Posted by
Posted in

Vivát Miskolc! Vivát Egyetem!

Vivát Miskolc! Vivát Egyetem! „Amit magamnak leszűrtem igazságként: nem születik miskolcivá az ember, még akkor sem, ha Miskolcon születik, de miskolcivá lesz vagy miskolcivá lehet, hogyha vannak olyan emberek, akik felvállalják ezeknek az ismereteknek a közvetítését.” /Szabó Lőrinc/ Halkan duruzsolnak a kerekek, kíváncsian nézem a napraforgótáblákat az autó ablakából, de szemem el-el siklik felettük, türelmetlen […]

Posted by
Posted in

Elengedés

A villamos komótosan haladt kifelé a városból. A zöld övezet barnásszürke színei bágyadtan szívták magukba a napfényt, amely incselkedve csalogatta a rügyeket, de az ágak még csupaszon bóbiskoltak, nem engedtek a kísértésnek. Dóra próbálta elringatni feszültségét az ütemes zakatolásában, de nem sikerült. Így befelé fordulva eleresztette a tájat és környezetét. Nyugtalansága, amely tegnap délután óta […]

Posted by
Posted in

Tükör a jelenből

Edit Szabó : Tükör a jelenből. Most nagyon szeretném, ha a régi korban fiatal lehetnék, élném az életem, tanulnék – dolgoznék. Nem érdekelne a politika, a köröttem élőknek nem volna gondja,minden megoldódna.De az élet végezte munkáját, az évek végérvényesen a hátamra telepedtek – egyre nehezebbek. Nem érdekli már egyik ember a másikat, gondját csak oldja […]

Posted by
Posted in

Káromkodni márpedig muszáj (?)

Káromkodni márpedig muszáj (?)   Megboldogult katonakorom egyik nem halványuló emléke, a legénység számára rendeltetett havi magazinban olvasott, Lőrincze Lajos nyelvésszel késztett interjú. Amikor a riporter megkérdezte, mi a véleménye a katonák káromkodásáról, a professzor úr a tőle megszokott bölcsességgel válaszolt, s elmondta, hogy szerinte nem baj, ha a katonák káromkodnak. Nagyon megdöbbentem. Tessék? Aztán […]

Posted by
Posted in

A távcső

A minap egy kedves régi tárgy került a kezembe. Egy színházi távcső, bőr tokban. Kissé már viseltes, jobb napokat látott darab, de még őrzi régi – kissé már fakuló – fényét, de büszkén viseli korát. Hirtelen emlékek rohantak meg, ahogy a kezemben tartottam ezt a kis szerkezetet. Érdekes a története, hogyan jutottam hozzá, hogyan került […]

Posted by
Posted in

Fenn már kigyúlt az éjszaka

BAR(L)ANGOLÓ Fenn már kigyúlt az éjszaka Mikor érünk már a Csikóstanyához? – kérdezte éhes túratársunk, tudván, hogy ott megpihenünk egy kicsit, s ehet is a magával hozott elemózsiából. Ám ahhoz, hogy ez a kérdés elhangozhasson, előbb el kellett jutnunk a Hangversenyterembe. Amihez mindenki gondosan felkészült.  Pulcsi, kabát, kevés élelem, kellő mennyiségű folyadék, fő és tartalék […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A fő uszítók

Rózsa Iván: A fő uszítók A fő uszítók nem maguk ellen uszítanak, hanem embereket, népeket egymással összeugrasztanak. A fő uszítók polgárháborúkat, helyi és világháborúkat szítanak. A fő uszítók a háttérben, a színfalak mögött a legnagyobb haverok, és röhögnek rajtunk, ellentétes szekértáborokba kerülteken. A fő uszítók az ál-zsidók, ál-németek, ál-magyarok. Ők a „hol ezek, hol azok”: […]

Posted by
Posted in

Kamaszkorom öröksége

Edit Szabó : Kamaszkorom öröksége Kedves ügyvéd barátom verse került a szemem elé, nem hittem, hogy apja ennyire élénken és kissé fájdalmasan benne él. Talán az új ünnep – Apák napja hozta elő a tanulatlan parasztembert, ki míg csak tehette, dolgozott a földeken. Reggel ment, a holdtölte hozta haza. Ellátta az állatokat, a szava nem […]

Posted by

Művészportré Kőszegi Barta Kálmánnal

Kőszegi Barta Kálmán 1949-ben született Tápiógyörgyén. Nagykőrösön, az Arany János Gimnáziumban érettségizett. Fogorvosi diplomát a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerzett 1973-ban. 1977 óta publikál a Békés megyei lapokban. Kötetei: – Nap – árnyék (versek, műfordítások), Tevan Kiadó, 1996 – Len kék virága (versek, műfordítások), Tevan Kiadó, 1997 – Agglegénybefőtt (önéletrajzi ihletésű szociografikus kisregény – Magyar […]

Posted by
Posted in

Cézár kutya

Cézár kutya.       Nagyon rég volt, talán sokan nem is emlékeznek rá, vagy már nem is élnek. A kutya mikor először megláttam csak egy maroknyi lehetett. Anyja körül szaladgált sok testvérével együtt. A portára bejutás egyszerűnek tűnt. Nem volt kapu sem kerítés. A lakásba hiába kiabáltam, nem szólt vissza senki. A nagy ház […]