Posted by
Posted in

Átrohanva a tájon

Átrohanva a tájon Némafilm az a táj, melyet csak szemlélhetünk. Ha nem tapossuk rétjét, ha nem járjuk erdejét, és nem vagyunk kíváncsiak lakóira, csak lepereg előttünk. Igaz, színes, de szófukar. Csak vázlat, vagy félkész. Mikor a falusi apó megszólal, a vidék is beszél, szóhoz jut az öreg templom, az évszázados tölgy és a határ. A […]

Posted by
Posted in

Hova odaérni könnyű, örülni ott nehéz

Hová odaérni könnyű, örülni ott nehéz Ki van magasabban? Ki a tengerszint felett ezer méterrel bandukol a fennsíkon, vagy ki fele magasból, a várfokáról néz a szédítő mélységbe? Kinek szíve megtelik az ősök üzenetétől, melyek árnyas zugokból, leomlott falakról, kopott küszöbökről sejlenek felé. Most feltűnnek a hegykoszorúk övezte dombvidéken, harci méneken a hazaigyekvő várbeliek is. […]

Posted by
Posted in

A tavaszi szél új, szebb időket hoz…

– Nahát, én ilyen csodát még nem láttam! Nézd Dávid, ezer meg ezer pille. Táncot járnak, keringőznek. – csacsogta Viola, és ő is pár tánclépést tett a folyó árterén nyújtózó vízmosta kövek között. A fiú elmosolyodott: – Ezek nem pillék, hanem kérészek. Szerelmi násztáncot járnak a Tisza habjai felett. – Virágzik a Tisza. – suttogta […]

Posted by
Posted in

A FESTŐ EBÉDJE

A FESTŐ EBÉDJE A festő festett. Már elmúlt fél egy is. De itt még nem tartunk. Azzal kezdődik: hogy a festő fogja ecsetjét, vászonját, palettáját és kimegy a kertbe. Kisétál vagy inkább: kisiet, hisz el kell kezdeni mielőbb. Már előtte a kész kép, lelki szemei előtt. Apró, aprócska csillag, amint körbe-körbejár egy gigászi, lélegző, vízzel […]

Posted by
Posted in

ARANYBÓL

ARANYBÓL 1. Az aranyurna létezik, az aranyurnások léteznek. 2. Ez arany és csillog és tömör és urna. És sárga. Ahogy ott áll a ravatalon: mint ősi istenszobor. Nem? Nincs keze-lába, nem is kell. Feje sincs-vagy inkább ez a fej és törzse nincs. Igen, egy fej. Mélázik, bölcs derűt sugárzó Buddha-szobor feje. Mosolyog is, de lehet, […]

Posted by
Posted in

MESE A…

MESE A… Egy meg nem nevezett világban, egy meg nem nevezett ország meg nem nevezett városának meg nem nevezett utcájában van egy étterem. Helyes. Az ilyesféle éttermek fölöttébb hasznosak. Az ember, biológiai lény-mivoltából fakadóan, előbb-utóbb megéhezik, meg is szomjazik-s ilyenkor mit tegyen? Mit tehet, mit tesz? Nem sétál be valamelyik élelmiszerüzletbe, nem rejt az inge […]

Posted by
Posted in

Az imakönyv

A család apró népe kíváncsian hallgatja az édesanyjuk szájából elhangzó izgalmas, vagy csodaszép, de mindig tanulsággal végződő meséket. A kis házban a sok jó ember szűkösen bár, de nyugodtan elfér. Az anya a háztartás vezetése mellett rengeteg időt tölt csemetéivel, hogy azok rendesen és egészségesen fejlődjenek. A nagyobbak tanuljanak jól az iskolában, a kisebbek meg […]

Posted by
Posted in

Egy kezdő kisiskolás tévelygése

Boldog elégedettséggel ültem a kanapén, még valami kekszfélét is majszolgattam. Közben mesefilm sorozatot néztem a tévében. Az sem zavart, hogy a napocska csak néha pislantott be hozzám az ablakon. Nem számoltam semmilyen torz következménnyel. Csak annak örültem, hogy nem derült ki. Pár év múlva ez pont fordítva lett, de ki gondolt még ekkor a jövőre! […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: “Isten” hozott Mocsárországban!

Rózsa Iván: „Isten” hozott Mocsárországban! A világok végén A világok végén vége a világoknak, s nyomban kezdődik egy új világ… Egy harcok nélküli, játékos világ: az örök lebegés… Dinasztiák Az egykoron kalóz Grimaldi család az évszázadok során kikupálódott és úriemberré vált. De ti ötszáz év múlva is bunkók maradtok! Kár belétek a pénz, a hatalom […]

Posted by
Posted in

Hazugság

6 éves voltam, kicsi és magányos. Anyám akkoriban minden este apámmal veszekedett, még akkor is, amikor hazajöttem az iskolából. Igen, erre határozottan emlékszem, mert abban az időben teljesen egyedül csináltam a házimat minden nap. Pedig még olvasni se tudtam. De megtanultam egyedül lenni, olyan egyedül, ahogy akkoriban még gyerek nem is lehetne. Szépen lassan boldogulni […]