Szohner Gabriella: Angyalok gyermeke Nagy szegénység köszöntött a fiatal családra azon a tavaszon. Alig egy éve esküdtek örök hűséget egymásnak, a nászúton Márti teherbe esett, mire pedig megérkezett az újabb tavasz, a kiságyban egy tejföl szőke hajú, kék szemű kisleány nyitogatta ártatlan szemecskéit. Minden spórolt pénzüket a szükséges kelengyére költötték. Akkor már csak a férje […]
Akai Katalin Az élet megy tovább Csehszlovákia, 1935, Felvidék, Várkony. Magyarok lakta terület. „Trianon” után lakosai egyik napról a másikra nem Magyarok, hanem Csehszlovákok lettek. Az ott élőket szlovákosították, akár erőszakkal is. Az […]
Kora nyári vasárnap éjjel 1 óra volt. A kastélyban alig pár perce aludt el az utolsó lámpa. A konyha felől fiatal, barna lány, gyertyával osont le a személyzeti lépcsőn. Óvatosan haladt, a hátsó bejárat felé. Áthaladt a porcelántermen, de hírtelen visszafordúlt, mivel látta, az egyik vitrin ajtaja nyitva van. Óvatosan megérintette az ajtót, és teljesen […]
inden ősszel, amikor beérett a szilva, lekvár főzéshez készülődött a család. Egész napos munka volt, a ledarált szilvából, csak hosszú főzés után, este lett a nagy üstben lekvár. Különös hangulata volt a főzésnek, főleg késő délután, amikor már sűrűsödni kezdett és az est beálltával a tücskök is ciripeltek a bokrokon, különös zenét szolgáltattak. A finom […]
Gyönyörű ősz volt, mikor először találkoztak. A szomorú pillantások felismertek egymásban valami mindenek-felettit, sorsot a sorsban, s valami láthatatlan szál kezdte összefűzni teljes emberi valójukat. A férfi nemrég özvegyült meg, lelke teljesen összeomlott, a talaj kezdett kicsúszni a lábai alól, menedéket keresett, barátot, társat, bárkit, akivel megoszthatná terheit. Az élet különös játéka folytán a legelképzelhetetlenebb […]
Nádasi Katalin: Az őrzők szigetén Ez a harmadik indián mese, igaz mese, ezért aztán inkább felnőtteknek szól, bár igen jó volna, ha gyermekek is időben átélhetnék e történet szépségét. Kecsua indiánok egy kis csoportjának csodálatos életfelfogásáról, életmódjáról szól, amely negyed századdal ezelőtt még így volt igaz, ahogy elmesélem, de lehet, hogy ma már csak színjáték […]
Annácska nagyon szerette elkísérni a nagypapáját a munkába. Szeretett mellette sétálni, és követni őt kandelábertől kandeláberig. Olyankor úgy érezte, hogy elsőként övék az utca, csak utánuk kaphatja meg azt a város, a járókelők, vagy bárki rajtuk kívül. A fellobbanó fények az övék voltak, csak az övék. Nem is láthatta azokat más, hisz ők voltak […]
Nádasi Katalin: Csillagláma Utolsó mesémet rólad mondom Yakana (Jakana), ki a déli éjszakák tündérszép tüneménye vagy, s nekem legkedvesebb az inkák meséi és csillagai közt. Bocsánatodat kell kérnem, de oly régóta őrizlek szívem melegében, hogy már csak magyar mesét tudok mondani rólad. Úgy jártál, mint az igazi népmese hősök: aki csak beszél róluk, mind beleszövi […]
Utolsó napfényes, késő őszi nap volt. A főutcán sétáltam hazafelé. Magam akartam maradni a gondolataimmal, miközben emberek nyüzsögtek körülöttem. Szavaik ott keringtek mindenhol, én mégis megpróbáltam tudomást sem venni róluk. Az őszre koncentráltam, az utolsó napsugaraira, amelyekkel, mint egy öreg tanító, végigsimította a járókelők arcát, mintha csak a ballagó osztályától köszönne el. Valamiért mégis félrenéztem. […]
Akai Katalin Nagymamám, a boszorkány Amikor a fekete szoknyát, és ugyanolyan színű kötött kardigánt viselő öregasszony végig vonszolta magát a szűrkén és porosan tekergő aszfalton, a környék összes gyereke odagyűlt a csodájára. Október közepe volt, igazi vénasszonyok nyara. A fákon a levelek már kezdtek színesedni, és az iskola is elkezdődött. Unalmas vasárnap […]
