Posted by
Posted in

A világmindenség

A világmindenség “Tágulok, zsugorszok, eltűnök-rád hullok, alattam, ha állsz épp? nem. Keringek, kergedek, nyújtozom-kerítek, kerítlek vagy mégsem-por, hamu, az vagyok,akarod?-Hogyha nem, lehetek gondolat. Érj belém, operálj, … Fényelj és melegíts, építs be. Fonj és varrj, szánts belém és rajzoljál is, ha te vagy-és te vagy Ő, valami létezző.”

Posted by
Posted in

A dint és a dintek

A dint és a dintek Kezdjük természetleírással? Hűvös, felhős volt. A fák lombosan, csupaszon meredeztek, legfelső ágaikkal mintha kilyukasztanák a súlyos, szürke felhők hasát, amikor az ember, az az ember lejött a folyópartra. A cipője kopog a köveken, megigazítja kabátját, zsebre dugja kezét. Lassan jön, ballag megáll. Körbe-néz, körbetekint, aztán leül egy kidőlt fatörzsre. Előtte […]

Posted by
Posted in

Utána és helyette

Utána és helyette Egy megtért bűnös álmodozása “1945. április 29-én Berlinben a Vörös Hadsereg katonái már csak néhány lépésnyire,akár szó szerint lépésnyire vannak, járnak, harcolnak, halnak, vörösnek a Harmadik Birodalom központjától, Führerétől. Mindenre elszánt, marcona emberek. Biztosan azok. Képzeljük el őket! de tényleg! Hatalmas test, hatalmas lélek, hatalmas puska. Vörös sapka, vörös haj, fenyegető szemöldök… […]

Posted by
Posted in

Lenn és fenn

Lenn és fenn Anna az egyik kislány, az aprócska dombon ült, a hársfa árnyékában. Egy fűszálat rágcsált. Éva, a másik kislány lassan jött felfelé a domboldalon, ő is leült és azt mondta: – Szerintem kellene. Anna kivette a szájából a fűszálat. -Micsoda? -Hát az űrhajó. Anna erre bólintott és azt mondta: -Szerintem is. Ezt a […]

Posted by
Posted in

A VILÁG HIMNUSZA 3

A VILÁG HIMNUSZA 3 Valami van Mert valami van. Ilyen mint én. Sokat olvas, igen. (Hallgass!) Olyan mint mi… Hallgat-beszél. Ott van, itt van,nem fél. Valami van, mert X=mxcnégyzet, X=X. Valami van, idebenn. A mellkasban. Ő elrúg és én elmegyem. Vagy valami van a földön. Az égen. Megröpköd és hosszúan tűnik el, régen. Valami van, […]

Posted by
Posted in

A VILÁG HIMNUSZA 2

A VILÁG HIMNUSZA 2 Minden Feláll rá, megüli, átfesti, béteszi, temetti, háborgatja, viseli, fehérli, meglátja. Mindenez, mindenlik, mindenget. Világ-ít. Nemm eszik, de mégis. Nem utjazz, de lehet, mégis. A hajót mindig a part felé kormányozza. Sodorja, helyezi, fújja, teremti. A másik irányba (is). Csillaglövell, kockát főz, embert farag. Megtudódja, felírja, leírja, megírja, elhangozza: E=mxcnégyzet, A=B, […]

Posted by
Posted in

A szabad strandon

A kocsi belsejét betöltötte a zene, amelynek szövegét néha folyamatosan, néha el-elakadva, lelkesen együtt énekelték a jól ismert pop sztárral: „Van egy ország, ahol álmomban jártam…” Szép kis repertoárjuk volt már magyar popzenéből. Mona  kezdte el gyűjteni, hogy gyorsabban teljen az idő a hosszú úton, amikor unokahúgát, Vivit havonta egyszer felhozza magukhoz hétvégére. A gyűjtemény […]

Posted by
Posted in

Málenkij robot

A történet három, számomra nagyon közel álló emberről szól: az édesanyámról, a nagybátyámról és a nagyapámról. Ez a megtörtént esemény az idők során családi legendává változott, amelyet sokszor felemlegettünk. Az itt leírtak a családtagok visszaemlékezésein és a nagybátyám elbeszélésén alapulnak. Azonban a történet részleteit és az emlékfoszlányok homályosságát jómagam, a történet főszereplőjének unokája, saját képzeletemmel […]

Posted by
Posted in

Az ajándék

Vica már alig várta, hogy indulhasson végre az állomásra Apu elé. Két hete már csak erre gondolt, a szombatra, amikor Apu hazajön majd az ajándékkal. Vajon tényleg hozza? Nem felejti el, hogy megígérte neki? Nem jön közbe váratlanul valami, ahogy a felnőtteknél gyakran előfordul? Nem, Apu nem szokta elfelejteni, amit megígér, nyugtatgatta magát. Apu kéthetente […]

Posted by
Posted in

A kapu

A tömeg megtöltötte a folyosót a földszinten a 2-es terem körül. Az előző napokban zajlottak le az írásbeli vizsgák, délelőtt pedig a szóbelik, és most az eredményhirdetésre vártak a felvételizők. Kisebb csoportokban izgatottan tárgyalták az esélyeket, de jócskán akadtak olyanok is, akik magányosan őrölték a várakozás perceit. Berta az utóbbiak közé tartozott, nem volt ismerőse […]