Posted by
Posted in

Vereség

Magas karfájú, puha párnákkal bélelt trónomon ülve bámulok le az előttem elterülő csatamezőre. Tökéletesen látok innen mindent. Látom saját hadseregem támadását, és az ellenfél válaszát is. Jó döntés volt ide, a palota tágas erkélyére helyezni a trónt. Én már nem tudok harcolni. A lábam alig bír el, karjaimban nincs erő, nem tudok lóra ülni, és […]

Posted by
Posted in

Húsvéti emlékek

Edit Szabó : Húsvéti emlékek Falun élő kis családunkban az öcsém és én voltunk gyerekek. Ahogy cseperedtünk, mindig eszembe jutott, miért nincs nekem egy bátyám, akire felnézhetek ? Kérdésemre feleletet adtak a szüleim : voltak, de a csecsemőkor nem válogat ! A körülöttem élő – velem hasonló korú gyerekek mind fiúk voltak, így lettem én […]

Posted by
Posted in

Azt mondják

Azt mondják… /Gondolatok Andersen születésnapjára/ Azt mondják, ha meghal valaki, helyette új ember születik. Nem akartam úgy megszületni, hogy értem meghaljon valaki. De mit tudtam én ezt akkor még, amikor világra jöttem. Megszülettem, azon a napon, amikor Andersen született. Haltak is meg azon a napon, még egy Nobel díjas is. Azt mondják, ezek a jeles […]

Posted by
Posted in

A megbicsaklott tanmese

Szohner Gabriella: A megbicsaklott tanmese Tízéves unokám kinőtt a mesékből. Érdeklődését nem kötik le a varázspálcával röppenő tünde lányok, a vasorrú, bibircsókos boszorkányok, az üvegcipellők, sem az elvarázsolt szellemek. Angyalian tiszta gyermekszeme meglátja már a világ számtalan rossz oldalát is, saját bőrén tapasztalja meg az egyenlőtlenségeket, az igazságtalanságokat. Ma már a mindennapos emberi történeteket hallgatja […]

Posted by
Posted in

Beszélni akartam a Mikulással

Szohner Gabriella: Beszélni akartam a Mikulással Már lehullott minden levél a fákról, és én tudtam, hogy nemsokára esni kezd a hó. Szerettem a telet. Nem is annyira a kinti hideget, mert hamar átfáztam, sokkal inkább a várakozást, a készülődést szerettem, amik odabenn, a családban történtek. Ebben az időszakban nálunk mindig történt valami érdekes. A nagy […]

Posted by
Posted in

Újjászületés előtt

Szürke, félhomály töltötte ki a kis szobát, annak ellenére, hogy még alig múlt el délután két óra. Hosszú, vékony ujjaival körbe tekerte a takarót elcsigázott csupa csont testén és a fotelbe gubbaszkodott vissza. A pléddel együtt is csak annyi volt, mint egy tizenkét éves gyerek. Elmélázott tekintetével nem is igen látott már semmit a környezetéből, […]

Posted by
Posted in

Döntési magasság

A döntési magasság a repülésben használatos fogalom. Azt a pontot és pillanatot jelöli – tehát térben és időben egyaránt – amikor a pilóta nem halogathatja tovább, választania kell, hogy le vagy föl. Vagyis, ha nem vállalható a leszállás, ez az utolsó lehetőség, hogy megszakítva az ereszkedést ismét felhúzza a repülőt, – ahogy szaknyelven mondják: átstartol, […]

Posted by
Posted in

Folytatásos regény, 11. rész

Az áhítat csendje még ott ült az arcokon, amikor felcsendült Terézia grófnő érces hangja és megrebbentette a szempillákat. A szép szoprán angyalian zengett a teremben. A karácsonyi ének egyre hangosabban szállt az ég felé, hogy beteljesítse az ünneplők vágyakozását. Elsőként a gyerekekét, akik a dal végén fékezhetetlen rohamot indítottak a karácsonyfa alatt sorakozó csomagok megszerzésére. […]

Posted by
Posted in

Zászló a kézben

Attila csak nemrég költözött Magyarországra. Oda, ahová szíve szerint mindig is tartozott, csak a történelem sötét évei elszakították onnan. Mindez alig múlott valamin, hisz a határtól nem messze lakott a családjával. A fiú emlékezett arra az időre, amikor a nagypapája még élt, és mesélt neki. Ő mondta mindig: – ha a szél egy kicsit jobban […]

Posted by
Posted in

Szívizomgyulladás

Tél volt, korán esteledett. A huszonöt wattos égő alig világította meg a szobát. Inkább csak jótékony félhomály uralkodott. Az égő a mennyezetről egy szál dróton csüngött alá, szinte jelezve, hogy korántsem történt meg a villanyszerelési munkák befejezése. A vályogfalba vésett hornyokba még látható volt a vezetékeket védő bergmanncsövek sötét sziluettje, csak itt-ott szakította meg a […]