Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Sátán vagy Lucifer?

Rózsa Iván: Sátán vagy Lucifer? Nekünk, magyaroknak Mátyás király halála óta – kis fellángolások, rövid időszakok kivételével – nincs más választásunk, ha egyáltalán választhatunk, ha egyáltalán megkérdeznek bennünket: mint a kisebbik rossz? Kényszerpályán vagyunk ötszáz éve? Török vagy osztrák? Német vagy orosz? Hitler vagy Sztálin? Rákosi vagy Gerő? Kádár vagy Münnich? Gyurcsány vagy Orbán? Lucifer […]

Posted by
Posted in

A könyvtár macskája

Várta az újság megjelenését, mint régen a zsidók a messiás érkezését. Hallotta ahogy a postás matat a postaládán, majd kisvártatva a kutya is jelezte, hogy a zöld-ruhás valamit tett a “dobozba”. Soha nem értette, hogy a kutyák miért is haragszanak a postásra, hiszen csak jön, berakja az újságot, a levelet és már megy is tovább. […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Jézus Krisztus, a kapitány

Rózsa Iván: Jézus Krisztus, a kapitány – Uram, nem látta a töviskoronámat? A töviskoszorúmért jöttem! – Hogy miért?! – A töviskoronámért. Nem találta meg valaki? – Hogy néz ki? – Mint egy korona, csak tövisekből… Régi, kétezer éves… – Aha, tehát antik! – Úgy is lehet mondani… – Valahogy maga ismerős, a szakálláról… – Elég […]

Posted by
Posted in

A kalap

Egy borongós napon sietősen szaladtam az utcán, mikor megpillantottam. Ebben a percben éreztem, hogy elválaszthatatlanok vagyunk. Milyen szép és elegáns mégis oly furcsa rajta valami tűnődtem magamban. De mi e nevezet furcsa érzés és ez a káprázat. Megálltam előtte és néztem csak szabályos formáját. Egy egész más világba csöppentem mellette.. Majd kis idő múlva elköszönve […]

Posted by
Posted in

Marionetta búcsúja In memoriam Nagy Mesi

“Marionettát leselejtezzük. Unalmas, és kopott. Nem ő az első Marionetta Babúzs, akit le kell cserélni. A zsinórjai gyengék. Porcelán arca repedt. Javaslom selejtezzük le, és készítessünk egy újabb, szebb s bájosabb marionett babát! A műsorszámot pedig teljesen átírjuk.” a leselejtezés megtörtént. pedig nem voltál unalmas, és kopott sem. harmincévesen az unikornisaiddal álmodtál minden éjjel. az […]

Posted by
Posted in

Multi módi mozzanatok

Multi módi mozzanatok Majdnem egymás mellett ültek az irodában. Egyforma íróasztalok, fehér fal, hasonló laptop és telefon, igénytelen környezet – ahogy ez általában arrafelé kijár. Az új belépőnek rövid betanulás s kezdődhet is a hajsza. Több szerződésért, gyártásért, értékesítésért, irányításért. S könyöklés beosztásért, pénzért, hatalomért. Végül is mindegy. Aki egyszer „multi kompatibilis” lett, annak teljesen […]

Posted by
Posted in

Őszi szonáta

Szohner Gabriella: Őszi szonáta Átirat Többször előfordult már velem, hogy az emlékezetembe lopakodott egy-egy elfeledettnek hitt kép, egy mozdulat, egy hangulat, egy ember, aki valamilyen módon része volt az életemnek. Leginkább az ősz kell hozzá. A napsugár, ami előbb csak gyengéden rásimul a világra, majd lassan elhagyja nyári hevületét, fáradtan, bágyadtan már csak a delelőjén […]

Posted by
Posted in

A szobor (Lelkek iskolája)

Könnyű nyári este volt. A szél összeborzolta a haját, léptei alatt megroppantak a kavicsok. A parkban sétált. A fák bíbor árnyakat vetítettek az arcára. A fizikus mindebből semmit sem érzékelt, szemei előtt egy egész más világ bontakozott ki. Egy elvont világ, amelynek tagjai fizikai összefüggések, akik matematikai törvények szerint élik szigorúan meghatározott társadalmukat. Fiatalember volt. […]

Posted by
Posted in

A tejföl

A mezítlábas, süldőkorú cimborák önfeledt vidámsággal rótták ócska ruhájukban a szekérkeréknyomos falusi utcát. Szomszédok és osztálytársak lévén gyakorta láthatta egyik a másikat. Ha szórákozásra vágytak, vígan fújták a maguk készítette tökszár dudát, fára mászva „fészkeztek”, vagy örömmel rúgták a száraz fűvel kitömött rongylabdát. Csillogó szemmel diskuráltak a nekik tetsző lányokról, elbeszélték a mástól hallott eseményeket, […]

Posted by
Posted in

Bodzatánc

  Napsütötte, árnytalan, meleg délután izzasztotta a földeken dolgozó emberek homlokát. Egyre nehezebbnek érezte fáradt, kérges tenyerük a kopott kapanyelet. A közeli poros úton elhaladt néha egy-egy lovas szekér a többségében nádfedeles, tornácos vályogházak előtt, az akáccal szegélyezett útszélen rongylabdát rugdostak a mezítlábas fiúgyermekek. A zsenge korú Szabó Mihály és a vele egyidős Gyuris Bandi […]