megkeresse, miért mondod, hogy kellene? […]

Posted by
Posted in

Felutazott Pestre

Reggel hatkor csengett az óra. A fürdőszobába sietett és lezuhanyozott. A haját is megmosta, aztán néhány tincset hajcsavaróra tekert.  Elővette az oldószert és letörölte körmeiről a kissé megkopott lakkot, majd a konyha ablakánál újra halvány barack színűre festette. Háromajtós szekrényéből a divatos zöld kosztümöt választotta, amit kicsit átvasalt. Kávét főzött, megitta, a reggelit gyorsan bekapta, […]

Posted by
Posted in

Borongós mesék 1. – Előhang: Hófehérke

A Borongós mesék sorozat nem gyerekeknek való. Mégis, ismert meséken alapulva igyekszik egy másik képet mutatni a világról. Ez a rövid írás a sorozat nyitódarabja. Borongós mesék 1. – Előhang: Hófehérke Az Erdősor utcában sétálunk Apával. Újmama nincs itt. Dolgozik. A hosszú, növényillatú utcában lépdelünk, szél simogatja arcomat, a köveket rugdosom, lábaim kopognak az aszfalton. […]

Posted by
Posted in

Művészportré Soós Katalinnal

A szerző bemutatkozása 1. Származás, gyerekkor: Szerencsés vagyok, mert korai gyerekkoromban megismertem az élet mindenféle gazdagságát, aztán elvált szülők gyermekeként, egyedülálló anya gyerekeként megtanultam az élet mindenféle nehézségét, amivel nekem kellett leginkább megbirkóznom az anyámat és a két húgomat védve. A szüleim válása előtt – bár a Rákosi időben nőttünk fel a Svábhegyen, Budán – […]