Posted by
Posted in

Szívzivatar

Kicsi vagyok. A barna ajtók felém magasodnak, sose éreztem még magam így, mint egy eldobott felmosórongy, amit ott felejtettek a wc-ben. Büdös van. Csavarja az amúgy is ingatag lelkemet, zsibbasztja a csuklómat, a számat, hideget hoz belém, felkavarodik tőle a gyomrom. A deszka nélküli wc-re bámulok, arra gondolok, hogy az lesz a bűzforrás és arra, […]

Posted by
Posted in

Álommunkahely és egyéb furcsaságok

Szohner Gabriella: Álommunkahely és egyéb furcsaságok   1. – Gyönyörű ez az épület- sóhajtotta Andi, miközben Gergővel sétált a gyermekszobák előtti oszlopos, kazettás mennyezetű, hosszanti folyosón.  Széphez szokott asszonyszeme észrevette persze a kopottas falakat, a felgyűrődött, porladozó szürke salétromot, a szúette padozatot, az ablakokra is ráfért volna némi karbantartó festék, mindez azonban nem változtatott ámulatán. A […]

Posted by
Posted in

Valahol Barabást kiáltottak

Valahol Barabást kiáltottak A hosszúra nyúlt szertartás kifárasztotta Jóságost. Nővére férjét temették, eljött az egész család. A család, melynek sohasem volt igazán a tagja. Két lánytestvérét önzetlenül szerette, de ők csak kihasználták a jóságát, bántották, és megalázták. Alig várták, hogy megnősüljön, elűzték a szülői házból, és kijelentették, hogy ott többé, semmi keresnivalója nincs. Férjhez mentek, […]

Posted by
Posted in

Az előadás

Mint mindig, most is nagy izgalommal készült. Második fellépés. Az első kicsit furcsára sikeredett. Mindössze hat ember. Ennyi volt kíváncsi az előadásra. De legalább kíváncsi volt. Igaz a kezdés időpontjában még a szervezőkön kívül – akik folyamatosan exkuzálták magukat – még nem volt más a helyiségben. De legalább ők ott voltak. – Várjunk még néhány […]

Posted by
Posted in

A félrebillent glória

Szohner Gabriella: A félrebillent glória Anna céltalanul kószált a temetőben. Már mindent elvégzett a szülei sírjánál, amit tervezett. Nem sietett haza, jó volt itt. Jó volt elmerülni a csendben a májusi kék ég, az egymás felé torlódó bárányfelhők, a langy, melengető napsütés alatt. A fel-feltámadó szellő enyhe virágillatot hozott, hol a nárcisz, hol gyöngyvirág, hol […]

Posted by
Posted in

Elutasítás

Elutasítás   – Mondjad nyugodtan, – persze ha akarsz róla beszélni, – végül is mi történt a feleségeddel? – Van türelmed meghallgatni? – Abszolút. Időnk még bőven van, mint ahogy még út is előttünk. A kétdiplomás nyugdíjas vízmérnök kényelmesen hátradőlt az anyósülésen. Kicsit babrált a fűtéssel, és máshová állította a befúvást a maga oldalán. Miközben […]

Posted by
Posted in

HALÁL A VIRÁGOSKERTBEN

HALÁL A VIRÁGOSKERTBEN A kora nyári nap rézsútos fénypászmákat rajzolt a hűvös szobába. Felébredve Piri néni csak nézte a levegőn átívelő csíkokban táncoló porszemeket és hálásan gondolt arra, hogy ezt a lenyűgöző jelenséget a fülledt városi lakásában soha nem élhette volna meg. Nagyot nyújtózott és a nyugdíjasok nyugalmával, nem túl fürgén a nyitott ablakhoz lépett […]

Posted by
Posted in

A “FIZETSÉG”

A “FIZETSÉG” Ma délután kicsivel később értünk a mászókás játszótérre. Kellemes meleg napsütés volt, Móricz rögtön lerúgta a szandálját és a zokniját alig várva, hogy mezitláb bemehessen a homokozóba. A hároméves kisfiú már nemcsak tudta, de gyakorolta is, hogy a másik játéka mindig érdekesebb, így sokszor volt a homokozó csatatér, amikor megjelent. Nem tudtam ellene […]

Posted by
Posted in

SPAGETTIZÉS MEGLEPETÉSSEL (ugyanaz másképp)

SPAGETTIZÉS MEGLEPETÉSSEL Csütörtök, vagyis akkor ma van a mexikói vacsora est. Még van két órám az indulásig. Lássuk csak mit is kell vinnem? Igen, kell 12-szer 1o db azaz 12o vagyis inkább 13o paletta, ugyanennyi kerek papirtálca palettának, 12 tubus fehér ugyanennyi sárga, piros, kék és fekete festék, 13o db 1o-es és ugyanennyi 4-es ecset. […]