Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ki szüljön kinek?

Rózsa Iván: Ki szüljön kinek? Paradoxon: olykor az szaporodik, akinek nem kéne; akinek meg kellene, nem… Van, akinek öt gyermeke van; másnak meg egy sem… Mi az oka? Az anyagiak? Nem biztos, hogy csak ez lenne a szempont. Skandináviában például kevés gyermek születik, Afrikában viszont sok. Túlzott felelősség-érzés, illetve felelőtlenség? Önzés? Pedig szerintem, akinek nincs […]

Posted by
Posted in

Igazi és Majdnemolyan

Szohner Gabriella: Igazi és Majdnemolyan Placcs! A krokodilbőr táska egy csomó más tárgy halomba rakott kupacára érkezett. Valamikor igazán szép lehetett, zöldes-barnás bőrén csillogott a napsugár, alakja, csatja mestermunkáról árulkodott. -Na de kérem! Micsoda bánásmód ez! Kikérem magamnak! – kiabálta. Alig egy perce még régi, megszokott, kényelmes helyén lustálkodott a ruhásszekrény felső polcán, ahová valamiféle […]

Posted by
Posted in

Angyalok gyermeke

Szohner Gabriella:  Angyalok gyermeke Nagy szegénység köszöntött a fiatal családra azon a tavaszon. Alig egy éve esküdtek örök hűséget egymásnak, a nászúton Márti teherbe esett, mire pedig megérkezett az újabb tavasz, a kiságyban egy tejföl szőke hajú, kék szemű kisleány nyitogatta ártatlan szemecskéit. Minden spórolt pénzüket a szükséges kelengyére költötték. Akkor már csak a férje […]

Posted by
Posted in

Az élet megy tovább

  Akai Katalin                                         Az élet megy tovább   Csehszlovákia, 1935, Felvidék, Várkony. Magyarok lakta terület. „Trianon” után lakosai egyik napról a másikra nem Magyarok, hanem Csehszlovákok lettek. Az ott élőket szlovákosították, akár erőszakkal is. Az […]

Posted by
Posted in

A Molnár lánya

Kora nyári vasárnap éjjel 1 óra volt. A kastélyban alig pár perce aludt el az utolsó lámpa. A konyha felől fiatal, barna lány, gyertyával osont le a személyzeti lépcsőn. Óvatosan haladt, a hátsó bejárat felé. Áthaladt a porcelántermen, de hírtelen visszafordúlt, mivel látta, az egyik vitrin ajtaja nyitva van. Óvatosan megérintette az ajtót, és teljesen […]

Posted by
Posted in

Lekvárfőzés

inden ősszel, amikor beérett a szilva, lekvár főzéshez készülődött a család. Egész napos munka volt, a ledarált szilvából, csak hosszú főzés után, este lett a nagy üstben lekvár. Különös hangulata volt a főzésnek, főleg késő délután, amikor már sűrűsödni kezdett és az est beálltával a tücskök is ciripeltek a bokrokon, különös zenét szolgáltattak. A finom […]

Posted by
Posted in

Életre szóló ajándék

Gyönyörű ősz volt, mikor először találkoztak. A szomorú pillantások felismertek egymásban valami mindenek-felettit, sorsot a sorsban, s valami láthatatlan szál kezdte összefűzni teljes emberi valójukat. A férfi nemrég özvegyült meg, lelke teljesen összeomlott, a talaj kezdett kicsúszni a lábai alól, menedéket keresett, barátot, társat, bárkit, akivel megoszthatná terheit. Az élet különös játéka folytán a legelképzelhetetlenebb […]

Posted by
Posted in

Nádasi Katalin: Az őrzők szigetén – előadja: Zsoldos Árpád

Nádasi Katalin: Az őrzők szigetén Ez a harmadik indián mese, igaz mese, ezért aztán inkább felnőtteknek szól, bár igen jó volna, ha gyermekek is időben átélhetnék e történet szépségét. Kecsua indiánok egy kis csoportjának csodálatos életfelfogásáról, életmódjáról szól, amely negyed századdal ezelőtt még így volt igaz, ahogy elmesélem, de lehet, hogy ma már csak színjáték […]

Posted by
Posted in

A lámpagyújtogató

  Annácska nagyon szerette elkísérni a nagypapáját a munkába. Szeretett mellette sétálni, és követni őt kandelábertől kandeláberig. Olyankor úgy érezte, hogy elsőként övék az utca, csak utánuk kaphatja meg azt a város, a járókelők, vagy bárki rajtuk kívül. A fellobbanó fények az övék voltak, csak az övék. Nem is láthatta azokat más, hisz ők voltak […]

Posted by
Posted in

Nádasi Katalin: Csillagláma – előadja: Zsoldos Adrienn

Nádasi Katalin: Csillagláma Utolsó mesémet rólad mondom Yakana (Jakana), ki a déli éjszakák tündérszép tüneménye vagy, s nekem legkedvesebb az inkák meséi és csillagai közt. Bocsánatodat kell kérnem, de oly régóta őrizlek szívem melegében, hogy már csak magyar mesét tudok mondani rólad. Úgy jártál, mint az igazi népmese hősök: aki csak beszél róluk, mind beleszövi […]