Posted by

A zsíros kenyér

Akai Katalin                             A zsíros kenyér (Igaz mese, a régmúltból.)                      Oly sűrűn kavargott a szürke, szénporral és füsttel kevert köd, hogy délután már az iskolaudvarra sem engedtek ki bennünket. A tanteremben vidám zsibongás volt, mindenki elővette uzsonnáját, amit otthonról hozott.  Csak Erzsike a fekete hajú, sovány, pipaszár lábú roma kislány nem hozott semmit. Félre […]

Posted by
Posted in

Nő,az újságból

A nap elhagyta a horizontot. A család már szokás szerint ébren volt. Minden úgy kezdődött, ahogy szokott. Gyors reggeli, gyors pakolás, gyors készülődés. A gyermek nagyon türelmetlen, s ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy szoktak, hamar eltörhet, kiborulhat valami Mióta megváltozott, nem tud viselkedni. Mindent az édesanyjától vár el. Ha ő jelen van nem […]

Posted by
Posted in

Várakoztatva várni

Péntek délután lett. Felfokozott izgalom, mély ki nem mondható fájdalommal a lelkükben indulnak a gyermekükért az intézetbe, hogy a hétvégét együtt tölthessék. Az autóban sosem beszélnek, ismerik már egymás gondolatát. A gyomor ilyenkor is görcsben van, vajon milyen helyzet vár? A portán elhangzik a szokásos mondat. ANYA: Petikéért jöttünk. Majd elkezdődik a várakozás. Az örökkévalóságnál […]

Posted by
Posted in

Ez a nap

Most sem aludtak az éjjel egy szemhunnyásnyit sem, de nem ez volt a feltűnő. Készülődnek, pakolásznak. Olyan útra indulnak, amelyiken még sosem jártak. A fájó, gyötrő ismeretlen. Nem tudni hová vezet, mi lesz ezután. Hoztak egy döntést, s most ezt véghez kell vinni. Kell, mert így nem lehet bírni tovább. ANYA: Bepakoltál a kocsiba mindent? […]

Posted by
Posted in

Egyszer is

Kora reggelenként ült a széken egyedül a csendben. Nem tudott másra gondolni ezekben a lopott, rövid percekben, hogy mit tudna még tenni Ő érte. Szeretné visszakapni a „régi gyermekét”. Azt, aki sokat beszél, állandóan jön, megy. Akit sokan megcsodálnak „okosságáért”, szép beszédéért. Az idő sürget. Ha valami kór támadta meg, minden perc sokat jelenthet. Nem […]

Posted by
Posted in

Május első vasárnapja

Az üde orgona illat incselkedett a tarka tulipán csokrok körül, mikor a tanteremben gyülekezni kezdtek az ünneplők. A lemenő nap fénye még ringatózott néhányat a horizont felől, hogy kellően ráhangolhasson mindenkit a legbensőbb érzelmeire Izgatott csevegések törték meg a csendet, hogy a tökéletesség kiteljesedhessen. Majd egy varázsütésre már csak azok a szavak hallatszottak, melyek meghatározták […]

Posted by
Posted in

Minden karácsonyból hiányzott valami

Szohner Gabriella: Minden karácsonyból hiányzott valami Nem tudom hogyan történhetett, de abban az évben Újapunak sikerült rávennie anyut, hogy bebetonozott ragaszkodását, meg az ezeréves családi tradíciót felborítsa, és otthonunktól messze, a fővárosban, Újnagyinál töltsük a karácsonyt. Biztosan a friss házasság boldogsága miatt történt, hogy mi hárman, a szent nap délelőttjén egy füstölgős, zötyögős, lassú, olykor […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mint tehénen a gatya…

Rózsa Iván: Mint tehénen a gatya… Mint tehénen a gatya… A magyar parlamentben a képviselők majd’ kétharmadának nincsen nyelvvizsgája. A miniszterelnöknek sincs… Most mégis nyelvvizsgához kötik az egyetemi felvételt. Akinek nincs nyelvvizsgája, nem lehet egyetemista! Akkor miért lehet valaki ennek hiányában képviselő? Vagy miniszter, illetve miniszterelnök? Mi ez?! Kettős mérce vagy immáron újfent tehénen a […]

Posted by
Posted in

Cézár kutya.

Cézár kutya.       Nagyon rég volt, talán sokan nem is emlékeznek rá, vagy már nem is élnek. A kutya mikor először megláttam csak egy maroknyi lehetett. Anyja körül szaladgált sok testvérével együtt. A portára bejutás egyszerűnek tűnt. Nem volt kapu sem kerítés. A lakásba hiába kiabáltam, nem szólt vissza senki. A nagy ház […]

Posted by
Posted in

Csendes búcsú almazöldben

Szohner Gabriella: Csendes búcsú almazöldben Az, az almazöld ruha a kirakatból úgy röppent Gitta retinájára, mint dolgos kis méhecske a kinyílott virágra. Meg kellett állnia az üzlet előtt, muszáj volt közelebbről is megnéznie. Ahogy szemlélte, sürgető késztetést érzett, hogy belebújjon. Csodaszép, pasztell, almazöld színe volt, látszatra is kiemelt a viselőjéből mindent, amit kellett, és takart, […]