Posted by
Posted in

Álljon meg a gyászmenet!

Fáradtan andalogtak a vállukra vetett, alaposan megdolgoztatott kapával, vagy éppen kaszával este az emberek a kellemes árnyat adó, akáccal övezett, poros, faluszéli úton. Napbarnított arcuk, szikkadt testük jelezte, hogy nem kívánkoznak másra, csak egy vacsorára, egy kis pihenésre, s asszonyuktól néhány kedves szóra. Útközben el-elbeszélgettek arról, mit hallottak, mit mondott be a rádió, mennyit nőtt […]

Posted by
Posted in

Falusi lány Pesten

Bizonyára sokan emlékeznek még a 80-as évek tájékán elég gyakran hallható, s a vidéki ember tudatlanságát, tapasztalatlanságát megjelenítő, „Paraszt bácsi felmegy Pestre” kezdetű viccekre. Nos, én ismerek valakit, akiről szintén mesélni lehet azzal a különbséggel, hogy ő nem egy bácsi, hanem egy falusi nagycsaládban élő, ifjúkora elején járó leány volt. Az akkori társadalmi időszakban igen […]

Posted by
Posted in

Tessék harapni!

Örömtáncot lejtve érkezett meg a sorára váró tavasz. Már a lustább hófoltok is világgá mentek, semmi sem mutatta a tél nyomát. Eltette magát jövőre a szerényen fejet hajtó fehér hóvirág, hogy átadja helyét az álmukból magukhoz térő fák dús rügyeinek és a sokféle színes szirmú növénynek. Az itthon telelő madarak víg nótákra keltek, s hosszú, […]

Posted by

Művészportré Nádasi Katalinnal

Bemutatkozik a szerző Gyerekkor Budapesten születtem, és egy összetartó, szerető családban szép gyerekkorom volt, annyira, hogy csak felnőttként ébredtem rá, hogy milyen szegények is voltunk. Kétéves korom táján az akkori nagy munkanélküliség miatt, édesapám egy börzsönyi kis faluban kapott állást, és 3-4 évig, az év nagy részét vele töltöttem egy kedves paraszt családnál. Életre szóló […]

Posted by
Posted in

Genetika a tengerparton

A nyár teljes erejével tombolt. Aki tehette a tengerpartra menekült. A víz lassan mosogatta a parti köveket, nem akarta felborzolni a pihenők lelkét. Valaki azonban mégis nyugtalan volt. Egy férfi adott hangot ennek a mellettem levő napágyon a párjának. Igaz, nem gondolta, hogy a környezetében értik a nyelvét. -Valld be már végre, hogy nem az […]

Posted by
Posted in

Libegőn libegtünk

A lenge szél a szemembe libbengette a hajamat. Hűvös tiszta volt a levegő, mikor sorba álltunk a libegő alatt. Már virradatkor csalogatott kifelé a szobába bekukucskáló napsugár. A galamb turbékolás úgy hangzott, mintha egyfolytában hívna ki a szabadba. Az utolsó csatok csattanása után hamarosan bodza illata csalogatott még feljebb. Már annyira kívánatos volt az üdeség, […]

Posted by
Posted in

Kert F. Klára – Kakaspörkölt

A tizenöt éves vén Suzuki hörögve rótta a kilométereket. Légkondi hiányában legalább ötven fok volt a kaszniban. Az arcomról, hátamról patakokban folyt a víz, amint haladtam az országúton a tanya felé. Már napok óta tartott a kánikula, a tévében is bemondták, csak az üljön autóba, akinek ez feltétlenül muszáj. Nekem pedig az volt, anyám utolsó […]

Posted by
Posted in

Októberi filmkockák

Szohner Gabriella: Októberi filmkockák A következő történet igaz eseményeket idéz. Nem különleges, csupán egy, az ezer hasonlóból. Nem kiművelt, boncolgató, okító vagy példát mutató. Nem álomba ringató mese sem, nincsenek csodás elemei, nem végződik sírással, mint ahogyan boldog végkifejlete sincs. Egyszerű história, megtörtént és megtörténhet minden halandóval. Egyetlen rendkívüliségét az a tény adja csupán, hogy […]

Posted by
Posted in

Esik

Prózavers, töredék: Esik Mert esik. Az eső. (A hó is.) Mindig. Persze, miért ne tenné?-ezért eső, ez a célja, ez a vágya-álma. Dobolnak az esőcseppek a háztetőn, mint apró, vékony, hosszúkás ujjak. Valami hatalmas kézfejen. Dobolnak-hallható, tapintható, mint nyakék szétszakadásánál a szétguruló gyémántok, széttépődő rózsafüzérnél a szétrepülő gyöngyök. Dobolnak, a Természet fogja a dobverőt és […]

Posted by
Posted in

Kert F. Klára – Hóvirágok

Ilyen szánalmas karácsonyom még nem volt. Tudtam, hogy ez lesz belőle, de nem tehettem semmit ellene. Képtelen voltam felkelni az ágyból, takarítani, bevásárolni, egyáltalán megmosakodni. A nővérem, aki a szomszéd utcában lakott, szinte naponta átjött, hogy menjünk már karácsonyfát venni, hiszen jön ünnepelni a kisunokám is. Végül a nővéremnél, Jolánnál töltötték a karácsonyt a lányomék. […]