Posted by
Posted in

Saját árnyékom gazdáját keresi

Saját árnyékom gazdáját keresi Ha már a lét és a valóság paradoxon, akkor az érthetőnek az elkövetkezendő halálban kell lennie. Valami körül kullogunk, de míg élünk, fel nem foghatjuk, hogy valahol lennie kell az érthetetlennek, hogy végre megértsük. Létünk jelen formája az élet, alsóbbrendű más létezésformánál, mert a felfoghatatlan jellemzi. Létfilozófusok soha nem jutnak eredményre, […]

Posted by
Posted in

Örökké vagyunk!

Örökké vagyunk! Jól belegondolva, vagy akár sehogy, örök életű vagyok. Mert: Mozdulatomat, hanghordozásomat, elhivatottságomat, életfelfogást és tehetséget őseimtől örököltem. Mikor a kávémhoz kockacukorért nyúlok, pont úgy teszem, mint ahogy lang pakombartos porosz ősapám. Mikor megdobban a szívem Erdélyért, a székely anyai elődök üzennek. Miként a formázófa nem idegen a kezemben, sejtem, valakim már gyakorolt helyettem, […]

Posted by
Posted in

Mobiltelefon

Mobiltelefon Végignézve a metró utasain, elkap a csüggedés. Mindenki a telefonját bújja. Belőlük léphettek ki, mint Jin a palackból. De az legalább kalandra indult, ők viszont nem bírják elengedni. Teret nyertek, de hiába, mert tenyerükben vigyázzák volt börtönüket. Nem léteznek egymás számára. Bezzeg a régi szép időkben beszélgettek. Bocsánat! Akkor az újság mögé bújtak, most […]

Posted by
Posted in

Író, ki a boldogsággal jegyben jár

Író, ki a boldogsággal jegyben jár Az örök élet kezedben! – csak tollat fogj vele! Ki majd szerencséssé tesz, ő vezeti soraidat, ő osztja el a pontot és vesszőt, majd abban is segít, mit közé kell írnod. A fáradt régiségeket megbabonázza, és kelendővé teszi időköntösük; mert szín és forma a jelenből beléjük szivárog, tarkítja és […]

Posted by
Posted in

A bolondok házában

A bolondok házában – Pusztai úr! Maga mindig is Kolombusz Kristóf volt. Miért mondja most, hogy Neumann János? – kérdi dr. Paksi Imre neurológus az ápoltjától. – Miért baj az, doki? – Mert Neumann én vagyok! – Akkor én most dr. Paksi Imre legyek? – Isten ments! Akkor ki gyógyítja magát?! – Hát, ha maga […]

Posted by
Posted in

A győzelemhiányos békétlenkedő

A győzelemhiányos békétlenkedő A Rákóczi utca 47. számú lakás leégett, a Malév Airline 13. számú légijárata az Alpok felett lezuhant, a Nyíregyháza felé közlekedő 17 óra 20-as gyors kisiklott. Ha nincs tűz, légikatasztrófa és vasúti szerencsétlenség; sem a ház, sem a légibusz, de a vonat sem repülhetne a hírek szárnyán. (A Boeing megtehette volna a […]

Posted by
Posted in

A művészi szabadságról

A művészi szabadságról A művészi szabadsággal lehet élni és visszaélni. Mikor ábrázolok, mondjuk Bartókot, akkor szolgai alázattal teszem, mert tudom, hogy jobban a zeneszerzőre kíváncsiak, és nem énrám. Ha nem ikonikus a modell, már szívesen hallatom énemet is. Nem csak dokumentálok, de véleményt is szívesen mondok a megformázáskor. Elcsüggedek, mikor a portré csak ürügy a […]

Posted by
Posted in

A sztupánál

A sztupánál A zalaszántói Világosvár-hegyre kapaszkodtunk. Ormán Európa legnagyobb sztupájának* lombok fölé emelkedő csúcsa szúrta nyársra az arra tévedt bárányfelhőket. Hajdan volt szőlőskertek érett cseresznyéi nevettek ránk. Fogócskázó, babos kendős kislányok angyalhangja csilingelt a múltból. Ameddig az ösvény, a bazaltkövekből épített buddhista tornyocskák**, az ágakon napfürdőző piros gömböcskék mindenkié, felérve a Buddháé lesz a minden, […]

Posted by
Posted in

Átrohanva a tájon

Átrohanva a tájon Némafilm az a táj, melyet csak szemlélhetünk. Ha nem tapossuk rétjét, ha nem járjuk erdejét, és nem vagyunk kíváncsiak lakóira, csak lepereg előttünk. Igaz, színes, de szófukar. Csak vázlat, vagy félkész. Mikor a falusi apó megszólal, a vidék is beszél, szóhoz jut az öreg templom, az évszázados tölgy és a határ. A […]

Posted by
Posted in

Hova odaérni könnyű, örülni ott nehéz

Hová odaérni könnyű, örülni ott nehéz Ki van magasabban? Ki a tengerszint felett ezer méterrel bandukol a fennsíkon, vagy ki fele magasból, a várfokáról néz a szédítő mélységbe? Kinek szíve megtelik az ősök üzenetétől, melyek árnyas zugokból, leomlott falakról, kopott küszöbökről sejlenek felé. Most feltűnnek a hegykoszorúk övezte dombvidéken, harci méneken a hazaigyekvő várbeliek is. […]