Posted by
Posted in

A győzelemhiányos békétlenkedő

A győzelemhiányos békétlenkedő A Rákóczi utca 47. számú lakás leégett, a Malév Airline 13. számú légijárata az Alpok felett lezuhant, a Nyíregyháza felé közlekedő 17 óra 20-as gyors kisiklott. Ha nincs tűz, légikatasztrófa és vasúti szerencsétlenség; sem a ház, sem a légibusz, de a vonat sem repülhetne a hírek szárnyán. (A Boeing megtehette volna a […]

Posted by
Posted in

A művészi szabadságról

A művészi szabadságról A művészi szabadsággal lehet élni és visszaélni. Mikor ábrázolok, mondjuk Bartókot, akkor szolgai alázattal teszem, mert tudom, hogy jobban a zeneszerzőre kíváncsiak, és nem énrám. Ha nem ikonikus a modell, már szívesen hallatom énemet is. Nem csak dokumentálok, de véleményt is szívesen mondok a megformázáskor. Elcsüggedek, mikor a portré csak ürügy a […]

Posted by
Posted in

A sztupánál

A sztupánál A zalaszántói Világosvár-hegyre kapaszkodtunk. Ormán Európa legnagyobb sztupájának* lombok fölé emelkedő csúcsa szúrta nyársra az arra tévedt bárányfelhőket. Hajdan volt szőlőskertek érett cseresznyéi nevettek ránk. Fogócskázó, babos kendős kislányok angyalhangja csilingelt a múltból. Ameddig az ösvény, a bazaltkövekből épített buddhista tornyocskák**, az ágakon napfürdőző piros gömböcskék mindenkié, felérve a Buddháé lesz a minden, […]

Posted by
Posted in

Átrohanva a tájon

Átrohanva a tájon Némafilm az a táj, melyet csak szemlélhetünk. Ha nem tapossuk rétjét, ha nem járjuk erdejét, és nem vagyunk kíváncsiak lakóira, csak lepereg előttünk. Igaz, színes, de szófukar. Csak vázlat, vagy félkész. Mikor a falusi apó megszólal, a vidék is beszél, szóhoz jut az öreg templom, az évszázados tölgy és a határ. A […]

Posted by
Posted in

Hova odaérni könnyű, örülni ott nehéz

Hová odaérni könnyű, örülni ott nehéz Ki van magasabban? Ki a tengerszint felett ezer méterrel bandukol a fennsíkon, vagy ki fele magasból, a várfokáról néz a szédítő mélységbe? Kinek szíve megtelik az ősök üzenetétől, melyek árnyas zugokból, leomlott falakról, kopott küszöbökről sejlenek felé. Most feltűnnek a hegykoszorúk övezte dombvidéken, harci méneken a hazaigyekvő várbeliek is. […]

Posted by
Posted in

A FESTŐ EBÉDJE

A FESTŐ EBÉDJE A festő festett. Már elmúlt fél egy is. De itt még nem tartunk. Azzal kezdődik: hogy a festő fogja ecsetjét, vászonját, palettáját és kimegy a kertbe. Kisétál vagy inkább: kisiet, hisz el kell kezdeni mielőbb. Már előtte a kész kép, lelki szemei előtt. Apró, aprócska csillag, amint körbe-körbejár egy gigászi, lélegző, vízzel […]

Posted by
Posted in

ARANYBÓL

ARANYBÓL 1. Az aranyurna létezik, az aranyurnások léteznek. 2. Ez arany és csillog és tömör és urna. És sárga. Ahogy ott áll a ravatalon: mint ősi istenszobor. Nem? Nincs keze-lába, nem is kell. Feje sincs-vagy inkább ez a fej és törzse nincs. Igen, egy fej. Mélázik, bölcs derűt sugárzó Buddha-szobor feje. Mosolyog is, de lehet, […]

Posted by
Posted in

MESE A…

MESE A… Egy meg nem nevezett világban, egy meg nem nevezett ország meg nem nevezett városának meg nem nevezett utcájában van egy étterem. Helyes. Az ilyesféle éttermek fölöttébb hasznosak. Az ember, biológiai lény-mivoltából fakadóan, előbb-utóbb megéhezik, meg is szomjazik-s ilyenkor mit tegyen? Mit tehet, mit tesz? Nem sétál be valamelyik élelmiszerüzletbe, nem rejt az inge […]

Posted by
Posted in

Az imakönyv

A család apró népe kíváncsian hallgatja az édesanyjuk szájából elhangzó izgalmas, vagy csodaszép, de mindig tanulsággal végződő meséket. A kis házban a sok jó ember szűkösen bár, de nyugodtan elfér. Az anya a háztartás vezetése mellett rengeteg időt tölt csemetéivel, hogy azok rendesen és egészségesen fejlődjenek. A nagyobbak tanuljanak jól az iskolában, a kisebbek meg […]

Posted by
Posted in

Egy kezdő kisiskolás tévelygése

Boldog elégedettséggel ültem a kanapén, még valami kekszfélét is majszolgattam. Közben mesefilm sorozatot néztem a tévében. Az sem zavart, hogy a napocska csak néha pislantott be hozzám az ablakon. Nem számoltam semmilyen torz következménnyel. Csak annak örültem, hogy nem derült ki. Pár év múlva ez pont fordítva lett, de ki gondolt még ekkor a jövőre! […]