Posted by
Posted in

Sors

A sarokban ülve, mozdulatlanul várom, hogy mozdulhassak. Csak a látószögembe eső tárgyakra tudok fókuszálni. Velem szemben egy ajtó, sajnos kulcsra zárva, előttem egy régi, poros szőnyeg hever a cseresznyeszínű parkettán. Az ajtó melletti fésülködőasztal némán sóhajtva várja, hogy valaki, egy hölgy, vagy csak egy kislány, még egyszer ebben az életben elé telepedjen és megszépüljön mellette. […]

Posted by
Posted in

A lövészet

A fegyver hangos dörrenéssel köpte ki a magját. Majd újabb és újabb dörrenés hallatszott. A lőtéren emelt domb csak felerősítette a hangot, de nem verte vissza. Lövészet volt. A kiképzés újabb eleme. Tüzet szüntess – hangzott a vezényszó – a fegyverből a tárat kivenni, töltényhüvelyeket összeszedni. Ha végeztek a fegyvert vállra és kisétálunk megnézni, mit […]

Posted by
Posted in

A tanulás boldogsága.(Apám emlékére.)

Az Édesapámat nagyon sokat szerették. Igazi társasági zenész emberként hegedű játékával az emberi szívekhez könnyen hozzá tudott férkőzni. A következő történetet saját elbeszélése szerint szeretném tovább adni. Reggel, nem kellett költeni. Hiába későn feküdt le, korábban ébredt, mint máskor. Mikor felöltözött, kiment az udvarra, összeszedett egy pár botot és bevitte a konyhába.  Anyja, reggelit készített. […]

Posted by
Posted in

Hajnali indulás

A hajnal hideg. Vagy inkább az éj, mert világosságnak még nyoma sincs. Csak a sötétség hömpölyög keresztül a szobán.  Apró fények pislákolnak: az elektromos készülékek, a tévé, video, a telefon ledjei hunyorognak messze a falak mentén, valahol a sötétség leplének mélyén. Nyitott szemmel fekszik az ágyban. Az ébredés kábulata még nem hagyta el. Sosem tud […]

Posted by
Posted in

Közelmúltban a Verslista pályázatán nyertem az alábbi történettel:

Holécziné Tóth Zsuzsa: Kaméleonok pedig vannak!   Lehettem vagy tíz éves, amikor elkezdtem természettudományi és útikönyveket hazahordani a kecskeméti Ifjúsági könyvtárból. Tanyán éltünk még a hatvanas évek végén, villany sem volt nemhogy televízió, édesapámmal esténként a petróleumlámpa fényénél olvastunk. Mivel ez a fény nem volt elég erős, és könnyen elfáradt a szemünk, volt, hogy felváltva […]

Posted by
Posted in

Apák és fiúk

A gépkocsi egyenletes zümmögéssel falta a kilométereket. A fülkében két ember utazott, apa és fia. Hazafelé tartottak. Mindketten szótlanul bámultak ki az szélvédőn, a fiú az utat figyelte – hiszen ő vezetett – az apa csak úgy öregesen meredt maga elé, gondolkodott. A csendet csak a rádióból szűrődő zene törte meg, némiképp. Házak maradtak el, […]

Posted by
Posted in

Folytatásos regény, 10. rész, Karácsony

Másnap persze újabb vizsgálatra rendelték az orvost. A doktor ismét akkurátusan elvégezte az összes rutinművelet: pulzus és lázmérés, a nyirokcsomók kitapintása, a tüdő hallgatózása. Mindez másfél hónappal ezelőtt még megnyugtató volt Alexia számára, mostanra azonban elhatalmasodott az anyai aggódás és elveszett a bizalom. A betegségnek szerencsére már nincs nyoma. Alexia elkerekedett szemmel nézett. A diagnózis […]

Posted by
Posted in

Nem volt a számukra hely

Szohner Gabriella: Nem volt számukra hely   Emma a hatalmas kórházi ablak előtt állt, a főorvosi vizitet várta. Két hete feküdt már itt. Akkor langymeleg napok követték egymást, bár már december elejét mutatta a naptár. Most sokkal hidegebb lehetett odakinn, könnyű pára gomolygott az emberek körül, meleg lélegzetük pillanatok alatt ráfagyott a felhajtott gallérokra. -Nyitott […]

Posted by
Posted in

A fenyő illatában

Peti a kedvenc foteljében fekve bámulja a tévét, ujjai idegesen dobolnak a karfán, lábait szüntelenül lóbálja, szerintem nem is figyel a mesére. Arra vár, hogy végre a szobájába küldjem. Anyu mosolyogva bólint. – Szerintem már elkezdhetjük – formálja némán a szavakat. Az ablak felé pillantok, kintről a szürkülő égbolt tekint vissza rám. – Petikém – […]

Posted by
Posted in

Egy bögre szerelem

Úgy döntöttem, az egyetem alagsorában lévő büfé helyett mától itthon fogyasztom el a reggelimet. Mármint, az itthon szó alatt az egyszobás albérletemet értem, ahol szeptember óta magányosan tengetem az életem. Annyira szűkös a hely, hogy ha akarnék, se tudnék egy albérlőtársat keresni. Maximum, ha az a társ a szó szoros értelmében egy társ lenne, mármint […]