Valaki megkopogtatja a vállam. Idegesen pillantok fel a telefonomból, mert éppen egy videót bámultam, amiben állatokat mutattak vicces helyzetekben. Teljesen belefeledkeztem, és az érintés a vállamon megzavart. – Mit csinálsz? – kérdezi egy hatalmas, kék szempár tulajdonosa szinte mérgesen. Nem tudom mire vélni a kérdést, úgyhogy mielőtt válaszolnék, végigmérem az előttem álló emberkét. Óvodás […]
Magas karfájú, puha párnákkal bélelt trónomon ülve bámulok le az előttem elterülő csatamezőre. Tökéletesen látok innen mindent. Látom saját hadseregem támadását, és az ellenfél válaszát is. Jó döntés volt ide, a palota tágas erkélyére helyezni a trónt. Én már nem tudok harcolni. A lábam alig bír el, karjaimban nincs erő, nem tudok lóra ülni, és […]
Edit Szabó : Húsvéti emlékek Falun élő kis családunkban az öcsém és én voltunk gyerekek. Ahogy cseperedtünk, mindig eszembe jutott, miért nincs nekem egy bátyám, akire felnézhetek ? Kérdésemre feleletet adtak a szüleim : voltak, de a csecsemőkor nem válogat ! A körülöttem élő – velem hasonló korú gyerekek mind fiúk voltak, így lettem én […]
Azt mondják… /Gondolatok Andersen születésnapjára/ Azt mondják, ha meghal valaki, helyette új ember születik. Nem akartam úgy megszületni, hogy értem meghaljon valaki. De mit tudtam én ezt akkor még, amikor világra jöttem. Megszülettem, azon a napon, amikor Andersen született. Haltak is meg azon a napon, még egy Nobel díjas is. Azt mondják, ezek a jeles […]
Szohner Gabriella: A megbicsaklott tanmese Tízéves unokám kinőtt a mesékből. Érdeklődését nem kötik le a varázspálcával röppenő tünde lányok, a vasorrú, bibircsókos boszorkányok, az üvegcipellők, sem az elvarázsolt szellemek. Angyalian tiszta gyermekszeme meglátja már a világ számtalan rossz oldalát is, saját bőrén tapasztalja meg az egyenlőtlenségeket, az igazságtalanságokat. Ma már a mindennapos emberi történeteket hallgatja […]
Szohner Gabriella: Beszélni akartam a Mikulással Már lehullott minden levél a fákról, és én tudtam, hogy nemsokára esni kezd a hó. Szerettem a telet. Nem is annyira a kinti hideget, mert hamar átfáztam, sokkal inkább a várakozást, a készülődést szerettem, amik odabenn, a családban történtek. Ebben az időszakban nálunk mindig történt valami érdekes. A nagy […]
Szürke, félhomály töltötte ki a kis szobát, annak ellenére, hogy még alig múlt el délután két óra. Hosszú, vékony ujjaival körbe tekerte a takarót elcsigázott csupa csont testén és a fotelbe gubbaszkodott vissza. A pléddel együtt is csak annyi volt, mint egy tizenkét éves gyerek. Elmélázott tekintetével nem is igen látott már semmit a környezetéből, […]
A döntési magasság a repülésben használatos fogalom. Azt a pontot és pillanatot jelöli – tehát térben és időben egyaránt – amikor a pilóta nem halogathatja tovább, választania kell, hogy le vagy föl. Vagyis, ha nem vállalható a leszállás, ez az utolsó lehetőség, hogy megszakítva az ereszkedést ismét felhúzza a repülőt, – ahogy szaknyelven mondják: átstartol, […]
Az áhítat csendje még ott ült az arcokon, amikor felcsendült Terézia grófnő érces hangja és megrebbentette a szempillákat. A szép szoprán angyalian zengett a teremben. A karácsonyi ének egyre hangosabban szállt az ég felé, hogy beteljesítse az ünneplők vágyakozását. Elsőként a gyerekekét, akik a dal végén fékezhetetlen rohamot indítottak a karácsonyfa alatt sorakozó csomagok megszerzésére. […]
Attila csak nemrég költözött Magyarországra. Oda, ahová szíve szerint mindig is tartozott, csak a történelem sötét évei elszakították onnan. Mindez alig múlott valamin, hisz a határtól nem messze lakott a családjával. A fiú emlékezett arra az időre, amikor a nagypapája még élt, és mesélt neki. Ő mondta mindig: – ha a szél egy kicsit jobban […]
