Hazudni nem bűn. Nem, ha az ember az életét félti. Erre pedig minden oka megvan annak, akit olyan felmenőkkel áldott meg az Úr, mint például az én jó atyám. Soha nem fukarkodott az ütlegekkel, hajnalonként a kocsmából hazatérve szorgalmasan osztogatta az áldást a furkósbottal. Édesanyámat korán magához szólította a Teremtő, ketten maradtunk hát atyámmal, aki […]
Attól az éjszakától fogva Kicsiny Tommyt nem lehetett eltántorítani. Hiába próbáltuk elmondani neki, hogy valószínűleg csak álmodta az egészet, vagy csak a sok rum okozta érzékcsalódás játszott vele, ő hajthatatlan volt. Szép lassan mindenkit az őrületbe kergetett a sellőlányos meséivel. Hogy éjszakánként azóta is kiül a hajó farára és addig figyeli a csillagok tükröződését a […]
Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek 7. Nyár végére Veronika visszaköltözött a falujába, hogy ott próbálkozzon új életet kezdeni, az unokatestvérei segítségével. A két fiatalasszony, akiket barátnőkké változtatott a szükség, nehéz fájdalommal, sűrű könnyek között búcsúzott. Megbeszélték, hogy gyakran írnak majd egymásnak, és ha egyiküknek vagy másikjuknak segítségre van szüksége, mindenképpen találkoznak. Rózáék is visszatérhettek az otthonukba, […]
Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek 6. Meleg fuvallatokkal érkezett a tavasz, egy félelmetes, rettenetes tavasz. A város szinte mindenhol romokban állt, az emberek alig lézengtek már. Aki még kibírta eddig, kiüresedett szemmel, érdektelenül, a földet bámulva kóválygott az utcákon. Már senkit nem érdekelt a bombák sivalkodása, a lövedékek becsapódása, néhányan már a pincékbe sem mentek le, […]
Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek 5. Róza ezek után, ha nem is túl sűrűn, de rendszeres vendége lett Veronikának, aki sokkal jobban lett, talált is magának valamilyen bejárónői munkát. Kevés pénzt kapott, de arra elég volt, hogy gyógyszereket vegyen. Hamarosan látszottak rajta a gyógyulás jelei, viaszsárga arcán még nem jelent meg pír, de már betegnek sem […]
Rózsa Iván: A tökély Tökély Ha egyszer valamikor valamit magadban a tökélyig fejlesztesz, rácsodálkozhatsz a világra, a világ kapui kitárulnak előtted, és saját világod maga lesz a tökély! Gulliver A neutrínókhoz képest egy hangya, maga a Gulliver… Törpe majom Ki semmiből soha semmit sem tanult: egy törpe majom! Mikrokozmosz, makrokozmosz Tudhatsz mindent a világról akkor […]
Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek 4. Amióta kicsit többet evett és ivott, Róza tudata fokozatosan visszatért a valóságba. Amíg ő a saját, elsötétült világában élt, a családban súlyos változások történtek. Fel sem fogta, észre sem vette. Papának felmondtak a cégnél. Minden reggel elment otthonról, Mama tudta csak, hogy már régen nem a munkahelyére jár. Nem gyógyult […]
Az öreg, a nagy diófa alatt olvasott. Fáradt szemét pihentetve, mozgó földkupacra lett figyelmes. Hozzátéve, egyméter széles és legalább két méter hosszú mozgó föld lehetett. A hátsó kert felől haladt, az utcai kerítés felé. Egyenletes mozgása úgy tűnt, mintha, azon a kétméteres darabon megemelkedett volna a föld. Összeolvadt szemének az egész terület. Szép lassan haladt […]
Már ujjai elzsibbadtak, görcsösen dugta hol az egyik végét lefele, hol az alsó keskenyebb végét felfelé, mégsem akarta az igazat. Homloka izzadt, ideges volt, hiszen már csak tíz perce van az indulásig. Miért is nem figyelte meg jobban apját, hogyan kell megkötni. Soha nem gondolta volna, hogy valamikor idáig süllyed, hogy nyakkendős inget, öltönyt vesz […]
Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek 3. Másnap Róza lement a kis fűszeres boltocskába, és kért a boltostól egy nagyobb dobozt. -A Papa újságait pakolnánk el – hazudta pironkodva, látván az eladó csodálkozását. Pedig nem füllentett nagyot. A következő napon a Papa által kiolvasott újságokkal kibélelte a dobozt, elővette a legcsinosabb ruháját, kiterítette az ágyra. […]
