Posted by
Posted in

Kert F. Klára – Szólíts Júliának!

    Annyiszor, de annyiszor elátkoztam ezt a karácsonyt. Tegnap még úgy éreztem, életem végéig gyűlölni fogom. Ma pedig – annak ellenére, hogy begipszelt bokával és könyökkel ülök a karácsonyfátlan, gyertyátlan szobámban, a világ legboldogabb embere vagyok. Az elátkozott, gyönyörű karácsony végre elhozta a szívem vágyát és ez már így is marad, mert csak rajtam múlik. […]

Posted by
Posted in

Beteg fiú

Beteg fiú A beteg fiú itt van. Van és itt van. Beteg a világ-úgy hírlik-, a fiú is. Ebben a kerekesszékben. Ebben az országban, városban, lakásban, kerekesszékben. A fiú beteg. Szíve dobog, friss ütősóra. Tüdeje szív-fúj, be-ki. Vére, igen, kering, száguld, forrong. Lát mindent, hall mindent. De beteg. Nem jár, nem beszél, lába engedetlen, hangja […]

Posted by
Posted in

Hulló csillag

Hulló csillag Tegnapelőtt elkezdék írni egy novellát. Igen. Elbeszélést? Csak novella. A következőről szól (érdekelne a véleményed, pl. te milyennek és hogyannak írnád): két szereplő, egy fiú és egy lány. Kellemes nyári estén odakint üldögélnek a kert végiben, a búzatábla sarkában. Vagy kukorica, ha úgy jobb. (Ha valaki azt jobban szeretné.)  Alkonyat, naplemente, holdfelkelte és […]

Posted by
Posted in

Találkozáskor

Találkozáskor Igen, ez paletta. Még nem láttál ilyet? Portré lesz, de nem Annáról. Hanem képzeletbeli Eszterről. (Vajon ugyanarra az Annára gondolunk?) Az tájkép, de nem, nem a Gibraltári-szoros, hanem a Finn-öböl. Nem voltam ott soha, képen láttam, a Garda-tónál voltam… nekem hasonlít rá, kissé beleszőttem a képbe. Túl élénk. Mondták már túl sápadtnak is. Nem, […]

Posted by
Posted in

Vigyázz, Zeusz!

Vigyázz, Zeusz ! Réka aznap befejezte, felélesztette és elengedte szobrát. Nem amit róla készítettek, nem. Amit ő gyártott. Márványból, kevéske bronzból, haja aranyból. Íme itt a felső kis helyiségben. Műhely-Réka, a fiatal, csinos szobrász(kodó) hölgy így nevezi. Réka festegetett is, tanult is eme mesterségeket, de… erről ennyit. Egyébként nem hasonlít szobrászati tevékenység helyszínére-senki nem mondaná […]

Posted by
Posted in

A Gondolkodó

A Gondolkodó A homo sapiens szónokol Előhang A Gondolkodó vagyok, (mindég mondják, hogy egyek). Rodin szobra két kézzel, az öklöm számba ér fel . 1. Ragyás, kopasz, csúf vénség, én se értem, mért él még, bizony ő a gondolat, aklok mellett és alatt álldogál és kéreget, megállítva titeket is, lekapcsolja villanyom, -de- telefonom hagyhatom, tévém […]

Posted by
Posted in

Az ember is, a holdra is

Az ember is, a holdra is “Íme, visszatértem.” Abszolút megértem. “Jöttem, láttam, győztem.” – előttem, mögöttem. “Virít a mindenség.” És nem kell (tiszta) lég. “Ő is követni fog.”: “Máris elindulok.” “Talán visszamenjek?” “Ezek se jobb mennyek. ” Innen is még tovább! Bizony ezt is mondád, e vers jő utánad, nem kell, hogy megvárjad. “E hely […]

Posted by
Posted in

Mindig Homérosz

Mindig Homérosz Homérosz a számítógép billentyűzetére cserélte-azt, ami volt neki. Aztán lúdtollra, tudod, az az, amit a tintába kell mártogatni. Aztán golyóstollra. És üstökösre, annak a csóváját kell megfogni. Kicserélte, miért? A számítógépet Judittól kapta, aki megírta A Földet. A lúdtoll Dante adománya, a golyóstoll önmagát nyújtotta át. Van még valami? Az üstökös. Azt megtalálja, […]

Posted by
Posted in

Alkotás

Alkotás A madár fészket rak. A vakond üregeket ás. A hangya is valami ilyesmi… Az ember házépít, de erdőtelepít és szoborfarag is. Levesfőz és a többi . Hát alkossunk. Én például így: ülök a könyvtárban. Fejem felett egy aprócska polcon, szótárak sorakoznak. Apró zsebszótárkák. Olasz, horvát, latin. Kék, fehér, piros. Én odaképzelek egy pl. hauszát, […]

Posted by
Posted in

Alkotok

Alkotok Alkotom a műveimet, azt és ezt, olyat és ilyet. Fekete könnyek-regényem, Csendes eső a festményen. Szobrom íme, címe: Ketten, s a fúgám: Valaki itten. Soruknak elejét-végét magam se látom már oly rég… (És homokváram, is  igen, ne mondd, ne kérdd, azt se, milyen.) Műveim él- s éldegélnek, dörmögnek, van tánc és ének . “No […]