Posted by
Posted in

A fogadalom ereje

Sötétedett. Gizi néni, a házigazda felesége, meggyújtotta a petróleumlámpát, és a konyhában kellemes meleg fény terült el. A fiatal tanítónő az asztal egyik oldalán másnapi leckéinek vázlatát írta, vele szemben Gyuri, a háziak hetedikes fia tanult. Pista bácsi, a házigazda, az ablak előtti alacsony munkaasztalánál épp befejezte a szomszéd bakancsának foltozását. Ha a kőbányában végzett […]

Posted by
Posted in

Döntések

Döntések.       A beiskolázás idején a gyermek még csak borsónyi élet volt Panka pocakjában, de már életjelét adta létezésének. A tanfolyam, kezdete lehetett volna egy felsőfokú iskola végzésének, amihez minden segítség kéznél volt. Vagy mégsem?  Választania kellett volna a leendő gyermek és egy másfajta élet között. Sorsát az ember nem kerülheti el, de […]

Posted by
Posted in

Az új kenyér

Szeretem a frissen sült kenyér illatát. Ropogós héját, foszlós puha belét. Szeretem a kenyeret, bár az utóbbi időben keveset fogyasztok belőle. Azt is inkább teljes kiőrlésű vagy tönköly-búza kenyér formájában. De a friss kenyér mindig felidézi bennem a régmúlt időt, amikor még otthon, házilag a nagymamám sütötte a kenyeret a családnak. Hetente egyszer. Mégsem volt […]

Posted by
Posted in

A baleset

Hideg volt, nagyon hideg. A műhely levegője nem hasított ugyan, de melegnek sem volt mondható. A szerelők a reggeli eligazításhoz gyülekeztek. Ilyenkor adta ki az aznapi feladatokat a műhely vezetője. A brigádok vezetői – hárman voltak – is ilyenkor válogatták ki az embereket a kapott feladatok elvégzéséhez. Az idősebbek a satupadon üldögéltek a fiatalabbak körülöttük. […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A “boldogság” és a “biztonság” ára

Rózsa Iván: A „boldogság” és a „biztonság” ára „A mai fiatalok ötven százaléka optimista, a másik felének nincsen pénze drogra…” Olvastuk ezt az idézetet pár napja egyik kedvenc dunakanyari kocsmánk bejáratánál. Szellemes volt a szöveg, így nevettünk. Egyben szomorú is, de igazság van benne, így nincs min mosolyognunk. De jó, hogy a népnek megvan még […]

Posted by
Posted in

Lopott vétkek

A félig leeresztett redőny résein átszűrődő napfény éppen elég világosságot adott ahhoz, hogy ne legyen „kriptahangulat” a nappaliban, ahogy ő szokta mondani. Ki nem állhatta a sötétséget, még így a legnagyobb kánikula közepén sem. Inkább legyen meleg, mint sötét. Végül is nyár van. A nap sugarai rávetődtek a kanapéra, amelyen elnyúlva feküdt, kezében a távirányítóval. […]

Posted by

A kovács kicsi kalapácsa

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kovács meg a felesége. A kovács esténként el-eljárt a közeli ivóba, ahonnan csak késő éjjel tért haza. A felesége mindig pörölt vele: – Elissza azt a kis pénzt is, amit megkeres, aztán meg félre patkolja a lovakat, meg széjjelkalapálja a körmit! Egyszer azt veszi észre kend, hogy […]

Posted by
Posted in

Kacifántos történet

Kacifántos történet   Idős bácsi totyog be a gyógyszertárba. Kissé elhanyagolt a külseje, egyenes termete ellenére csoszogva jár. Majdnem kopaszra nyírt fején néhány ősz hajcsomó. Érthetően, de lassan mondja az egyszerű szavakat. Több gyógyszert szeretne kiváltani, mint mondja a közelben lakó lányának vinné. A gyógyszerész sorban üti a gépbe a recepteket, majd közli a végeredményt: […]

Posted by
Posted in

Durmota Petya

Ismeritek a durmota családot? Nem? Ezen cseppet sem csodálkozom. Álomszuszék egy társaság. Nehéz velük találkozni, ugyanis szinte éjjel-nappal szundikálnak. Olyanok, mint a mormoták, csak még náluk is többet alszanak. Petya kezdettől fogva más volt, mint a többi durmota. Nagy megrökönyödést keltett azzal, hogy kihagyta a délelőtti alvást, a déli szundikálást és nem érdekelte a délutáni […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mit lehet és mit nem?

Rózsa Iván: Mit lehet és mit nem? Lehet-e egyszerre szeretni József Attila verseit – no, nem mindegyiket – és tisztelni vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó urat, a munkásságáért? Lehet! Itt vagyok én erre az egyik élő példa! Ők nagy átfedéssel egy korszakban éltek, egyikük élete rövidre sikeredett, mert ez csak így történhetett… A másiké hosszúra […]