Posted by
Posted in

A gesztenye zavara

Sűrű könnytől ázott a puha falevélpaplan a Krókuszvölgyi-erdőben. Gesztenyefiú siratta anyját, kinek sérült törzsét gomba támadta meg, és gyenge ága nem bírta tartani kicsinyét. Mitévő legyek? – suttogta. Hirtelen a szeszélyes északi szél kapta fel, sodorta, sodorta, ám ruhája fennakadt egy galagonyabokron, ő maga meg lebukfencezett az avarba. Bújj hozzám, szirmaimmal betakargatlak! – szánta meg […]

Posted by
Posted in

Emi ajándéka

Szohner Gabriella:  Emi ajándéka ÁTIRAT – Dehogyis engedlek el egyedül! – szólt Ági a telefonba a kelleténél valamivel hangosabban. – Anyu, nem lesz semmi baj, bemegyek busszal, délutánra kialszom magam, és majd a barátnőm értem jön – hallotta vissza a kagylóból Emi hangját. – Nem, nem ez így nem lesz jó!- vitázott tovább Ági a […]

Posted by
Posted in

Esti dal

A cselló bús hangja betölti az egész hangversenytermet. Zengésébe belehallom a jól ismert szöveget. Erdő mellett estvéledtem, subám fejem alá tettem, összetettem két kezemet, úgy kértem jó Istenemet. A dallamot vibrafon kíséri. Anya és lánya jutalomjátéka. Két művészé, egy vérből. Az utolsó akkord lecsengése után nem hangzik fel a taps. Néma csend uralja a sorok […]

Posted by
Posted in

A pad

Nem volt könnyű gyerekkorom. Már akkor keretek közé szorítottak. Vágtak, gyalultak, csiszoltak. Csak úgy röpködött a sok faháncs az asztalosműhelyben. Miután kialakult a világnézetem, öt oldalbordát kaptam. Majd barnára festettek, és kikerültem a nagybetűs életbe, az utcára. Hó és eső tisztított, fagy edzett. Kutyák és madarak hagytak rajtam titkos jeleket. Szomszédos padtársaim túl messze kerültek […]

Posted by
Posted in

Végállomás

Fáradtan, magába roskadva ült a férfi a buszon. Mintha élete nyolcvanhárom évének összes gondja egyszerre szakadt volna rá hirtelen. Arcát tenyerébe támasztotta, halántéka kis híján a remegő ablaküveghez ért. Másik kezében kopott irattáskát szorongatott. Combján a világos vászonnadrág izzadt redőkbe gyűrődött, a hajlott üléstől inggombjai közül fehér trikó buggyant elő. A nagy melegben minden ablak […]

Posted by
Posted in

Folytatásos regény, 9. rész

Irén álomba szenderült, mire Mamika a történet végére ért. Álmában egy hosszú, kanyargós, zegzugos folyosón találta magát sok más emberrel együtt. Ahogy haladt előre észrevette, hogy mindig vannak, akik eltűnnek mellőle. Próbálta megfejteni hová lesznek a többiek, de nem értette. Majd hirtelen rájött, hogy meghalnak. A haláluk oka pedig, hogy nem tudták elkerülni a találkozást […]

Posted by
Posted in

Elek esete

Elek esete 60-as éveket írtunk. A Gellérthegy lábánál lévő általános iskola 5. b osztályába valahogy nem olyan társaság verődött össze, amely egy efféle polgári környéken elvárható lett volna. Bár voltak „úri gyerekek” de akadtak többen munkás, segédmunkás felmenőkkel is, s bár nagy elkülönülés ugyan nem volt, de kétségkívül nem játszott együtt az izmos, mackónadrágos, vadóc […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Várjuk a Mikulást…

Rózsa Iván: Várjuk a Mikulást… A diktatúra nem bal- vagy jobboldali, hanem ember- és nemzetellenes: legyen akár kommunista, szocialista, nemzeti szocialista vagy más diktatúra. A diktatúra ellen harcol minden jóérzésű, igaz ember; legyen világnézete szerint akár bal-, akár jobboldali. Nem itt van a vízválasztó vonal, hanem ott; ki jó és ki rossz ember. Diktatúrában csak […]

Posted by
Posted in

Keserédes habkarika

Kiszálltam a légkondicionált autóból, és elegáns fehér ingemet divatosan könyékig felhajtottam. Bőrdossziém a hónom alatt. Cipőmet féltettem az állati ürüléktől púpos úton, de kisebb-nagyobb szökkenésekkel végül a városszéli kutyamenhely rozsdás vaskapujától baleset nélkül jutottam el az első bódéig. Ügyvédbojtárként engem küldtek ki a telepre, hogy segítségül legyek az intézmény jogszerű működésében. Féltem kilépni a komfortzónámból. […]

Posted by
Posted in

Vedlés

Sejtelmes spagettipántos ruha a selymes, kerekded, cédrusi menta illatú bőrön. Legyezőszempilla és íves szemöldök gyors lopott csókja. Kecses bokán arany bokalánc hullámzása. Ölelő karon kisded nyakba fúródása. – Bárcsak én lehetnék a hattyúnyak ismerője! – idézte fel a férfi a hat évvel ezelőtti vágyat, és akaratlanul dúdolni kezdte  a jólismert gyerekdalt: „Cédrusi menta, kajtai rózsa, […]