Posted by
Posted in

Háromszínű lelkek

  – Hé, Csílár, add már azt a zöldséget! – szólt rám Gergő hangosan. – Már vagy tíz perce csak bambulsz. – Ne haragudj, csak elgondolkoztam – feleltem szárazon. – Mindjárt kész vagyok. Villámgyorsan szelni kezdtem a sárgarépákat, éles késem hangosan csattogott a tükörsima, saválló konyhapulton. Az egész, hatalmas konyha egy ezüstszínben pompázó, műtőasztal-tisztaságú cellaként […]

Posted by
Posted in

Megfeszítve

Judit rohant. Kegyetlen tempóban hajtotta magát, lábait szaporán rakta egymás után, tűsarkai hangosan kopogtak a szürke betonjárdán. Minden nap ezt csinálta. Csak rohant, és közben semmi másra nem tudott gondolni, mint arra, hogy el kell érnie! Muszáj! Néha felpillantott, szemeit gyorsan körbejártatta a mellette elhaladó embereken, de ilyenkor sem lassított a tempón. Csak egy-egy gyors […]

Posted by
Posted in

Fényfonal

Állunk egymással szemben. Csak nézed a bőröm, amit érinteni vágysz, csak nézed a testem, ami templomod lehetne egy rövid időre. Látom a szemedben magamat. Látom a szemedben a nőt, aki itt és most vagyok. A burkot, amiben élek. És most arra kérlek, te is láss! Oszlasd fel a körvonalaimat! Hagyd szertefoszlani a bőröm! Láss a […]

Posted by
Posted in

Újjászületés

Pille könnyedséggel száguldottam a végtelenben. A nyugalom szétterült bennem és körülöttem is, átjárt rajtam. Nem láttam semmit, mégis mindent befogadtam, mindent érzékeltem. Színek, hangok, dallamok, illatok örvénylettek mindenütt, és én is ennek a mindennek a része voltam. A színek. A szivárvány színei talán? Nem. Annál milliószor több árnyalat úszott körülöttem és keresztül rajtam. Kápráztató kavalkád. […]

Posted by
Posted in

Csak annyit mondj

Hosszúra nyúló percek óta állok majdnem mozdulatlan a régimódi tölgyfaajtó előtt. Ökölbe szorított kezem a mellkasom és az ajtó közt félúton megdermedt. Újra és újra elhatározom, hogy kopogtatni fogok, aztán az ujjaim valahogy mégsem engedelmeskednek, inkább szétterülve rásimulnak a mellkasomra, mintha így lecsillapíthatnák valamelyest háborgó szívemet. Mély levegő. Amikor végre csitul kicsit a bordáim közt […]

Posted by
Posted in

Cseresznyefa

Megint beesteledett. Sötét van, és én nem szeretek sötétben lenni. Főleg nem egyedül. Ma újra nem játszottunk, pedig reggel megígérted, amikor kiraktál a suli előtt a kocsiból. Emlékszel, azt mondtad, ha ügyes leszek, figyelek, nem leszek rossz és nem hozok rossz jegyeket, akkor este játszani fogunk. Mi, együtt. Talán még apa is. Hét óra volt, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A titok

Rózsa Iván: A titok A titokzatos ember különleges: sokan akarják megfejteni a titkát. Ahogy a lámpafény vonzza éjjel az egyes rovarokat, úgy vonzza magához a titok a kíváncsiakat. Bár sokan mások, a gyávák, éppen a titokzatosságtól félnek… Hiszen látják, ahogy a rovarok megégnek a forró lámpától, vagy elszédülnek a lámpafénytől. A titokzatos ember erős, és […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Fokozatok, szélsőség és mérték

Rózsa Iván: Fokozatok, szélsőség és mérték Majomszeretet Aki mindenkivel jóban akar lenni, senkivel sincs igazán jóban, csak önmagát szereti. Az igazi szeretet szelektál: valakit szeretek lénye, tulajdonságai miatt; s van, akit utálok, mert szerintem rongy ember. A felebaráti szeretet nevében benne van: csak barátok közt működik; kis közösségekben megy a dolog, makroszinten nem. Mindenkit, válogatás […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nyolc érzelmi állapot

Rózsa Iván: Nyolc érzelmi állapot Őszinteség Az őszinte emberek általában rövid életűek… Lásd például: Jézus Krisztus 33, József Attila 32, Petőfi Sándor 26 évig élt… Latinovits Zoltán a maga 45 évével szinte matuzsálemnek számít hozzájuk képest. Őszintének lenni, kitárulkozni a világ előtt, kimondani az igazságot, nekimenni a hatalomnak – veszélyes… Ebből a tanulság természetesen nem […]

Posted by
Posted in

Csupáncsak egyszer

Csupáncsak egyszer! Soha nem ivott tejet. Soha! Gyerekkorától fogva. Csakugyan nem. Soha. Egyesegyetlenegy kortyot, csepet sem. No persze, a tej erős, egészséges. Túl azon, hogy minden, minden egyes, de minden egyes ízlelőbimbó számára mennyei látvány és idilli zene. Édes illat? Az is. És fehér, frissen pottyant szűzi hó. Fehér, mint a színes, szép ceruzákat váró, […]