Posted by
Posted in

Épületbontás

Épületbontás Langymeleg napsütéssel köszöntött ránk a szombat reggel. Az autók unottan vánszorognak a piros lámpa felé, úgy látszik, ma senkinek sincs sürgős dolga. A gyalogosok is szépen, kényelmesen, sétálva járják útjukat, legfeljebb azok szaporázzák kicsit a lépteiket, akik – hozzánk hasonlóan – minél hamarabb szeretnék elfoglalni helyüket a kávézó teraszán, hogy hozzájussanak a jól megérdemelt […]

Posted by
Posted in

Csárdás-szív

Már csak egy fellépő van előttünk, és mi következünk. A folyosón várakozunk, a tornateremből csak úgy dübörög a basszus, a hip-hop megszokott hangzása lüktet a dobhártyámon, furcsa elegyet alkotva saját izgatott szívdobogásom ritmusával. Kata napokig vívódott, nehezen döntötte el, be merjük-e vállani, hogy a középiskolai tehetségkutatón csárdást táncoljunk. – Ki fognak minket röhögni – duzzogott […]

Posted by
Posted in

Disznó-világ

A felkelő Nap narancsos-vöröses fénye megcsillant a disznók lábnyomaiban poshadó tócsákon. A fénysugár egyre közelebb kúszott az ólhoz, és ahogy finoman megcirógatta Malac kilógó farkincáját, az halkan röfögve mocorogni kezdett. A hangra felébredt Koca is, aki eddig szorosan hozzásimult Kan hatalmas, sáros hasához, és úgy aludta át a hűvös, kora őszi éjszakát. Malac szokásához híven […]

Posted by
Posted in

Ragacs

  A napraforgók búsan meredeztek a kert végében. A szél néha unottan hintáztatott rajtuk egyet, mire azok ijedten kapkodtak száradó leveleikkel a levegőbe, hátha valamiben megnyugvást találhatnak. Csönd ült a fákra, a színes madárkák már mind elmentek, nem trillázott rajtuk semmi. A fészkek üresen tátogtak bele a hűvösödő alkonyba, hogy jóllakjanak a szótlan órákkal. Olykor […]

Posted by

Az év jogász írója és költője 2019.

„AZ ÉV JOGÁSZ KÖLTŐJE” – „AZ ÉV JOGÁSZ ÍRÓJA” az Irodalmi Rádió pályázata – 2019. „Az év jogász költője 2019.” és „Az év jogász írója 2019.” kitüntető címek és díjak megszerzéséért A pályázat beadási határideje 2019. július 31-én lezárult. Az eredményhirdetést 2019. szeptember 14-én tartottuk Budapesten, a Csokonai Művelődési Központban. Ebben a cikkben közzétesszük a […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A történelem

Rózsa Iván: A történelem A történelem úgy ötven-százévenként, netán harmincévenként vagy még rövidebb időszakok során állandóan ismétli önmagát. És az éppen hatalomra kerülők, hatalmon lévők megpróbálják ilyenkor mindig átírni, újraírni, a maguk képére, ízlésére formálni. Tulajdonképpen mindig ugyanazok a folyamatok zajlanak, ugyanazon koreográfia, ősi trükk szerint; csak az aktuális folyamatban résztvevők neve éppen más. Valaki […]

Posted by
Posted in

Becsületleltár

Ez így nem egészen becsületes – jelentette ki a kolléga, mikor kiderült, hogy az egyik munkatárs korábban lépett le, mikor megtudta, hogy nincs bent a főnök (Értsd: nem volt lebukás veszély.) Nem egészen? No de várjunk csak! A becsületességnek vannak fokozati és fokmérője? Vagyis lehet valaki kicsit becsületes és lehet nagyon? S akár lehetne ragozni […]

Posted by
Posted in

(Fel)venni vagy nem venni

(Fel)venni vagy nem venni A telefon erőszakosan, követelőzően csengett, szinte belehasított az irodai térbe és várta, hogy valaki felvegye. De nem tette senki. Aztán végre abbamaradt a visítás, s kisimultak az arcok. Ám nem tartott sokáig a csönd, kisvártatva újra kezdte az akaratos kis masina a ricsajt. Úgy látszik valaki nagyon szeretett volna beszélni a […]

Posted by
Posted in

Isten tenyerében

– Nem értelek, komolyan mondom – pillant rám a barátnőm a kávésbögréje fölött. Eddig én figyeltem őt, ahogy kevergette a feketéjét, rezzenéstelen, már-már érzéketlen arccal, mint akiben nem is lakozik már vágy, odaadás, szenvedély, szeretet. Mint akiben már nincs is élet, csak sziklaszilárdan és kötelességből állja a vihart és tudja le a napokat szépen egymás […]

Posted by
Posted in

Maya Hall | Francia kártya

Váratlanul, szinte egyszerre történt minden, a hirtelen fény, a nagy durranás, a szétrepülő kártyák, egy közeli koppanás, az iszonyú fejfájás, és az, hogy szétszakadt, összeomlott a világ. Aztán elnyelt mindent a sötétség. Mintha valami mély gödörbe hullott volna. Nem tudta mikor, nem létezett az idő. Mintegy a végtelenbe merült el. Csak abban volt biztos, hogy […]