Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Hülyítés

Rózsa Iván: Hülyítés A franciákat fanatizálta egykoron egy kis korzikai, az oroszokat egy kis grúz, a németeket egy kis osztrák. A magyarokat most hülyíti egy kis …… Félreértés ne essék: nagyon szeretem a korzikaiakat; a grúzokat és az osztrákokat is kedvelem. Nem kevésbé szeretek húzatni a cigányprímásokkal… Csak tudjuk jól, mi lett az előbb felsorolt […]

Posted by
Posted in

A császár kutyája

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tágas mező. Annak a közepén állt egy kulipintyó, a kulipintyó kertjében egy tulipán. Annak a közepében volt egy csodás palota, abban lakott a Császár. Nagy, hegyes, rezes  orra volt, lapos pillantása, kackiás bajusza, vállán gumipitypangból szőtt hímes palást, fején hányavetin trónolt egy aranyvesszőből vert díszes korona. A […]

Posted by
Posted in

Bemutatkozás

Az irodalom egész életemnek fontos és nélkülözhetetlen része volt, hiszen tanárként évtizedeken át tanítottam. És írtam is: verset, prózát, de a mindennapi élet számos tennivalója – gyerekek, otthonteremtés, tanítás – úgy lekötött, hogy a közlés viszontagságaival nem foglalkozhattam. Aztán, már kissé idősen, nagy tragédia ért: meghalt hűséges társam, drága férjem, ami összetört bennem mindent, és […]

Posted by
Posted in

Egy nagy grafikus életmargójára

Egy nagy grafikus életmargójára Negyed évszázada találkoztunk Tusnádon, szülőfalujában. Küküllő-mentit ittunk, közös barátunknál, Virág Jóskánál. Első látásra kis ember, majd egyre nagyobb… Az Olt partján élt kutyájával, ki, mikor Elemér hazafelé ment a Csángó csűrből (kocsma) és rózsaszínnek látta a Nyergestető ölelte csillagos eget, előrefutott, jelezve: gyere gazdám, nincs medve a közelben! Rendben mindig bevárta, […]

Posted by
Posted in

Ködbe veszett mindenünk

Ködbe veszett mindenünk Mikor a fáradt Hold belezuhant a nyújtózó Nap ágyába, a hajnal, régen holt Mátyásunkat a Duna-parton találta. Hatalmas dereglyék gyomrába dörömböztek a ledobált corvinák. Bő bugyogós törökök hordták keskeny pallón egyensúlyozva, gyakran a vízbe ejtve terhüket. Galeotto Marzio és Janus Pannonius fejedelmük vállára borulva zokogtak, kinek vigaszra nem maradt ereje, csupán ennyit […]

Posted by
Posted in

Saját árnyékom gazdáját keresi

Saját árnyékom gazdáját keresi Ha már a lét és a valóság paradoxon, akkor az érthetőnek az elkövetkezendő halálban kell lennie. Valami körül kullogunk, de míg élünk, fel nem foghatjuk, hogy valahol lennie kell az érthetetlennek, hogy végre megértsük. Létünk jelen formája az élet, alsóbbrendű más létezésformánál, mert a felfoghatatlan jellemzi. Létfilozófusok soha nem jutnak eredményre, […]

Posted by
Posted in

Örökké vagyunk!

Örökké vagyunk! Jól belegondolva, vagy akár sehogy, örök életű vagyok. Mert: Mozdulatomat, hanghordozásomat, elhivatottságomat, életfelfogást és tehetséget őseimtől örököltem. Mikor a kávémhoz kockacukorért nyúlok, pont úgy teszem, mint ahogy lang pakombartos porosz ősapám. Mikor megdobban a szívem Erdélyért, a székely anyai elődök üzennek. Miként a formázófa nem idegen a kezemben, sejtem, valakim már gyakorolt helyettem, […]

Posted by
Posted in

Mobiltelefon

Mobiltelefon Végignézve a metró utasain, elkap a csüggedés. Mindenki a telefonját bújja. Belőlük léphettek ki, mint Jin a palackból. De az legalább kalandra indult, ők viszont nem bírják elengedni. Teret nyertek, de hiába, mert tenyerükben vigyázzák volt börtönüket. Nem léteznek egymás számára. Bezzeg a régi szép időkben beszélgettek. Bocsánat! Akkor az újság mögé bújtak, most […]

Posted by
Posted in

Író, ki a boldogsággal jegyben jár

Író, ki a boldogsággal jegyben jár Az örök élet kezedben! – csak tollat fogj vele! Ki majd szerencséssé tesz, ő vezeti soraidat, ő osztja el a pontot és vesszőt, majd abban is segít, mit közé kell írnod. A fáradt régiségeket megbabonázza, és kelendővé teszi időköntösük; mert szín és forma a jelenből beléjük szivárog, tarkítja és […]

Posted by
Posted in

A bolondok házában

A bolondok házában – Pusztai úr! Maga mindig is Kolombusz Kristóf volt. Miért mondja most, hogy Neumann János? – kérdi dr. Paksi Imre neurológus az ápoltjától. – Miért baj az, doki? – Mert Neumann én vagyok! – Akkor én most dr. Paksi Imre legyek? – Isten ments! Akkor ki gyógyítja magát?! – Hát, ha maga […]