Posted by
Posted in

Október

Végre fölérek a harmadikra, a lakáskulcsom persze a táskám legalján van…, de nyílik az ajtó, és Lili aggódva kérdezi: – Hol voltál ennyi ideig, és mit mondott rólam Éva néni? – Hol lettem volna, csillagom? Az iskolában, és csak jókat hallottam rólad. Ígérem, minden elmesélek, de előtte szeretnék átöltözni, és kérek szépen egy teát is! […]

Posted by
Posted in

Szeptember

Szeptember elseje van, és Lili már a lépcsőházban toporog, ránk várva. Mi, még a nappaliból is jól halljuk a szomszéd néni csodálkozó ciccegéseit, mintha most tudta volna csak meg, hogy a lányunk mától már iskolás. Mi is elkészülünk, indulhatunk is az évnyitóra! Lili kettőnk között lépdel, fogja a kezünket. Olykor fölnéz ránk, miközben ezt ismételgeti: […]

Posted by
Posted in

Katus baba házassága

Az idősödő asszony lassan araszolgatott felfelé az emelkedőn. A délutáni nap még mindig fullasztó meleget árasztott, a repedezett beton pedig ontotta magából az egész nap beszívott hőt. Az asszony minden lépése keserves volt. Lábai bedagadtak az egész napos állástól, a szandál pántjai durván belevágtak a duzzadt lábfejébe, dereka is hasogatott. Egyetlen vágya volt, haza érni […]

Posted by
Posted in

Nagybátyám és a gólyák

Augusztus végétől szeptember közepéig a gólyák csoportokba verődve gyülekeznek, keringenek, szállnak a rétek, legelők, falvak felett, készülődnek a nagy utazásra. Amint az utolsó csoport is kis ponttá zsugorodik az ég alján, megtelik a szemem könnyel. Nagybátyámat juttatják eszembe. Kis baranyai falu utolsó házában lakott, mögötte lucerna táblák, kukorica, búza mezők. Amolyan csodabogár, feltaláló-féle volt, sorra […]

Posted by
Posted in

Szeptember másodika otthonomban

Edit Szabó : Szeptember másodika otthonomban . Reggel a szokásos felkelés, nyitott ablakomon át daloltak a madarak. Ráértem,kipihenten ébredtem, nekikezdtem a szokásos teendőknek. Terveim voltak a mai napra. Reggeli, elsőnek mindig a két kutyám, a hófehér Hattyú – aki három nap távollét után este hazatért, majd anyja ,kit több napja csak tejjel itattam – szétfeszítve […]

Vadlovak vágtája
Posted by
Posted in

Vadlovak vágtája

Érzelmeim vadlovait hagyom, had száguldjanak szabadon, néha csapok csak közéjük, amit egyöntetű méltatlankodással fogadnak. Egy ostorcsapás a Harag nevű szilaj paripára -Úgysem tudsz megfékezni – nyerít kajánul – ha magadba fojtasz, belebetegszel! Hagyd, hadd tomboljam ki magam! – mondja rakoncátlan sörényét vadul rázva. Szélsebesen robog velem tovább lélekvesztő szekerem, a lovak kényének – kedvének kiszolgáltatva. […]

Posted by
Posted in

Kovács Éva: Az én 1956-os forradalmam

1956 októberében Szakáldon laktam. Szakáld egy nagyon kis falu, a Muhi csata színterének közvetlen szomszédságában van. Én ekkor 15 éves voltam, s otthon dolgoztam szüleim falusi parasztgazdaságában. Igaz, hogy az iskolában lett volna a helyem, de Édesanyám nagyon beteg volt és műtétre várt, én pedig Édesapámmal együtt végeztem a ház körüli munkát és az őszi […]

Posted by
Posted in

Kovács Éva: A nagy futás

1957. január hó végén üzenetet kaptam a miskolci Zrínyi Ilona Leánygimnáziumból, hogy február 4-e az utolsó nap, amikor letehetem a magánvizsgáimat. A gimnáziumban második osztályba jártam. 1956 őszén édesanyámat megműtötték és akkor nem járhattam tovább az iskolába, így magántanulóként szerepeltem a diákok között. Ősszel otthon volt rám szüksége édesapámnak. Falun laktunk, volt 10 hold földünk, […]

Posted by
Posted in

A föld

A föld Nézze, megmondom őszintén én ezt az eladást nem nagyon támogatom. Egyrészt ki van adva művelésre, s a bérlő se örülne neki. Idén rozs volt benne, s hála Istennek szépen hozott mindkettőnknek. Másrészt ez mégiscsak termőföld, itt gabonának meg takarmánynak van helye, mint ahogy az volt már a nagyapám, sőt talán annak a nagyapja […]

Posted by
Posted in

Tarts meg!

Hangosan felhorkanok, amikor észreveszem, hogy fordítva gyújtottam meg a cigimet. A nyelvemre ragadt dohánydarabokat kiköpöm, a parázsló füstszűrőt pedig erősen a betonhoz dörzsölöm. Lecsípem a megperzselődött végét, aztán az immár csak fél-szűrős cigimet a számba veszem, és újra meggyújtom – ezúttal sikeresen. Jobb is így. Erősebb. Hátradőlök a betonon, majd egy ideig lehunyt szemmel élvezem […]