Posted by
Posted in

Vigyázz, Zeusz!

Vigyázz, Zeusz ! Réka aznap befejezte, felélesztette és elengedte szobrát. Nem amit róla készítettek, nem. Amit ő gyártott. Márványból, kevéske bronzból, haja aranyból. Íme itt a felső kis helyiségben. Műhely-Réka, a fiatal, csinos szobrász(kodó) hölgy így nevezi. Réka festegetett is, tanult is eme mesterségeket, de… erről ennyit. Egyébként nem hasonlít szobrászati tevékenység helyszínére-senki nem mondaná […]

Posted by
Posted in

A Gondolkodó

A Gondolkodó A homo sapiens szónokol Előhang A Gondolkodó vagyok, (mindég mondják, hogy egyek). Rodin szobra két kézzel, az öklöm számba ér fel . 1. Ragyás, kopasz, csúf vénség, én se értem, mért él még, bizony ő a gondolat, aklok mellett és alatt álldogál és kéreget, megállítva titeket is, lekapcsolja villanyom, -de- telefonom hagyhatom, tévém […]

Posted by
Posted in

Az ember is, a holdra is

Az ember is, a holdra is “Íme, visszatértem.” Abszolút megértem. “Jöttem, láttam, győztem.” – előttem, mögöttem. “Virít a mindenség.” És nem kell (tiszta) lég. “Ő is követni fog.”: “Máris elindulok.” “Talán visszamenjek?” “Ezek se jobb mennyek. ” Innen is még tovább! Bizony ezt is mondád, e vers jő utánad, nem kell, hogy megvárjad. “E hely […]

Posted by
Posted in

Mindig Homérosz

Mindig Homérosz Homérosz a számítógép billentyűzetére cserélte-azt, ami volt neki. Aztán lúdtollra, tudod, az az, amit a tintába kell mártogatni. Aztán golyóstollra. És üstökösre, annak a csóváját kell megfogni. Kicserélte, miért? A számítógépet Judittól kapta, aki megírta A Földet. A lúdtoll Dante adománya, a golyóstoll önmagát nyújtotta át. Van még valami? Az üstökös. Azt megtalálja, […]

Posted by
Posted in

Alkotás

Alkotás A madár fészket rak. A vakond üregeket ás. A hangya is valami ilyesmi… Az ember házépít, de erdőtelepít és szoborfarag is. Levesfőz és a többi . Hát alkossunk. Én például így: ülök a könyvtárban. Fejem felett egy aprócska polcon, szótárak sorakoznak. Apró zsebszótárkák. Olasz, horvát, latin. Kék, fehér, piros. Én odaképzelek egy pl. hauszát, […]

Posted by
Posted in

Alkotok

Alkotok Alkotom a műveimet, azt és ezt, olyat és ilyet. Fekete könnyek-regényem, Csendes eső a festményen. Szobrom íme, címe: Ketten, s a fúgám: Valaki itten. Soruknak elejét-végét magam se látom már oly rég… (És homokváram, is  igen, ne mondd, ne kérdd, azt se, milyen.) Műveim él- s éldegélnek, dörmögnek, van tánc és ének . “No […]

Posted by
Posted in

Reggeli kaland

Reggeli kaland J.-nak olyan érzése támadt, mint annak, aki alatt elfordul a föld, a Föld vagy az ég minden mennyével, minden csillagával egyetemben. Olyan érzése támadt, mintha elfordult volna alatta a föld, a Föld vagy az ég minden mennyével, minden csillagával egyetemben.Talán így is történt valóban. Minderre az szolgáltatott okot, hogy a lány nem lélegzik. […]

Posted by
Posted in

MIND

MIND “Senki sem emlékszik, mikor alakult meg az ÉK. A végtelentől létezik? Igen, talán az Értelem és az Élet előtt is volt. Igaz, csak az első fajok, pontosabban az első lények mondták ki. Persze hogy van az Élet Közössége, minden életé, bárhol és bármikor és bárhogy, bármeddig van a mindenségben. S benne persze hogy itt […]

Posted by
Posted in

A világmindenség

A világmindenség “Tágulok, zsugorszok, eltűnök-rád hullok, alattam, ha állsz épp? nem. Keringek, kergedek, nyújtozom-kerítek, kerítlek vagy mégsem-por, hamu, az vagyok,akarod?-Hogyha nem, lehetek gondolat. Érj belém, operálj, … Fényelj és melegíts, építs be. Fonj és varrj, szánts belém és rajzoljál is, ha te vagy-és te vagy Ő, valami létezző.”

Posted by
Posted in

A dint és a dintek

A dint és a dintek Kezdjük természetleírással? Hűvös, felhős volt. A fák lombosan, csupaszon meredeztek, legfelső ágaikkal mintha kilyukasztanák a súlyos, szürke felhők hasát, amikor az ember, az az ember lejött a folyópartra. A cipője kopog a köveken, megigazítja kabátját, zsebre dugja kezét. Lassan jön, ballag megáll. Körbe-néz, körbetekint, aztán leül egy kidőlt fatörzsre. Előtte […]