Posted by
Posted in

A nagy lábonlövőkről (Nietzsche után szabadon)

Zarathustra egyszer egy nagy fenyvesben jára vala. Embereket láta, akik az ég felé lövöldöztek. Im-igyen szólt hozzájuk. „Miért pazaroljátok ködre és felhőre a golyót? Nem tudjátok-e hogy az isten meghalt? Mivégre lődöztök az égre tovább?” Azok válaszoltak: „Madarakra lövünk, Zarathustra, mert éhesek vagyunk, és éhesek a mi gyermekeink is.” Zarathustra látta, hogy még nem előképei […]

Posted by
Posted in

Hajnalpírban

Szohner Gabriella: Hajnalpírban   -Ébredj kicsim! – szólsz szinte súgva. Fejem búbjáig húzom a takarót. Nem kelek. Fáradt vagyok, és álmos. Pilláimon ólomsúlyokat érzek, nem bírom nyitni a szemem. Fáj a fejem, és pillanatnyilag azt sem bánom, hogy nem érzem az ablakon beáramló friss levegőt. Hallgatom a neszezést. Víz csorog a csapon, kanál hangja egy […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Művészek és mecénásaik

Rózsa Iván: Művészek és mecénásaik A piacról éltek-élnek a legnagyobb művészek is! Mindig is… „Pénz beszél, kutya ugat…” S a karaván halad? A vatikáni Sixtus-kápolnában járván egyedül Michelangelo zseniális ötlete tetszett: Ádám teremtése, Ádám és az Úr összeérintett ujja… Különben túlzsúfoltnak tűnt a mennyezet, de az oldalfalak is. Mintha pápai megrendelés, és sajnos ízlés szerint […]

Posted by
Posted in

Burgonyába rejtet érzések

  A téli álomból fáradtan nyújtózkodó napsütésben kezdtek meg a tavaszi ültetést. Sorban járták át a melegnek éppen nem mondható talajt. Majd egy több madár csőrét hordó nehéz léptű madár tette a krumpli csemetét a földbe. Ki jól érezte magát hamar barátokra tett szert. Ahogyan mellegedet az idő ő annál hevesebben kapaszkodott végtagjaival a földbe. […]

Posted by
Posted in

Három apróság

Kismama Kismama áll előttem a sorban, leletért. Rendes, jólöltözött, kulturált megjelenésű, jó modorú. Egyik kezében a táskája, másikat már terebélyes méretű pocakján nyugtatja. Azaz dehogy nyugtatja. Kommunikál vele. Arcán angyali mosoly, látszik, hogy beszélget a babájával. Úgy tűnik, van mondanivalójuk egymásnak, az pedig hogy miről szól a diskurzus az ő titkuk. Vélhetően nem először csinálják, […]

Posted by
Posted in

Burgonyába rejtet érzések

    A téli álomból fáradtan nyújtózkodó napsütésben kezdtek meg a tavaszi ültetést. Sorban járták át a melegnek éppen nem mondható talajt. Majd egy több madár csőrét hordó nehéz léptű madár tette a krumpli csemetét a földbe. Ki jól érezte magát hamar barátokra tett szert. Ahogyan mellegedet az idő ő annál hevesebben kapaszkodott végtagjaival a […]

Posted by
Posted in

Jacintó, az ezüstszőrű, kutyafülű, bélyeggyűjtő kandúr. “Bevallani a bevallhatatlant. Irodalmi Rádió összefoglaló antológia 2019”

Jacintó, az ezüstszőrű, kutyafülű, bélyeggyűjtő kandúr. Szerbusztok gyerekek. Ma, egy cicáról fogok mesélni nektek. De nem akármilyen cicáról, hanem egy bélyeg gyűjtő kandúrról. Nos, kezdődjön a mese. Hol volt. Hol nem volt. Élt egyszer egy öregember, aki egyedül élte a mindennapjait. Nagy városban élt, de a város nyüzsgése ellenére sem volt senkije. Nem is szólt […]

Posted by
Posted in

Simogatás

Simogatás Letérdelt az ágy elé, keze lassan végig siklott a takarón. Felesége hálás tekintettel nézett rá és nagyot sóhajtott: – Ez nagyon jó. – Tudom – válaszolta halkan és egy csókot lehelt asszonya arcára. – Folytasd, olyan jó. Megnyugtat. – Tudom – ismételte gyengéden, kezét a paplan alá csúsztatva. Először a lábakat kezdte masszírozni. A […]

Posted by
Posted in

Kovács úr legye

Jóravaló, pedáns ember volt Kovács úr, aki az életét szigorú napirendbe szorította a munkahelyen és a magánéletben egyaránt. Bár, ami azt illeti, utóbbi igen sivár volt, hiszen csak egy örökölt garzonlakásban éldegélt, teljesen egyedül. No, nem volt ez mindig így, hiszen már két ízben is belevetette magát a házasság szent kötelékébe, amik rövidesen mindannyiszor el […]

Posted by
Posted in

Egy áruházi Télapó

KISPÁL GABI: EGY ÁRUHÁZI TÉLAPÓ   Félve közeledtem a Mikulás felé, az egyre rövidülő sorban. Nagymama kísért el az Úttörő Áruházba, ahol találkozni lehetett a Télapóval és Anyuka nagyon rábeszélt, hogy menjünk. Tulajdonképpen a szaloncukor vonzott ide. Négyféle szaloncukrot tudott hozni a Mikulás gyerekkoromban, úgyhogy volt bőven választék, a narancs ízű volt a kedvencem. Amint […]