Posted by
Posted in

Részletek Marci naplójából

Télen születtem. Akkor lőttek is, ezért Manyu biztoshelyre vitte a testvéreimet. Azt mondta, visszajön értem is. Így most várok. Régóta. És fázom is. Senki nem jár errefelé. De mégis! Két kislány jön. Arról beszélgetnek, hogy sokáig nem kellett iskolába menni és most miért kell egy másik iskolában tanulniuk majd? És hol vannak az osztálytársaik, játszópajtásaik? […]

Posted by
Posted in

Félpohár aszú gyertyafényben

Már kezdett a tokajitól álmosodni, amikor az üveg mellett lévő dugón a szám “2002” kiélesedett. Már ennyi éve? Jól emlékszik arra a napra. Dave váratlanul hívta fel. Ma, este soronkívül szeretne találkozni vele. Ráér? Hangja várakozásteljes, izgatott volt. Hétközben? Ugyan mi történhetett? Talán… Hiszen már féléve találkozgatnak, viszi őt a kedvenc helyeire: ahol horgászni szokott, […]

Posted by
Posted in

Esti kiruccanás

Régen Abakusz Színjátszókörös voltam, amivel elmentünk egy táborba, Annavölgybe. Ott is egy ősmagyar környezetbe, tehát erdő mindenfelé, a kicsik (mivel ők is jöttek) jurtában aludtak, míg mi, nagyok, sátorban. Egy hétre mentünk és meg kell hagyni, pont a legrosszabb hetet fogtuk ki, mert folyton esett az eső. Na most, haverommal hülyéskedünk, és ő elvette a […]

Posted by
Posted in

Szánalom

Az ügyfélpultnál sorban álltak az ügyfelek.Egymás után, pár szót váltva gyorsan indítottam a tranzakciót a pénztár felé. A következő ügyfelem egy ősz hajú, megroggyant öreg férfi volt.Felnéztem és az arcot néztem, valami furcsa érzés fogott el.Ismerős, megjegyzett az arc még ha idős is.Mindig jó volt az arcmemóriám, most sem tévedhetek- gondoltam.Valami akkor kezdett még jobban […]

Posted by
Posted in

A két ács

A két ács Kórházba kerültem pár éve a szívemmel. Vizsgálták, keresték az okot, melyre hosszú évek óta nem találtak magyarázatot. Amilyen gyorsan, alattomosan támad, oly hirtelen szűnik is panaszom, ezért kivizsgálásra benn tartottak. Hatágyas kórterem, nyolcvanon felüli, frissen műtött betegek. Gyorsan megkedveltek, hisz könnyedén segítségükre voltam, én a kis ötvenes. Az orvosok nem találták az […]

Posted by

Átkönyörgött évek Részlet

Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek (részlet)   Csak feküdtek csendben, és görcsösen szorították egymás kezét. A sötét, pici szobában semmi sem hallatszott az óra ketyegésén kívül. Foszforeszkáló mutatói gyorsan haladtak előre. Az idő ezen az éjszakán a fiatal pár ellenségévé vált. Nem beszélgettek, már nem volt mit mondaniuk. Csak erősen kapaszkodtak. Róza a férjébe, Jani pedig […]

Posted by

Művészportré Kühne Katalinnal

1947-ben születtem Szegedtől 20 km-re, akkor még Szeged-Alsóközpont volt, ma Mórahalomnak hívják. Ott, nagyszüleimnél töltöttem minden nyarat. Az alföldi táj, az ott élő egyszerű emberek tisztasága meghatározta életemet. Három hónapos koromtól Miskolcon élek. Édesapám gimnáziumi tanár, édesanyám háztartásbeli volt, nővéremszintén könyvtáros. Férjem erdőmérnök, fiam, programozó matematikus. 1977-ben diplomáztam a Debreceni Tanítóképző Intézetben könyvtár-népművelés szakon, később […]

Posted by
Posted in

Apám temetése /18 éves voltam novellaciklus I/

18 éves voltam, amikor apám meghalt. Polgári temetést rendeztünk neki. Sokan eljöttek. A feketébe öltözött embertömeg hatalmas tintapacává olvadt össze a mély gödör mellett. Csak a virágok, egyedül azok voltak színesek mindenfele. Átütöttek a novemberi ködön, elűzték a szürkeséget gyönyörű pompájukkal. Apámat mindenki gyűlölte. Még én is. Mégis itt vagyok. Eljöttem a temetésre, mert kötelezőnek […]

Posted by
Posted in

Ikreknek lenni jó

Tulajdonképpen egyáltalán nem indult rosszul az a vasárnap. Úgy terveztem, hogy végre sziesztázom egyet a nyugágyban. Semmi sem lehetett volna tökéletesebb; Nyár közepe volt, perzselő forróság, én pedig éppen a” kötelezően egy hét a nagyinál” nevezetű börtönbüntetésemet töltöttem. Ami nem lett volna rossz, ha nagyi nincs ott, és Sári, szeretett ikrem, nem hagy egyedül arra […]

Posted by
Posted in

Nehéz idők

Nehéz idők    Sokszor láttam, elmerengve üldögélt, révedezett. A 101. életévét nemrég töltötte be, jó egészség-nek örvendett. Kérdezgettem életéről, de most csak az élete legszebb korszakait említette. Óvatosan terelgettem beszélgetésünket az Oroszországban eltöltött hadifogságra. Gondolkozott, majd jöttek sorban a történetek, az átélt borzalmak. „Nem nagyon beszéltem én senkinek, még a fiaimnak sem a hadifogságomról. Magamba […]