Posted by
Posted in

Kert F. Klára – Hóvirágok

Ilyen szánalmas karácsonyom még nem volt. Tudtam, hogy ez lesz belőle, de nem tehettem semmit ellene. Képtelen voltam felkelni az ágyból, takarítani, bevásárolni, egyáltalán megmosakodni. A nővérem, aki a szomszéd utcában lakott, szinte naponta átjött, hogy menjünk már karácsonyfát venni, hiszen jön ünnepelni a kisunokám is. Végül a nővéremnél, Jolánnál töltötték a karácsonyt a lányomék. […]

Posted by
Posted in

Kert F. Klára – Lakodalom februárban

Minden úgy történt, ahogy eltervezték. A fodrásznál negyed tíz fele végzett, utána kényelmesen elsétált a szalonba. A menyasszonyi ruháját a próbababát körbe járva újra megcsodálta, felpróbálnia már nem kellett, a hiányzó gyöngyöket, strasszokat pótolták csak az alján. Egy magával hozott bőröndbe tetette be a koszorúval, fátyollal együtt és indult a vasútállomásra. Örült neki, hogy száraz […]

Posted by

Művészportré Faragó-Kupi Andreával

A versek és úgy egyáltalán az írás iránti szenvedélyem középiskolás korom környékére datálódik. Az első szerelmi csalódások, és a felnőtté válás rögös útján való elindulás inspirálta az első műveim. S bár nagyon lelkesen és szorgosan gyűjtöttem verseim, egy irodalom tanárom, mégis kedvem szegte, hogy ezt a csodálatos hobbit folytathassam. A főiskolás éveket követően pedig teljesen […]

Posted by
Posted in

Zsocelin – 1. Fejezet (részlet)

Időszámításunk előtt Isten megteremtette a saját képmására a férfit, majd a nőt. Azonban az első próbálkozása csak félig sikerült. Mindkét nemet agyagból formázta meg, majd lelket adott nekik, így egyenlő jogúak voltak. A férfinak, Ádámnak nem tetszett, hogy felesége Lilith nem engedelmeskedett a parancsára. Ő volt az első az édenkertben, ezáltal úgy gondolta, felesége azért […]

Posted by
Posted in

Kert F. Klára – Szólíts Júliának!

    Annyiszor, de annyiszor elátkoztam ezt a karácsonyt. Tegnap még úgy éreztem, életem végéig gyűlölni fogom. Ma pedig – annak ellenére, hogy begipszelt bokával és könyökkel ülök a karácsonyfátlan, gyertyátlan szobámban, a világ legboldogabb embere vagyok. Az elátkozott, gyönyörű karácsony végre elhozta a szívem vágyát és ez már így is marad, mert csak rajtam múlik. […]

Posted by
Posted in

Beteg fiú

Beteg fiú A beteg fiú itt van. Van és itt van. Beteg a világ-úgy hírlik-, a fiú is. Ebben a kerekesszékben. Ebben az országban, városban, lakásban, kerekesszékben. A fiú beteg. Szíve dobog, friss ütősóra. Tüdeje szív-fúj, be-ki. Vére, igen, kering, száguld, forrong. Lát mindent, hall mindent. De beteg. Nem jár, nem beszél, lába engedetlen, hangja […]

Posted by
Posted in

Hulló csillag

Hulló csillag Tegnapelőtt elkezdék írni egy novellát. Igen. Elbeszélést? Csak novella. A következőről szól (érdekelne a véleményed, pl. te milyennek és hogyannak írnád): két szereplő, egy fiú és egy lány. Kellemes nyári estén odakint üldögélnek a kert végiben, a búzatábla sarkában. Vagy kukorica, ha úgy jobb. (Ha valaki azt jobban szeretné.)  Alkonyat, naplemente, holdfelkelte és […]

Posted by
Posted in

Találkozáskor

Találkozáskor Igen, ez paletta. Még nem láttál ilyet? Portré lesz, de nem Annáról. Hanem képzeletbeli Eszterről. (Vajon ugyanarra az Annára gondolunk?) Az tájkép, de nem, nem a Gibraltári-szoros, hanem a Finn-öböl. Nem voltam ott soha, képen láttam, a Garda-tónál voltam… nekem hasonlít rá, kissé beleszőttem a képbe. Túl élénk. Mondták már túl sápadtnak is. Nem, […]

Posted by
Posted in

Vigyázz, Zeusz!

Vigyázz, Zeusz ! Réka aznap befejezte, felélesztette és elengedte szobrát. Nem amit róla készítettek, nem. Amit ő gyártott. Márványból, kevéske bronzból, haja aranyból. Íme itt a felső kis helyiségben. Műhely-Réka, a fiatal, csinos szobrász(kodó) hölgy így nevezi. Réka festegetett is, tanult is eme mesterségeket, de… erről ennyit. Egyébként nem hasonlít szobrászati tevékenység helyszínére-senki nem mondaná […]

Posted by
Posted in

A Gondolkodó

A Gondolkodó A homo sapiens szónokol Előhang A Gondolkodó vagyok, (mindég mondják, hogy egyek). Rodin szobra két kézzel, az öklöm számba ér fel . 1. Ragyás, kopasz, csúf vénség, én se értem, mért él még, bizony ő a gondolat, aklok mellett és alatt álldogál és kéreget, megállítva titeket is, lekapcsolja villanyom, -de- telefonom hagyhatom, tévém […]