Posted by
Posted in

Lelkek iskolája

Lassan hűvösbe fordulnak az éjszakák. Nappal még teljesen átforrósodok, érzem, ahogy belém tűz a nap, ahogy körülöttem szívja magába a meleget a beton – a focipálya, a kosárlabdapálya, a parkoló. Az a néhány fa, ami magát feszesen kihúzva sorakozik mellettem, kevésnek bizonyul, hogy az egész udvarom fölé árnyékot vessen. Üresen tátongó termeimben a cserepes virágok […]

Posted by
Posted in

Tengerpari képeslapok

Tengerparti képeslapok A négy ló lassított, majd a kocsi egy zökkenéssel megállt. A kocsis kötelességtudóan leugrott a bakról és kigördítette az utasok elé a kis lépcsőt. Kisvártatva kinyílt az ajtó, s előbb egy – lesegítést kérő – kesztyűs kéz jelent meg, majd kikászálódott a kisasszony is. Vele társalkodónője, két kuzinja, majd a végén természetesen a […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Pépépé!

Rózsa Iván. Pépépé! Örvendetes tény (lesz), hogy hamarosan megalakul a Pingvinek Parlamenti Pártja (PPP). Még benn sincs a Parlamentben, de már megelőlegezi magának a helyét. A koalíciót is a Magyar Kétfarkú Kutya Párttal. A megvalósítandó, közös, fő cél pedig: a pépépé lesz! Ezt egy ideológiai pingvinmókus, nevezetesen Bada Dada találta ki, vagy húsz éve. Vagyis […]

Posted by
Posted in

Folytatásos regény, 3. rész

Irén nehezen vált meg a csodaszép ruhától. Sajnálta, hogy szombatig várnia kell, hogy újra felvehesse. A folyosón lassú dallamok szálltak felé a zongoraszobából. Róza nagymama, a báró édesanyja gyakran játszott a hangszeren délutánonként.  A zongoraszoba tágas volt, közepén egy gyönyörű kandallóval, körbe pedig kényelmes, párnázott bútorok és székek díszítették. Irén kényelembe helyezte magát egy fotelben […]

Posted by
Posted in

Életek

Életek Megállt. Abbahagyta a céltalan-céltalan?-járkálást a kerítés mellett. Addig föl-alá járt gondolataiba mélyedve-süppedve. Agyában fogócskáztak a Mi?-k, a Hogyan?-ok és a Miért?-ek. Összekapaszkodtak, nevetgéltek, csakazértsem hagyták magukat megválaszolni! Már belefájdult a feje. De hirtelen megpillantotta a pókhálót. Ott függött a kerítés drótjai közt. Átlagos pókháló volt. Ezüstszínű, törékeny. De mégis szilárd. Legalábbis szilárdan tartotta azt […]

Posted by
Posted in

Folytatásos regény, 2.rész

Üdvözlöm Önöket, foglaljanak helyet- intett a báró a komornyiknak- ,milyen italt parancsolnak, az Urak? Természetesen a báróúr remek borából! A tavalyi évjárat valóban páratlan! Egészségükre! És az idei termésre! Sajnos aggasztó a helyzet, betegség támadta meg a tőkéket, ezért is hívtam Önöket. Már mindent megpróbáltunk, de a terjedését nem sikerült megállítani. Most jövök a birtokról, […]

Posted by
Posted in

Grófék

    Grófék háza olyan közel volt a miénkhez, hogy majdnem átjött hozzánk a tűzfal, a veranda és a rácsos kút. A kalapácskopogás, a fűrészhang és a festékszag sokszor át is jött. Ha nem jött, a testvéremmel mi mentünk. A veranda nyitott oldaláról lehetett belépni az asztalosműhelybe. Az ajtóval szemben, az ablak előtt állt a […]

Posted by
Posted in

A teremtés története

Kezdetben nem volt más, csak a csend és a sötét némaság.  Khami, a Teremtő vakon és süketen lebegett a semmiben.  Unatkozott.  Töprengett.  Elmélkedése során egy szerszámot képzelt maga elé, mely mozgásba hozza a semmit, a csendet.  Így született meg a Szent Lant.  Khami végigfuttatta isteni ujjait a húrokon, és a Lantból dal fakadt.  Csodás harmóniák […]

Posted by
Posted in

Mindent a maga idejében

Mindent a maga idejében Gyuszi lassan ballagott hazafelé. Keresztül az úton. Az utcára az ágait kilógató diófa alatt. A piroskapus állatorvosi rendelő előtt. Közben jóleső telítettséget érzett a gyomrában. A magyarázat egy jól megtermett görögdinnye. Gyuszi alig pár perce fogyasztotta el, jó étvággyal, jóízűen. Ő, egyedül, együltében. Maga sem hitte volna volna, hogy belefér. Belefért. […]

Posted by
Posted in

Megtörténik

Megtörténik -Milyen sápadt most. B mondta, felmutatva a holdkorongra. Ami, jegyezzük meg, valóban haloványabban pislákolt mint a megelőző napokban. Pedig telihold volt. -Ti is látjátok? -Sápadt-felelt rá A. Mindenesetre így is olyan érzésük volt, hogy őket nézi. Főleg A-nak. A göndörhajú, pufók arcú, édesszemű A-nak. Tíz esztendeje dacára feltűnően éleseszű volt. Nem maradt el mögötte […]