Posted by
Posted in

A FESTŐ EBÉDJE

A FESTŐ EBÉDJE A festő festett. Már elmúlt fél egy is. De itt még nem tartunk. Azzal kezdődik: hogy a festő fogja ecsetjét, vászonját, palettáját és kimegy a kertbe. Kisétál vagy inkább: kisiet, hisz el kell kezdeni mielőbb. Már előtte a kész kép, lelki szemei előtt. Apró, aprócska csillag, amint körbe-körbejár egy gigászi, lélegző, vízzel […]

Posted by
Posted in

ARANYBÓL

ARANYBÓL 1. Az aranyurna létezik, az aranyurnások léteznek. 2. Ez arany és csillog és tömör és urna. És sárga. Ahogy ott áll a ravatalon: mint ősi istenszobor. Nem? Nincs keze-lába, nem is kell. Feje sincs-vagy inkább ez a fej és törzse nincs. Igen, egy fej. Mélázik, bölcs derűt sugárzó Buddha-szobor feje. Mosolyog is, de lehet, […]

Posted by
Posted in

MESE A…

MESE A… Egy meg nem nevezett világban, egy meg nem nevezett ország meg nem nevezett városának meg nem nevezett utcájában van egy étterem. Helyes. Az ilyesféle éttermek fölöttébb hasznosak. Az ember, biológiai lény-mivoltából fakadóan, előbb-utóbb megéhezik, meg is szomjazik-s ilyenkor mit tegyen? Mit tehet, mit tesz? Nem sétál be valamelyik élelmiszerüzletbe, nem rejt az inge […]

Posted by
Posted in

Az imakönyv

A család apró népe kíváncsian hallgatja az édesanyjuk szájából elhangzó izgalmas, vagy csodaszép, de mindig tanulsággal végződő meséket. A kis házban a sok jó ember szűkösen bár, de nyugodtan elfér. Az anya a háztartás vezetése mellett rengeteg időt tölt csemetéivel, hogy azok rendesen és egészségesen fejlődjenek. A nagyobbak tanuljanak jól az iskolában, a kisebbek meg […]

Posted by
Posted in

Egy kezdő kisiskolás tévelygése

Boldog elégedettséggel ültem a kanapén, még valami kekszfélét is majszolgattam. Közben mesefilm sorozatot néztem a tévében. Az sem zavart, hogy a napocska csak néha pislantott be hozzám az ablakon. Nem számoltam semmilyen torz következménnyel. Csak annak örültem, hogy nem derült ki. Pár év múlva ez pont fordítva lett, de ki gondolt még ekkor a jövőre! […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: “Isten” hozott Mocsárországban!

Rózsa Iván: „Isten” hozott Mocsárországban! A világok végén A világok végén vége a világoknak, s nyomban kezdődik egy új világ… Egy harcok nélküli, játékos világ: az örök lebegés… Dinasztiák Az egykoron kalóz Grimaldi család az évszázadok során kikupálódott és úriemberré vált. De ti ötszáz év múlva is bunkók maradtok! Kár belétek a pénz, a hatalom […]

Posted by
Posted in

Hazugság

6 éves voltam, kicsi és magányos. Anyám akkoriban minden este apámmal veszekedett, még akkor is, amikor hazajöttem az iskolából. Igen, erre határozottan emlékszem, mert abban az időben teljesen egyedül csináltam a házimat minden nap. Pedig még olvasni se tudtam. De megtanultam egyedül lenni, olyan egyedül, ahogy akkoriban még gyerek nem is lehetne. Szépen lassan boldogulni […]

Posted by
Posted in

Szívzivatar

Kicsi vagyok. A barna ajtók felém magasodnak, sose éreztem még magam így, mint egy eldobott felmosórongy, amit ott felejtettek a wc-ben. Büdös van. Csavarja az amúgy is ingatag lelkemet, zsibbasztja a csuklómat, a számat, hideget hoz belém, felkavarodik tőle a gyomrom. A deszka nélküli wc-re bámulok, arra gondolok, hogy az lesz a bűzforrás és arra, […]

Posted by
Posted in

Álommunkahely és egyéb furcsaságok

Szohner Gabriella: Álommunkahely és egyéb furcsaságok   1. – Gyönyörű ez az épület- sóhajtotta Andi, miközben Gergővel sétált a gyermekszobák előtti oszlopos, kazettás mennyezetű, hosszanti folyosón.  Széphez szokott asszonyszeme észrevette persze a kopottas falakat, a felgyűrődött, porladozó szürke salétromot, a szúette padozatot, az ablakokra is ráfért volna némi karbantartó festék, mindez azonban nem változtatott ámulatán. A […]